Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré.

Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket, a túlvilágon beérnek, és a kárhozatunkat vagy az üdvösségünket hordozzák.
A bűnnel nem kell túl sokat foglalkozni: ha az ember észreveszi, hogy rossz úton jár, forduljon meg. Isten nem egy duzzogó öregúr, aki várja, hogy kiengeszteljük, Ő mindenkit haza vár, így lehetőségünk van újrakezdeni.
Hiszem azt, hogy minden bűnre van bocsánat. Érdekes a jobb lator története: maga is elismeri, hogy olyan bűnöket követett el, amiért megérdemli a kereszthalált. Ennek ellenére Jézus Krisztus megígéri neki, hogy még aznap Vele lesz a Paradicsomban. [Lk 23,32-43]