Hasonlítunk a földműveshez, aki nekiáll, és verejtékes munkával, bizakodó lélekkel megműveli a földet, mert tudja, rajta is múlik, milyen termést hoz majd.

A föld iránti gyöngéd szeretete abban nyilvánul meg, hogy erőt vesz magán, kapát ragad, dolgozik, megizzad, ha van kedve hozzá, ha nincs, ha szívből jön, ha nem. Nem csak annyit tesz, hogy leül a tábla szélére, vár a mámoros hangulatra, és ábrándos szemmel nézegeti a kukoricát. Egymás iránti szeretetünk nem maradhat plátói érzelem, hanem akarat: szeretnélek boldoggá tenni, szeretném a benned lévő szirmot, gyümölcsöt, termést kibontakozva látni, kíváncsi vagyok arra, mi van benned, és szolgáló szeretettel itt vagyok számodra.