Meglátogattam egy bajor falusi sajtkészítő mestert. Ez a nagyszerű falusi ember tíz tehéntartó gazda tejét vásárolja fel, olyanokét, akik a teheneiket is a jól bevált ősi szokás szerint tartják, akik állataiknak se tápot, se silót nem adnak, hanem csak a réten termelt, napon szárított tiszta füvet. Napi 4.000 liter tejet dolgoz fel, a reggeli fejés után felét, a másik felét meg a délutáni fejés után. Ez azt jelenti, hogy egész nap dolgozik a hét minden napján, mert ugye a tehenet még karácsony ünnepén is meg kell fejni. Alkalmazottja nincs, néha a tejet hozó gazdák segítenek neki ebben, abban. Közvetlen a sajtkészítő üzem mellett van egy kis bolt, ahol eladják a finom sajtokat a messzi földről idelátogató vásárlóknak. A nagyon ízlésesen kialakított boltból, egy üvegfalon keresztül szemlélhetjük a szorgalmas sajtkészítő mester kemény munkáját a hatalmas kádak, sajtprések között. A mindennapi szorgos munkának megvan az eredménye, a sajtérlelő pincerendszer tele van jobbnál jobb, szebbnél szebb sajtokkal. Minden sajtot nemcsak el kell készíteni, hanem érlelni kell sós fürdőben, és állandó nedvességtartalmú sötét pincékben naponta sokszor meg kell forgatni, le kell kenni jól előkészített titkos recept alapján készült sós lével.

Mit mondhatnék? Egy kifinomult mesterségbeli tudás párosul egy hihetetlenül kitartó, kemény munkával és az eredmény magáért beszél, e kisfalu sajtkészítő mesterét messzi földről felkeresik és bármennyi sajtot is gyárt azt úgy frissen el is viszik, ezért ő nagykereskedőnek nem is ad el sajtot. A gazdák egymást megbecsülik és a kis falu, e térség virágzik és tudom, hogy bármilyen világ is jön, a finom, ízletes sajt nem fog hiányozni az emberek asztaláról. Erdély hegyeinek havasi virágoktól színpompás legelői, kaszálói, a hegyi patakok kristálytiszta vize és népünk munkát becsülő szorgalma minket is sajt nagyhatalommá tehetne, megtarthatna egyenes gerinccel a szülőföldünkön!!

szeretettel,

Csaba t.