Wollongongi magyarok előtt nagy - nagy tisztelettel mélyen meghajtom a fejemet! Ausztrália ebbe a tengerparti gyárvárosába az ötvenes években telepedtek le közel háromszázan Kárpátmedencéből. Saját bevallásuk szerint mindannyian a helybeli acélművekben dolgoztak, mindannyian  kétkezi munkát végeztek, nem volt köztük senki aki felső oktatást végzett volna!! Az évek alatt egy igazi nagycsaláddá formálódtak, összeszoktak és ma is minden szombaton szeretettel összegyűlnek 50-80-an mikor mennyien!! 2009-ben, de most is nagy szeretettel meghívtak engemet is egy szentmisére melyet ez alkalommal az édesanyákért ajánlottunk fel, majd utána egy vidám vacsorára!! Lédeci Dénes atyával mutattuk be a szentmisét a helybeli Horvát katolikusok impozáns templomában!  Nagyon jó volt velük együtt imádkozni, majd később a  fordulatos, jókedvű társalgás, a finom itthoni ízű ételek, a Körösi Csoma Sándor ösztöndíjas zenészek állttal húzott talpalávaló, és a vidám csárdás feledtette velem, hogy 16.000  kilométerre elcsatangoltunk szülőföldünkről!!
Erdélyben is szórványban élek, ezért számomra a megmaradásból csillagos tízesre vizsgázó közösséggel való találkozós nagyon tanulságos!! Ha valakinek díjakat oszthatnák a gyökereink megkörzéséért, akkor a Wollongong-i magyaroknak mindenképpen adnák. Itt soha nem adtak senkinek fizetést, pénzt azért, hogy az emberek ápolják identitásukat, itt nincsenek gazdag emberek, kik értékes drága épületeket, klubokat ajándékoztak volna a közösségnek, itt csak Krisztusi testvéri szeretet van, mely összeköti és megtartja a különféle hitű, és tájegységről származó jó magyar embereket!!
Hálás szeretettel köszönöm Istennek, hogy elvezetett ebbe a nagylelkű, vidám közösségbe!! És kérem Teremtőnk áldását e szeretetben, örömben mindent túlélő igaz testvéri nagycsaládra!!
Hálás szívvel,

Csaba t.