A mi kedves, bennünket támogató Angol polgármesterünk szép nagylányát is meglátogattam. Egy farmerhez ment férjhez és van nekik két aranyos kisfiuk. Az ezerhatszázas években kőből épült tanya körül nagyon sok szép virág pompázott. A házaspár közel 7o hektáron több mint nyolcvan szarvasmarhát tart, igazából ebből, az általuk megtermelt tejből élnek. Munkájukat ők maguk végzik, nincsen egyetlen alkalmazottuk sem, de Istennek hála adósságuk sincs, a családapa kérges kemény keze mindezt, számomra mindennél jobban bizonyította. Bármerre néztem állatokat láttam, saját céljaikra majorságot, bárányokat tartanak, veteményes kertet művelnek. Mivel vidéken laknak egy kis macska "szállodát" is beindítottak, a közelben lévő városlakók kedvenceinek.

Ami igazán meglepett az az volt, hogy ott az a beteges úrhatnámság, mit a nálunk lévő bürokratikus engedélyeztetés ráerőltet az emberekre sehol sem láttam. Egyszerű, évszázados istállók, pókháló, trágya, és szép erős állatok, a parasztgazda praktikus megoldásai, de sehol semmi kicsempézett, csillogó villogó, pénz pazarló marhaság. Megvagyok győződve, hogy a felénk a  fontoskodó engedélyeket osztogató hatóságok, azt a farmot órák alatt bezárták volna.

Jó volt elbeszélgetni a fiatal párral, a háttérben ott játszottak az óvodáskorú gyermekeik. Elváláskor szeretettel megkérdeztük, hogy vajon mit fognak csinálni a gyerekek, ha megnőnek? Magától érthető természetességgel válaszolták, hogy remélik, ők is parasztgazdák lesznek, akárcsak több száz éve az őseik. Jó volt látni ezt a nyugodt stabilitást, melyet az angol királyság biztosít az ö alattvalóinak.  Igazából e külföldi útjaim során látom, hogy milyen óriási pusztítást végzett nálunk a folyamatosan változó politika, az egyszerű emberek életében.

Kisebb testvéri szeretettel,

Cs.t.