Felvidéken, Nagymagyarban megtartottuk Szent Rita szép ünnepét. Az ünnepi szentmisét, Szaniszló érsek, Pozsony főfásztora mutatta be, a szentbeszédet én tartottam.

Számomra a megdöbbentő az volt, mikor megtudtam, hogy igazából, 17 évvel ezelőtt egy buzgó lelkipásztor elkezdett imádkozni temploma egyik eldugott sarkában porosodó Szent Rita kép előtt, csendben egyedül. Eltelt néhány év, aktív szervező munkával, és ma ugyanaz a kép előtt Felvidék legnagyobb ünneplő magyar közössége gyűl össze, évről évre. Ez a búcsú a felvidéki magyarok, Csíksomlyója.

15 csütörtökön keresztűl tart a Szent Rita ünnepre való felkészülés. Hétről hétre összegyűlnek imádságos szeretettel, hogy kérjék Szent Rita közbenjárását családjaikra, drága felvidéki magyar népükre. Még a januári fagyban kezdtek el összegyűlve imádkozni, és lassan, szépen, mire elkezdenek nyílni a csodálatos vérvörös rózsák, elérkezik a várva várt ünnep, a nagy találkozó, hol az ég és a föld békében össze ér.

Nemcsak a rossz ragályos! Lám e kedves buzgó lelkipásztor, szeretetével, jóságával nemcsak "megfertőzte", hanem hihetetlenül meg is töltötte e kisváros nagy templomát, de még a templom körüli tereket is, gyónó, imádkozó, szeretetre, jóságra éhes emberekkel. Egy új világot teremtő alázatos, szép példája engem újból eltöltött reménnyel, életerővel. Igen, merhetünk családunk, népünk számára szépet álmodni, merhetünk nagy, fontos terveket szőni, mert kitartó, bölcs munkánkra a jó Isten áldását adja!

Szeretettel, cs.t.