„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Mennyi mindent gyűjt a XXI század embere!? Szerencsés vagyok, mert én Jézus szavára emberek halászává váltam, szerzetes pap lettem. Mind kisebb testvér, a legkisebbek testvére akartam lenni Déván, ezért 1993-ban befogadtunk, néhány fiatallal egy pár gyereket, ott volt köztük Király Zsolt és Irénke is.... Az évek teltek, ők megszerették egymást családot alapítottak, gyermekeket vállaltak és most a képen ott a karjaim között a hajdani gyermekeink unokája, a kis Ámosz, mellettünk a boldog édesanya és a nagymama. A férfiak, apa és a nagypapa külföldön dolgoznak a családjaikért. 