35.nap (szerda) - Szent Mihály böjt!

A Jelenések könyve (Jel 19, 9-16)

Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!« Majd ezt mondta nekem: »Ezek Isten igaz igéi.« Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: »Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.« Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!



"Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!"

A mindennapok zaja, pora betemet! Sodródunk egyik partról a másikra a folyamatosan pergő napok szürkeségében, de megváltó Krisztusunk nagyságát, hatalmát, erejét valahogy nem fogjuk fel. Saját kis életünk apró, cseprő perceit éljük, semmiségeken bosszankodunk, csecsebecséknek örvendezünk, de a szerető Isten jelenléte nem érint meg! Aztán ha valahol felszakad poros világunk szövete és felsejlik előttünk a teremtetlen Végtelen, akkor minden megváltozik. Világunk egyből szűk, szürke, ízetlen lesz és elkezdünk vágyva vágyni, hogy még többet lássunk, tudjunk arról és azokról, akik a látható, fogható világon túl vannak. Elkezdjük keresni azok társaságát, akik talán akárcsak mi megsejtettek, vagy tudnak bármit is a bennünket foglalkoztató felfedezetlen hófehér Világról. Lassan rádöbbensz, hogy ott áll előtted az ismeretlen hatalmas, jóságos Isten a maga gyönyörű világában, melynek megismerése, bebarangolása életünk egyetlen, emberhez méltó célja. Aztán megérted, hogy a Szentírás szerint, te nem csak meg vagy híva a Bárány menyegzőjére, aki annyira szeret, hogy életét adta érted, hanem te magad vagy a jegyes, Megváltód annyira akar, mint a vőlegény a maga gyönyörű menyasszonyát.



Megrendülsz, érzed, hogy döntened kell! Elfogadod a meghívást vagy visszautasítod, szabad akaratod fénye szelíden rád borul?! Félve visszahúzódsz saját kicsinységedet, bűneidet szégyellve, vagy Teremtőd furcsa ízlésén picit csodálkozva bátortalanul kinyújtod kezed az ismeretlen, de téged csodálattal, örömmel eltöltő Végtelen felé. Mi mást tehetnék, bátorítalak, ne félj, lehet, hogy tékozló gyermeke vagy Atyádnak, de ne torpanj meg, add át magad annak aki neveden szólított! Hatalmas az Isten, erős, a kétélű kardjával megtisztít, lehet, hogy fájni is fog ahogy lefarag mindent rólad, ami elcsúfít. Nagyravágyás, hiúság, torkosság, mindazt, amivel megcsaltad amikor naiv butaságból, vagy önző módon nem őt választottad, azt el kell dobnod! A nász elött levetjük szakadt ruhánkat! A Szentírás szerint paráznaság, ha bármit vagy bárkit Isten elé helyezünk, ha a teremtmények keresése, szolgálata miatt elfeledkezünk arról, aki örök szeretettel szeret és aki születésünk előtt a kezére írta nevünket!



A világ örök törvényei szerint, tetteinket mérlegelő és a bűn zsoldját kiosztó harag elől meneküljünk Megváltó Istenünkhöz, aki a Szentírásból így szól tehozzád is: "a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad." Izaiás 54,10

Kapaszkodjunk bűnbánó szívvel Urunkba, Megváltónkba, ne féljünk, az apokalipszis ítélő vihara elvonul felettünk!

Irgalmas Istenünk bocsánatát kérve,