23.nap (péntek) - Szent Mihály böjt.
A Jelenések könyve (Jel 14, 1-5)

Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.

A Szent Író bemutatja a Bárány követőit. A konkrét szám tudjuk, hogy nem fontos. Számunkra a kérdés, hogy kik ők akik tisztán, szűzen új éneket énekelnek, és akiknek homlokára van írva Krisztus neve és az ő Atyjának neve. De a legnagyobb kérdés az, lehetünk-e mi is a Bárány követői, hogyan kerülhetünk mi is közéjük?

Ők azok, akik meg vannak keresztelve, az Újszövetség himnuszait éneklik és visszautasították a bálványimádást, amelyet a Szentírás házasságtörésnek nevez. Szüzek, mert mentesek a bálványimádás bűnétől. Ők azok akik teljesítik Isten legelső parancsát: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Mert, ha bárki mást imádsz, akkor te bálványimádó vagy és szívedben megcsaltad Istenedet egy teremtménnyel.

Isten a ragyogó nap, egyedül ő áraszt életadó fényt, rajta kívül minden és mindenki hideg, sötét, fagyos! A hold, a föld, de még az égen száguldó üstökösök vagy műholdak sem rendelkeznek saját fénnyel, ők csak tükrözik, visszaverik a naptól kapott áldott sugarakat. Uram add megértenünk, hogy a teremtmény csak Általad, Benned és Veled tud igazán jó, igaz, szép, bölcs és szent lenni, nélküled mind sötétben, fagyos hidegben, a pokolban bolyongunk. Rólad megfeledkezve, ha egymást kezdjük imádni, akkor bálványimádók leszünk. Ezért mi mindannyian Téged akarunk bizalommal követni, bármerre is vezetsz! Követünk, mert a Tieid akarunk lenni, még, ha bölcseségedbe - melyet nem mindig értünk - a kövér legelők helyett a Golgotán keresztül is vezetsz!

A felnőtt, nagykorú keresztény keresi és nem csak megtalálja de vállalja is Isten akaratát, azt követi, megteszi és örömében társaival együtt énekel, dicsőíti Istenét!