36.nap (csütörtök) - Szent Mihály böjt!

A Jelenések könyve (Jel 19, 17-21)

Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repül: »Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!«

Láttam, hogy a vadállat és a föld királyaiés a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus a legnagyobb bűnösnek is megbocsát őszinte bűnbánatáért.
Abban az időben:
Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!”
„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?”
„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 7,36-50

"a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették."

Egy kedves ismerősöm szomorúan kérdezte az egyik alkalommal, hogy vajon a tékozló fiú apja, ha a fia nem tért volna meg és nem kér bocsánatot, akkor hagyta volna az ő gyermekét elpusztulni? Ez egy fontos kérdés!

A napokban, Szászváros határában egy éjszakai buliból hazafelé részegen, öt fiatal a híd lábának ütközött egy autóval, állitólag közel 200km/h sebességgel és mind az öten meghaltak ott helyben! Isten megállíthatta volna őket a kanyar előtt, de nem tette! Szabad akaratot adott nekünk és tiszteletben tartja a teremtményei döntését! Jézus sír Jeruzsálem falai előtt, mert tudja és ki is mondja, hogy drága szülőföldje gyönyörű templomából kő kövön nem marad. Beszél, csodát tesz, meghal a kereszten, feltámad, megjelenik a tanítványainak és egy másik alkalommal ötszáz embernek, jóságosan halat süt, mutatja szóban, de életével is a jó utat...és mindez nem elég?! Még mit tehetett volna? Szeretett népe nem lép rá a szeretet útjára! Folyik a gyűlölködés, a háború, üldözik a keresztényeket, Jakab apostolt pont Jeruzsálemben végezték ki Krisztus halála után tíz évvel!

Isten türelmes, de tudjuk a történelemből, hogy Jézus halála után 30 évvel Jeruzsálemet a római hadsereg megostromolja. Hosszú harcok árán beveszik a várost és a legyőzöttek utolsó feladata, hogy szétrombolják a falakat, saját kezükkel elpusztítják a templomukat és utána a győztesek minden férfit keresztre feszítenek. Félelmetes, de ez a történelem!

A bűn zsoldja a halál, de nekünk nem kell meghalnunk, mert van Megváltónk! Milyen jó tudni, hogy az őszinte bűnbánat új életet ad! Jézus Krisztus megígérte: "Bizony, bizony, mondom nektek: "Bármit kértek az Atyámtól a nevemben, megadja nektek... Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen." Jn 16,23 Isten a mi Atyánk, bármit kérhetünk, azt ő megadja, mennyivel inkább adja bűneink bocsánatát, ha gyermeki bizalommal kérjük!

Emlékezzünk Jézus szavaira, melyeket Mária -Magdolnáról mondott: "sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett." Lk 7,47 Júdás saját magát ítélte el, biztos vagyok benne, ha bűnbánattal, szeretettel Jézushoz fordul, bármennyire is súlyos volt az ő vétke, bocsánatot nyert volna! És akkor ma sok városban ott állna Szent Júdás tiszteletére szentelt oltár és templom. A bűn önmagában nem öl meg, Krisztus, a megváltó orvosunk meggyógyít ha szeretettel kérjük, de a bűnben való makacs kitartás képes az örök kárhozatra taszítani bennünket.

Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Csaba t.