A Tizenkét Hagyomány

Mielőtt az Anonim Alkoholisták felépülési programjának spirituális alapelveit érintenénk, ki kell térnünk a Tizenkét Hagyományra is. Ezek olyan ajánlott elvek, amelyek a világ valamennyi közössége számára biztosítják a fennmaradást és a fejlődést. 

A Hagyományok a Tizenkét Lépést követően születtek, az első csoportok kezdeti, válságos éveiben A Hagyományok mind a régi, mind az új tagok számára fontosak. Arra emlékeztetnek, hogy az A.A. olyan férfiak és nők társulása, akiknek legfőbb gondja saját józanságuk megőrzése és ahhoz másokat is hozzásegíteni. Ez az elv első pillantásra önzőnek tűnik. Szokták is mondogatni egymás között, hogy a mi programunk „önző program”. Más utat mégsem találtak, hiszen „huncut az, aki azt akarja adni, amije nincs”. Más alkoholistáknak józanságról nem lehet alkoholszagú légkörben beszélni. Dolgozatunk témáját tekintve, a Második hagyomány, döntő fontosságú. Szemben néhány igen erőteljes kísérlettel, melyek megkísérlik megfosztani az A.A. felépülési programját legfontosabb spirituális alapelvétől, szüntelenül hangsúlyozni kell Isten „szerepét”.

Íme, a híres Tizenkét Hagyomány:

1. Közös boldogulásunk mindennél előbbre való, egyéni felépülésünk az A.A. egységétől függ.

2. Csoportjaink számára csak egy abszolút tekintély létezik – a szerető Isten, ahogyan csoportjaink lelkületében megnyilvánul. Megbízott vezetőink szolgálnak bennünket, nem uralkodnak rajtunk.

3. Az A.A.-tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya.

4. Minden csoport legyen önálló, kivéve a más csoportokat vagy az A.A. egészét érintő ügyeket.

5. Minden csoport elsődleges célja az, hogy eljuttassa üzenetét a még szenvedő alkoholistákhoz.

6. A.A. Csoport soha nem támogathat, finanszírozhat semmilyen vele kapcsolatban álló intézményt vagy külső vállalkozást, és nem engedheti át az A.A. nevet ezek használatára – nehogy pénz, vagyon és presztízs eltérítsen bennünket elsődleges célunktól.

7. Minden A.A. csoport legyen önfenntartó, utasítson vissza minden külső hozzájárulást.

8. Az A.A. maradjon mindig nem hivatásos, bár szolgálati központjaink alkalmazhatnak szakembereket.

9. Az A.A. mint olyan, soha ne szerveződjék, bár lehet szolgálati választmányokat vagy bizottságokat alakítani. Ezek közvetlenül felelnek azoknak, akiket szolgálnak.

10. Az A.A. nem alkot véleményt kívülálló ügyekben, ezért az A.A.-név sohasem vonható be nyilvános vitába.

11. A nagy nyilvánossággal való kapcsolatunk nem a hírverésen, hanem a vonzerőn alapul. Személyes névtelenségünket a sajtóban, rádióban és a film világában egyaránt meg kell őrizni.

12. Minden hagyományunk lelki alapja a névtelenség, folytonosan emlékeztetve bennünket arra, hogy az elvek előbbre valók mint az egyes személyek. 

Meg kell említenünk, hogy a fent bemutatott tizenkét ajánlást, számtalan más szervezet is elfogadta és igyekezett alkalmazni saját céljaira. Vitathatatlan, hogy az emberi közösségek működő kereteinek kialakításában hathatós módszereket találhatunk benne.

Az Első Hagyományban egy olyan megkerülhetetlen evidenciát találunk, melyet, amióta ember az ember, szüntelenül megkérdőjelez és igyekszik megkerülni. Nem nehéz elképzelni, mi lenn egy alkoholistákból álló közösséggel az egység nélkül. Hiszen olyanokból áll, akik kivétel nélkül segítségre szorultak, akik elhibázták az életüket, akik elvesztették irányítási és döntési képességüket, akik szó szerint diszfunkcionális személyekké váltak. Életbevágóan fontos számukra, hogy valahol fix pontra találjanak, kimozdíthatatlan pontra, hiszen ők már teljesen elveszítették a talajt lábuk alól. Ugyanakkor azt is tudják, hogy az egység nem lehet csak formai, külső keret. Ezek már ismerős dolgok, működésképtelenné válhatnak és válnak is morális alap nélkül. Az egység látszólagos alapja a józanság. Az a tény, hogy nem isznak. A tapasztalat viszont arra int, hogy tagadásra nem lehet építeni spirituális, megtartó elveket. 

