Sikerült, talán életem legnagyobb meglepetésében részesítenetek, valami olyasmiben, amit szinte nem is merünk elhinni. Nagylelkűen megajándékoztátok gyermekeinket, számunkra nagyon nagy összeggel. Nagyon jókor jön ez a támogatás, mert lassan kezd beérni munkánk gyümölcse.

Egyre több diákunk végzi el sikeresen a középiskolát, és indul el lelkesen, bátran, hogy főiskolán, egyetemen, tovább képezze magát. Úgy gondoltuk, hogy ezt a tőletek kapott összeget a bankban lekötjük, és a kamatból havi 50 Euró ösztöndíjat biztosítunk az árvaházainkból kinőtt, tovább tanulni akaró fiataloknak. Úgy gondolom, hogy így tudnánk a gyerekek szívébe egy hosszú távú kötődést kialakítani az ausztráliai magyar testvérekkel, hisz minden hónapban, az ausztrál-magyar alapból kapnának támogatást.

Hálás szeretettel szeretnénk beszámolni a Szent Ferenc Alapítvány jelenlegi helyzetéről: huszonegy éve működik az Alapítványunk, ez idő alatt, több, mint 5000 gyereket fogadtunk be, közülük több, mint 2600 kirepült. Örömmel mondhatom el, hogy akárcsak a földbe vetett búzaszemek, ők is tízszeres, ötvenszeres és néhányan közülük százszoros termést hoztak, sokuknak szép családjuk van, többen vannak olyanok, akiknek már három-négy gyerekük is van. Jelenleg 82 helységben, 2380 gyereket gondozunk. Ők mindannyian kosztot, ruhát, tanszert kapnak tőlünk, közel a gyerekeknek fele nagyon ritkán jár haza, a nagyobbik fele, Istennek hála tartja a kapcsolatot a rokonokkal, szülőkkel. A román állam nemcsak értékeli a mi erőfeszítéseinket, hanem anyagilag is támogatja, most már örömmel mondhatjuk el, hogy havi kiadásainknak közel fele, hivatalos állami forrásból fedezhető.

A 78 házból, 2 ház születésében az ausztráliai magyar testvéreink jósága, szeretete, döntő szerepet játszott. 2009-ben volt szerencsém Ausztráliába látogatni, és az akkor nagylelkűen nekem juttatott adományokból, sikerült megvásárolni egy elhagyott iroda helységet Szárhegy határában. Az évek alatt sikerült ezt az épületet felújítani, és így jelenleg ebben a házban 40 gyermek lakik, él négy szociális családban, négy kedves nevelővel, kotlómamával. Amikor Ausztráliában voltam, sikerült megismerkedni Jakabfy Sándor bátyánkkal, aki nagylelkűen az ő házának örökösévé tette a gyermekeinket. Így halála után, sikerült értékesíteni a Sydney-i testvéreink jóvoltából ezt az ingatlant, amiért nekik is nagy hálával tartozunk, és az átutalt pénzből elkészült a borszéki Szent Miklós otthon. Borszéken az építkezéseket éppen csak befejeztük, de remélem, hogy karácsonyra már képesek leszünk befogadni az első, ajtónkon kopogtató, bajban lévő gyermeket. Ez a két konkrét ház, és most ez az Ausztráliai Magyar Ösztöndíjalap, mely a felnövekvő gyermekeink továbbtanulását segíti, hirdeti a Kárpát-medencében, hogy a hazájuktól elszakadt, messzire sodródott magyar testvéreink ragaszkodnak a szülőföldjükhöz,  jó lelkűek, és képesek megosztani testvéri szeretettel mindazt a jót, amit a Jóisten nekik ott az idegenben ajándékozott. Az ausztráliai magyarok ezen szép művei, a szeretetnek, testvéri ragaszkodásnak nagykövetségei, egy darab Ausztrália a Kárpát-medencében.

Nagylelkű adományotok nemcsak anyagi távlatokat nyit a gyermekeink számára, hanem érzelmileg is lendíti őket, mert segítségetek minden szónál szebben mondja el, hogy az árva gyermek is értékes, hogy neki is helye van népünk nagy családjában. Biztosra veszem, hogy nagylelkű adományotokból, öntudatos, jól képzett, boldog magyar emberek bonthatnak szárnyat itt, a Kárpát-medencében.

Még egyszer Isten fizesse nagylelkűségeteket, és nagy-nagy szeretettel hívlak, hogy látogassátok meg a mi családunkat!
Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.