Ki kíván szigorúan őszinte és toleráns lenni? Ki akarja a hibáit mások előtt bevallani és az okozott károkat jóvátenni? Ki törődik azzal, hogy létezik egy Felsőbb Hatalom, nem is szólva az elmélkedésről és imádságról? Ki akar időt és energiát áldozni igyekezvén az A.A. Üzenetét a még szenvedő embertársainak továbbítani? Nem az átlag alkoholista. Korlátlanul önközpontú lévén, nem kíván ezekkel a lehetőségekkel foglalkozni- kivéve, ha saját létfenntartása érdekében kényszerül rá.

Alkoholista vagyok. Ha iszok, meghalok. Micsoda erőt, energiát és érzéseket kelt bennem ez az egyszerű kijelentés. Pedig a mai napon mindössze ennyit kell tudnom. Hajlandó vagyok ma életben maradni? Hajlandó vagyok ma józan maradni? Hajlandó vagyok ma segítséget kérni, vagy segítségére lenni egy másik alkoholistának? Ráébredtem helyzetem végzetes voltára? Mit kell tennem ma, hogy józan maradjak?

Őszinteség önmagamhoz Kulcs a felépülésben, amely mély tartalommal és jelentőséggel bír. Felelősséggel tartozunk Istennek és egymásnak, legalább azzal, hogy végre nyíltan és őszintén beszéljünk csak magunkról 1 szám 1 személyben. Ma egy csodálatosan szép napra virradtam. Öröm és hála érzése tölti be a szívem. Emlékezem az első kútásásra, azt hittem annak idején, hogy a fogalmat, már, mint a jelentését értem én nagyon. Mosolyogtam magamban nagy humorral, értek én a szóból. De nem az általam jól ismert kútásás történetét kellett előadnom,ettől aztán annyira meglepődtem, hogy még a szó is megakadt az ajkamon. El is kezdtem újra neki bátorodva hirtelen át is villant és megértettem, itt nem másról, hanem önmagamról kell szólnom. Nagyon szeretek egyszerűsíteni… úgy éreztem minek nekem a sok bonyolult fogalom, elég, ha megértem… de hát még el is kellett mondanom. Mélyrehatóan megfogalmaznom, hogy benne legyen a lényeg, s a tartalom.

Nagyon meglepődtem, el is tűnt a mosoly egyhamar az arcomról. Komoly dolog ez kérem, szólalt meg az Orvosom.  Belső munkámról, érzéseimről, itt van annak helye, és erről beszélnem illik és szabad. Azóta is szeretettel, bizalommal gondolok az Orvosomra, csak annyit mondtam búcsúszónak Férfi munka volt ez kérem.  Hetente, vagy napi szinten, meg nézni milyen az én lelki kutam, tiszta a vize, vagy valami felkavarta, és nyugtalan a mély alatt. 

Tisztítani, meríteni minél többet, annál tisztább lesz a vize, hát ez a munka igazgyöngye. S nem tévedek, azt hiszem. A tiszta víz tükrében újra láthatom önmagam.

Szeretnék egyszer még

Szeretnék egyszer még boldogan élni

Messze hol csönd és béke van,

Temetni mindent mi nem hagyott élni

S hinni, hogy lesz még virágzó tavasz.

Szeretnék olyan messzire futni

Hogy utol ne érhessen senki sem,

Új álmokat és új reményt keresni

S ne zavarjon meg semmi sem.

Szeretnék végre megnyugodni

Hogy ne sírjam többé át az éjszakát,

Feltörő könnyemből szivárványt fakasztva

Újra megtalálni százezer csodát.

Szeretnék hinni a kimondott szóban

Hol nemes léleknek nyílik a virág,

Zúgó viharként söpörve a rosszat,

Hogy megtisztuljon e megromlott világ.