Egy pap bácsi mesélte, hogy azt álmodta, meghalt. Nyugodt volt, mert érezte, hogy szépen élt.
Az Úristen első kérdése az volt: „Hol vannak azok, akiket rád bíztam?” Megfordult és látta, hogy egyedül van. Mikor felébredt, érezte, hogy össze kell szednie a nyáját, és nagyon keményen nekiállt, hogy ne csak arra törekedjen, hogy ő maga jó legyen, hanem híveivel együtt jusson el a mennyországba.
A mennyországban egy hatalmas, megtisztult, szeretetben összeforrt közösség él, akik színről színre látják Istent, közeli kapcsolatban vannak Vele. Miért ne viselhetné szívén a sorsomat most is a kedves nagyanyám a mennyek országában, miért ne imádkozhatna értem?! Miért ne tehetné meg ugyanezt a Boldogságos Szűzanya is?! Hogy ez konkrétan mit jelent? Egészen biztosan nem csak annyit, amennyit földi értelmünkkel fel tudunk fogni.