### A Jelenések könyve (Jel 16, 1-9)

> Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: »Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!« Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták.
>
>
> És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben.
>
> És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak. Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent, mert így ítéltél, mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni. Valóban megérdemelték!« És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!« És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel. És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.
>

"És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék."

És ha megtértek volna?! Sokszor játszom a gondolattal, mi történt volna, ha Júdás is oda áll Jézus elé azon a bizonyos reggelen a Galileai tó partján. Gondolom, hogy Jézus őt is kínálta volna finom, ropogós hallal, majd tőle is megkérdezte volna: Barátom, te aki csókkal árultál el, szeretsz engem? És Júdás ha akkor sírva a földre borul, biztos, hogy Jézus lehajol hozzá, felemeli, átöleli és ma egy ünneppel több lenne a naptárba. Szent Júdás tiszteletére még én is építenék egy kápolnát. Milyen gyönyörű példaképpé válhatott volna?!

Júdást nem Isten ítéli el, még nem is a tette, hanem csakis egyedül ő maga! Nem fogadja el Isten végtelen megbocsátó irgalmát. Istent akkor is dicsőítjük, ha bűneinket megvallva eléje borulunk.

A csapások tetteink következménye, ha gondolkodásunk, tetteink megváltoznak, akkor ránk köszönt a mindannyiunk szívében ott élő örömteli béke, harmónia és szeretet korszaka.

Nem kell kiinnunk a csapások kelyhét, Isten nem haragszik ránk, egyszerűen tegyük le a fegyvert és egymástól bocsánatot kérve, engesztelődjünk ki szívből egymással. Isten bölcs, tudja, hogy előbb - utóbb eljutunk arra a felismerésre, hogy jobb békében, szeretettel, váll a váll mellett szép, jó dolgokat csinálni, mint gyűlölködni, marakodni,  háborúzni. Ha megszületik a szíveinkben ez a felismerés, na akkor fog ránk köszönteni az Úr imájában nap mint nap kért Isten Országa, a szerető Isten diadalmas országlása világunkban.

Elég volt a csapásokból, térjünk meg és dicsőítsük tiszta szívvel teremtő Istenünket!