Mert nem az a kérdés, hogy valaki mit, miért „nem” tesz meg, hanem az, hogy mi az, amit „igen”.

Itt következik a Második Hagyomány, amely napjainkban is – az A.A. közel nyolc évtizedes sikeres működése ellenére – állandó vita tárgya. Az alapítók – Bill W. és Dr. Bob szigorúan ragaszkodtak ehhez az elvhez, számtalanszor szerepel Isten neve a „Nagykönyv”-ben, noha sokan ezt a nevet ki sem akarják ejteni szájukon. Meggyőződésünk, hogy az A.A. felépülési programjának ez a Második Hagyomány a szíve – lelke, a leglényegesebb pontja, amelyre az egész remekül megszerkesztett struktúra épül.

„Csoportjaink számára csak egy abszolút tekintély létezik – a szerető Isten, ahogyan csoportjaink lelkületében megnyilvánul.” 

Ebből az egyetlen mondatból levezethető és magyarázható az Anonim Alkoholisták több évtizedes sikere világszerte. Megtalálták a fix pontot, a fundamentumot, a többi már csak módszer és vélekedés kérdése. Nem véletlen, hogy az orvostudomány és a társadalomtudományok materialista, ateista képviselői ezen a ponton keresnek támadható felületet. Az 1980-as évek „szakemberei” naiv vallásosságra, a nyájösztönön alapuló, csoportdinamikai mechanizmusokra igyekeztek leszűkíteni a módszert. Minden józan alkoholista tudja, hogy saját egyéni sorsában tapasztalja meg Isten személyes segítő erejét. 

Hallatlanul felszabadító élmény ezeknek a sokat szenvedett embereknek, hogy meg tudnak szólítani egy személyes Hatalmat, egy mindenek felett álló Erőt, akit Istennek nevezhetnek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy valahol ezen a ponton található a felépülés egyetlen valós oka. Lehet keresgélni még okokat természetesen, de fölösleges. Minden A.A.-tag elmondhatja C. G. Jung analitikus pszichológus professzorral: „Én nem hiszek Istenben, én tudom, hogy van.”

A Harmadik Hagyomány minden kényszer alól felment. Nincsenek elvárások a belépővel szemben, mindössze egyetlen kérés: kívánja, akarja az illető a józanságot. Ez nem mindig sikerül. Előfordul az is, hogy ittas állapotban lép be valaki egy gyűlésre. Ilyen esetben közlik az illetővel, hogy nyugodtan helyet foglalhat, és felolvassák neki a gyakran idézett szöveget: 

„Kérjük, hogy aki ma alkoholt fogyasztott, vagy hangulatjavító gyógyszert vett be, ne szóljon, hanem hallgassa a többieket.”

A Negyedik Hagyomány a csoportok önállóságát biztosítja. Hasonló ez az egyház szervezeti felépítéséhez. A cél közös: mindannyiunk üdvössége Jézus Krisztusban, de minden részegyház teljesen önálló. A különbség, hogy az A.A.-ban semmiféle hatalommal nem rendelkeznek a vezetők, nincs olyan tevékenység, amelyet bárki el ne végezhetne, funkció, amit bárki be ne tölthetne. Egy közel hárommilliós világszervezetről van szó, amelynek nincs igazgatója, igazgató tanácsa, utasítást egyetlen csoport számára sem szabad adni, legfeljebb ajánlást, amit vagy elfogad,  vagy sem. Nem létezik ezen a földön egyetlen teremtmény sem, aki meg tudta volna szabadítani ezeket az embereket az alkoholizmusukból. Ebből adódóan nem fogadnak el tekintélynek egyetlen teremtményt sem maguk fölött. Egyedül Istent! És mégis működik ez a világszervezet, talán pontosan ezért?

