Felidéztem egy kedves történetet, ami akkor nagyon megérintett. Munka közben egy kicsit megpihentünk, szikrázott a forró meleg nyári nap, így az árnyék a felüdülés nagyon megkísértett. Kedves ismerősöm így kezdi a történetet. Kutat szerettem volna ásni. Elhívtam hát a mestert, hogy mérje föl a terepet. Eleget mondtam, nézze meg jobban a talaj összetételét, elgondolásából ő egy cseppet sem engedett. Makacsul erősítette, hogy itt ezen a helyen kell ásni, én meg távolabb szerettem volna.. de mit lehet ilyenkor tenni, hát engedtem hadd mondja az övét, mást tenni úgysem lehetett. Egy szavúak ezek a mesterek. 

Nekikezdtünk ásni hát, de jöttek a feltételek. Kell egy búvár pompa meg egyebek. 

Legényeknek legyen mit enniük, de inni is minél többet, ha lehet. Hát hordtam az italt, úgy sem tehettem egyebet. A búvár pompát beszerezvén, fájt a fejem eleget. Itt nem kaptam, ott meg elfogyott, így a szomszéd nagy nehezen, de végre megsegített. Láttam az ócska mihasznát, már, mint a pompát, de itt sem tehettem egyebet, elfogadtam örömmel, s hozzá tettem, vigyázok rá, ha lehet… egyelőre nem ígérhetek egyebet. Ástuk a kutat, naphosszat, haladt a szorgalmas munka, végre egy nagy nap elérkezett… a mester máris rendelkezett. 

Felkészülni a gyűrűzésre, hát ez nem ilyen egyszerű, mindent elő kell készíteni. Egy szóval felkészülni a nagy eseményre… de egy váratlan pillanatban elkezdett a víz elő törni. ott oda lent, a nagy mélységben. Máris hümmög a mester, ó legények, hát nem ettek eleget. 

Engedjétek már a gyűrűt, hisz erre vártunk már éppen eleget. Ide azt a pompát, mindjárt derékig ér a víz idelent. Megértettek a legények, hogy most neki kell feszülni, a munkának, egyebet tenni nem lehet, megragadták hát a láncot, feszítettek kettőt, hármat, hát nézzük csak meg mi történhetett. Elszakadt a lánc, de a gyűrű helyére esett. Egy szakadt láncszem a mestert fültövön vágta, így ő nyomba összeesett. Míg mentettük a mestert, még nagyobb bonyodalom következett. Volt ott nagy lárma, kiáltás meg egyebek,hadd ne szóljak többet róla más egyebet. Nem figyeltünk mindenre, így a pompa csendesen füstölt egyet, majd teljesem kiégett. Többet használni így már nem lehetett. Most mit tegyek,szomszédnak így visszaadni nem lehet. Eszembe jut jó barátom, ő ért hozzá, talán megmenti mi menthető. 

Elvállalta a javítást, hozta is egy este, megjavítva a pompát.  Elképzelheted, hogy mennyire boldog lettem… így az italt elő vettem, és ittunk a barátommal duhajkodva annak rendje módja szerint, ahogy szokás, nem tehettem egyebet. Jó barátot tisztelet nélkül hagyni nem lehet Nem is ittunk sokat, csak úgy öntöttük magunkba, az örömtől lázasan, egyre mámorosabban. Lassan már hajnalodott, de mi csak ittunk hisz a lejtőn nehéz megállni, ha már ilyen szépen rendbe jött valami. 

Feleségem nem szólt semmit, csak nézett felém néha könnyesen. Másnap reggel autóbuszra felülni, csak úgy egyszeriből, hát ez sehogy sem ment nekünk. Segítség kellet, hát jött vagy hat ember és segített. Végre haza értem, a neheze csak most kezdődőt, repültek a fazekak, csak úgy röpködtek a szavak, hogy azt már elmondanom, már nem is tudom, hisz évek teltek el, egy huzamban nagyon hamar. Megvolt a jó kutam, pompát rég visszaadtam, így azt gondoltam már semmi sem zavar. Hogy ne legyen vég nélküli nyugtom, s nehogy nagyon elbízzam magam, újabb esemény kavarta fel már állandónak hitt nyugalmam. Meglátogattam a barátom, újabb javítás, hát legyen nem bánom. Igen ám csak nem találtam othonn a barátom, helyette a szigorú asszonya fogadott, azt hittem ott nyomba-szégyenembe elsüllyedek. Nem is álmodtam, hogy gondoltam volna, hiszen mást vártam, mást szerettem volna. Inni egy keveset, de ha lehet egy kicsivel többet. 

Azt hittem, hogy már rég, elfeledték, azt a régi tiszteletet. Szinte mozdulatlanul álltam, úgy rám meredt az asszony a szúrós tekintete. Miután jól ki kérdezett, hozzám vágta kíméletlen szavát, hát maga még most sem szégyelli magát. Úgy leitatta szegény férjem, haza sem tudott jönni egy maga kérem, haton hozták haza, úgy elázva, hogy fájdalmában három napig majd a földet rágta. Hát így jártam, ez történt velem szólt az ismerősöm, lassan hozzátette, hogy ilyen is lehet, bár ne lenne egy kútásás története, dióhéjba zárva.

2015 Február 1. Hogy miért érintett meg ez a történet, annyira, ezt nem egyszer személyesen is megtapasztaltam, most már érzem, értem és tudom. Kútásás egy kulcs fogalom, hogy nem csákánnyal, lapáttal kell a munkához állni, már előzetesen le is írhatom. 

Lassan dereng föl a szívben, lelki munka ez kérem. …el kell lassan kezdeni, a mélységet ki kell ásni, tartalmával szembe nézni, nem egyszerű, azt mondhatom. Izzadsz, kiver a hideg verejték, könnyek árja csorog végig az arcodon. Megállsz nem egyszer, nézed a mélységet, hisz benne van a rejtett tartalom. Ó de nehéz egyszer végre kibontanom, kimondanom ELFOGADOM.