A Magyar Katolikus Lexikon alkoholizmus cikkszava alatt a következőt olvashatjuk alkoholizmus- szeszes ital gyakori fogyasztása belső kényszerből. Az alkoholtól való függés már szenvedély, amelyet az akarat nem képes befolyásolni és szabályozni. 

Lelki függésről akkor beszélünk, ha az illető számára az alkohol még önmagánál is fontosabb. Ez már a betegség állapota, melyben az ivás minden más szükségletet megelőz, s a szervezet biokémiai átalakulása révén fizikai függéshez vezet. Ez olyan erős lehet, hogy az alkohol megvonása hiánytűntekkel jár.

Ki tehát az alkoholbeteg? Alkoholbetegnek azt nevezzük, aki elvesztette a kontrollt ivása felett. Ha tehát nem tudunk felhagyni az ivással, akkor már kötődünk az alkoholhoz, s ha kötődünk és kényszert érzünk arra, hogy igyunk, akkor alkoholbetegek vagyunk. Alkoholbetegségről tehát akkor beszélünk, ha olyannyira hozzászoktunk az alkoholhoz, hogy függünk tőle. Ha a kontrollált ivás képessége elveszett, az mindig végleges. A betegséget nem lehet akarattal, vagy ígéretekkel gyógyítani. Röviden összefoglalva –az alkoholbetegség függőség, mely arról ismerhető fel, hogy az illető nem képes önerejéből végleges és teljes absztinenciát tartani.

A LELKI BÉKE IMÁJA

Istenem, adj lelki békét

Annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,

Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,

És bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Naponként élve az életet,

Egyszerre az idő egy pillanatát élvezve,

Elfogadni a nehézségeket,

Mint a békesség felé vezető utat.

Elfogadni miként Ő tette, ezt a bűnös világot

Olyannak, amilyen

Nem amilyennek én szeretném látni,

Bízva abban, hogy Ő helyére fog minden dolgot hozni,

Ha megadom, az ő akarata alá rendelem magam,

Hogy viszonylagosan boldog lehessek ebben az életben,

És határtalanul boldog Ővele

Az örökkévaló következőben.

Ámen