Az Ötödik Hagyomány nem más, mint az örömhír eljuttatása másokhoz, a még szenvedő alkoholistákhoz. Nem térítésről van szó. A józan alkoholisták nem vadásznak részegekre és nem győzködik őket arról, hogy nem szabad inni. A józan alkoholistának szabad innia. Senki sem akadályozhatja meg őt ebben. Mégsem iszik, éspedig azért, mert ő már így fogalmaz: „szabad nem innom”. Tapasztalataik alapján állítják, hogy aki még nem itta meg a mélypontját, annak még innia kell. Amennyiben szerencséje van és túléli saját alkoholizmusát, akkor van remény számára, az Anonim Alkoholisták szeretettel várják. Ebben a feladatban sincs tehát semmi kényszer, ami elviselhetetlen teherként nehezedhetne egy érzelmileg, pszichésen labilis beteg emberre. Mindössze ennyit kell átadnia: Mi is hasonló helyzetben voltunk, nekünk sikerült. Neked miért ne sikerülhetne?

A Hatodik és a Hetedik Hagyományok az Anonim Alkoholisták teljes és szigorú anyagi függetlenségét jelentik.. Alapvető szempont: egy alkoholista józanná válása nem pénz kérdése. Miképpen az üdvösség sem. Egyedül Isten!

A Nyolcadik és Kilencedik és a Tizedik Hagyományok az A.A. szervezeti felépítésére vonatkoznak. Jelen dolgozatunk témáját tekintve itt mindössze egy gondolatot emelünk ki; „nem alkot véleményt kívülálló ügyekben”. A józan alkoholistákból álló csoportok kizárólag saját józanságukkal vannak elfoglalva. Még csak nem is a mellettük ülőével. Ennek megfelelően semmilyen dologban nem foglalnak hivatalosan állást. Az Anonim Alkoholistáknál a józanságon kívül nincs más téma.

Igen szimpatikus és alapvetően fontosa a Tizenegyedik és a Tizenkettedik Hagyományok, és noha sokakból értetlenséget váltanak ki. Miért ne lehetne reklámozni? Miért kell titkolózni? 

A névtelenség – mint ahogyan az a szervezet nevében is szerepel – lelki alapja a józanodásnak.. A névtelenség megóvja a gőgös embereket attól, hogy saját nevükön keresztül gyönyörködjenek önmaguk tévedhetetlenségében. Az alkoholisták pedig általában igen kevélyek tudnak lenni, különösen az után, hogy valamiképpen föltápászkodtak mérgező önsajnálatukból.

A Hagyományok mintegy csontváz tartják a csoportok lelkiségét, adják a keretet ahhoz, hogy tagjaik engedjék Isten Szentlelkével, a Józanság Lelkével megtölteni azt.

2015 Február 2

Reményik Sándor:            

Az életednek van egy titkos csúcsa,

Mely rejtve őrzi boldogságod,

Egy sziklafok, ahonnan Te az élet

Töretlen  teljességét látod.

Hol imádkoznál hosszan , térden állva.

Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa

Részlet Iván dolgozatából

Köröskörül őserdő, ősbozót-

Keresztül -kasul vágtató csapások,

A sok hamistól nem látni a jót,

Isten előre ment, a csúcson vár be-

Csak az a kérdés, hogy odatalálsz -e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,

Hová a mélyből kibukkan fejed

S a szépség minden gazdagsága, fénye

Megáldja két csodálkozó szemed,

Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok,

S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,

Vezetnek hozzá szent véletlenek,

Jaj , hogy leszállni kell, jaj , hogy nem adhatsz 

A pillanatnak örök életet!

S  botlasz újra sok rögös , buta úton._

De mindegy: Egyszer fenn voltál a csúcson

Mindjárt itt a legelején kezdjük imával a napot

Új szabadságot ismerünk meg

A szabadság számomra szabadulás valamitől és a cselekvés szabadsága. Az első az alkohol rabságából való szabadulás. Micsoda megkönnyebbülés volt. Aztán elkezdtem érezni a félelemtől való szabadulás érzését-, mert féltem az emberektől, az anyagi bizonytalanságtól, a kötelezettségektől, a kudarctól és az elutasítástól. Aztán élvezni kezdtem a lehetőségek szabadságát- szabadon választhatom ma a józanságot, szabadon lehetek önmagam, szabadon kimondhatom a véleményemet, megélhetem a lelki nyugalmat, szerethetek és szerethetnek, szabadon fejlődhetek spirituálisan. De hogy érhetem el ezt a szabadságot? A 

Nagykönyv egyértelműen kimondja, hogy mielőtt még a jóvátétellel félúthoz érnék, elkezdem megismerni az új szabadságot, amely lehetővé teszi az ígéretek megvalósulását az életemben. Mekkora öröm szabadnak lenni.