Felemelően szép ünnepségen vettem részt ma, piros Pünkösd napján. Botár Gáborral, a Kis Szent Teréz templom plébánosával, a székelyudvarhelyi papsággal, hívekkel fogadtuk azt a közel félezer zarándokot, kik még pénteken gyalog indultak el a Csíksomlyói búcsúra és sokan közülük ugyancsak gyalog ma érkeztek vissza a 125-13o km-es zarándoklatról. A Hargitán keresztül az út, a közel 3o fokos melegben biztos, hogy nagyon nehéz volt, de a  búcsú kegyelmei és most a végén a fogadtatás felemelő pillanatai, mindenkit, minden fáradságért kárpótolt sokszorosan!  Megható volt látni, ahogyan a szülök, kisebb testvérek  virágcsokrokkal, mind hősöket fogadták, az énekszóval, lobogókkal érkező fiatal zarándokokat.  A Kis Szent Teréz tiszteletére épült plébánia templom zsúfolásig megtelt és én életem egyik leg csodálatosabb Pünkösdi szentmisémen vehettem részt! A fáradtan, leégve, sántikálva, a büszke örömtől többen is zokogva templomba lépő zarándokokat míg néztem, arra gondoltam, hogy milyen csodálatos lehet, annak ki szentül él, és bevonulhat ünnepélyesen a mennyek országába!! Milyen lehet az a fogadtatás, melyet maga a Szentháromság szervez, az angyalokkal, szentekkel, azoknak, kik szorgalmas munkában, életszentségben áldozták életüket szeretettel a Szeretetnek?! Egész földi létünk, minden percünk, cselekedetünk egyetlen célt kellene szolgáljon, azt, hogy bevonulhassunk mi is Urunk csodálatos színe elé!! Úgy gondolom, hogy egy ilyen dicsőséges célba érés minden áldozatot, erőfeszítést megérdemel!! Tartsunk ki e földi zarándok utunkon, hisz mindannyiunkat vár a mennyben egy hervadhatatlan koszorú, melyet maga Istenünk helyez a fejünkre!!

Szeretettel,

Csaba t.