Olvasom a Böjte Csaba interjúkat. Sírok és nevetek rajtuk. Tele van élettel minden mondata. Azért írok róla hosszabban, mert példa és nagyon modern, nagyon hatékony jelenség.

Csaba testvér kommunikációs zseni, kommunikációval nevel, tart kapcsolatot, ér el millió embert, szerez pénzt, segít, lelket önt, bátorít, vigasztal.

Nekem példakép itt a facebookon. Értékeket oszt meg, épít és naponta látni egy-egy gyerekének a sikerét: házasság, unoka, jó iskolai eredmény. Mindig gondolkozom, hogyan lehet, hogy kapcsolatban van a sok ezer gyerekkel? munkatársakkal? újságírókkal? és még nekem is válaszol? Mert használja a facebookot és arra használja, ami jó. Ez is mutatja, hogy a modern dolgok nem ördögtől valók, csak jóra kell használni. Ebben is próbálom követni.

Példakép az is, hogy az utolsó porcikájáig odaadja magát. Láttam őt egyszer egy előadás után, olyan fáradt volt, hogy majdnem összeesett. Mentek hozzá az emberek és ő az utolsó energiájából mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava. Nem tudom, hogy mikor alszik? mikor van magára ideje? Féltem. Biztos kap Istentől erőt, hiszen látszik, de akkor is. Hogy bírja? Van az egészben egy hatalmas krisztusi jelenség, az utolsó porcikáját is nekünk adja: a gyerekeinek, munkatársainak, híveinek.

Példa az is, ahogy hisz a gondviselésben. Meghívott, amikor elkezdte szervezni a stadionos 25. szülinapot. A Három Királyfi önkéntesei is segítettek. Szóval odamentem erre a megbeszélésre, éppen nyomasztott a három királyfi adminisztrációja és ő olyan könnyedséggel szervezte a stadionnyi programot 500 gyerekkel, ahogy én intézem a bevásárlást. Nem voltak excellek, pénzügyi tervek, stratégiák, hanem bumm bele a közepébe, fantasztikus segítők, jó szándék és bizalom. Kérdezték tőle, hogy mit eszik az 500 gyerek? mondta majd rendelünk pizzát.  Azóta is ez a svung hajt, ahogy vezetem a három királyfit, jó-jó a szervezettség, de az sose lehet tökéletes. A szándék lehet tökéletes és majd add hozzá a gondviselés pénzt, paripát, fegyvert.

Mert ugye az a legelképesztőbb Csaba testvérben, hogy én még egy gyereket se mernék befogadni holnaptól, ő pedig ezt többezerrel megtette és működik: kapnak enni, van nevelőjük, járnak iskolába! Ami pedig egyszerűen hihetetlen, hogy egyikük sincs börtönben, sőt munkájuk van, családjuk van! Manapság mindenki pszichológus és hosszú elemzéseket írunk arról, hogy a nem időben fektetett gyerek milyen súlyos lelki traumákat él át, nem csoda, ha bűnöző lesz. Erre jön Csaba testvér, egy tollvonással áthúzza a pszichológiai okoskodásokat és a traumatizált gyerekekből embert farag, mert nem ő farag, hanem Isten és a gyerekek, mert Csaba testvérnek ez a titka, hogy önállóságra neveli a gyerekeket, hogy magukért legyenek jók, a közösségért és magukért!

Ezt pedig nem csak az árvák tehetik meg, hanem mi mindannyian!

Köszönöm, 

Csaba testvér 

Szeretettel, Fruzsina Skrabski

Szeptember 15., 11:43 

Kép: Zsombolyai gyerekeink táncát figyeli egy kislány, Budapesten.