Nagycsütörtökön új parancsot adott az Úr: a szeretet parancsát. A gonosz sokszor hegyeket mozgat körülöttünk, és ilyenkor kicsinységünkből fakadó félelmünkben, gyámoltalanságunkban mennyei Atyánk kezébe kell kapaszkodnunk, akárcsak a mesterünk, Krisztus. Az ő emberek iránti, de az Atya iránti bizalma sem ingott meg a kereszten sem: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23.34) – mondja a kereszten Jézus, majd, vérbe fagyva, utolsó leheletével – „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23.46). Jézus kitartott a szeretet útján, más út nem adatott számunkra sem.