Életem elsõ alkalmával voltam e valóban szép, sziklás vidéken. Kisebb testvéri alázattal tudom, hogy nem az én dolgom véleményt mondani az itt zajló természetfölötti jelenségekrõl. Mégis, mind lelkipásztor tudom, hogy bármennyire ügyesek és szentek is voltak az itt tevékenykedõ ferences testvérek, az itt létrejött csoda messze menõen túl mutat az emberi erõfeszítéseken. Egy eldugott kis falúban hol kb. 3oo család élt, 1981-ben, egy hegyoldalban megjelent néhány egyszerû gyermekeknek, fiataloknak a Szûzanya. Világi, Egyházi vezetõk kérdõjelezték meg és próbálták felszámolni mindazt mit a Béke királynõje szelíd mosolya, kedves szava elindított. Hiába, mert ma is havonta több százezer ember zarándokol el ide a világ minden részérõl, a most már több mint 4ooo lakot számláló településre. Az elmúlt hónapban, átlagban, - naponta - közel hatezren gyóntak, áldoztak. Kíváncsi szemmel jártam körbe, és mindent megnéztem, de semmi zavaró, rendkívülit, erõltetett dolgot nem láttam. Számomra csodálatos volt, ahogy este hat órakor a harang szóra az emberek maguktól össze gyûltek, hogy szeretettel, csendes összeszedetséggel megünnepeljék az Oltáriszentségben közénk jövõ élõ Istent. Az evangéliumot, a jelenlévõ papok, anya nyelvükön, több mind tiz nyelven olvasták fel, magától érthetõ természetességgel. Szerintem semmi extra, erõltetett dolog nem volt a szentmisében sem. Több Európai, Afrikai, Amerikai zarándok csoportot is láttam. És láttam rengeteg egymásra mosolygó embert, és különösen sok fiatalt, szerelmes párt, kisgyermekes családot. Bár nem értettem, de halottam, ahogy az emberek kedvesen beszélnek , kacagva megfogják egymás kezét, és segítenek jó szívvel mindenkinek. Persze azt is láttam, hogy talán a világon itt árulják, - négyzetméterre leosztva – a legtöbb Mária szobrot, rózsa-fûzért, kegytárgyat.
Hogy rám milyen hatással volt mindez?
A tavasszal jártam a piski több száz éves arborétumban, éppen akkor virágoztak a fák, a bokrok, itt közel harmincféle magnólia nyílik. Csodálatos volt. Arra gondoltam, hogy miért ne lehetne az egész föld egy ilyen rendezett szép füvészkert? Milyen jó lenne, ilyen szép, értékes ápolt kertben, növények között élni, dolgozni. Medjugorjéban is az volt az érzésem, hogy milyen jó lenne, ha az egész föld a Béke Királynõjének otthona lenne. Ha minden város, falú ilyen csendes, békés, nyugodt, imádsággal telt lenne. Én szeretném, ha szentélyeink, városaink valóban az elmélkedés, az elcsendesedett lelki békének, a tiszta örömnek a helyeivé válnának. Én hiszem, hogy Medjugorjé, ez a szép Mária szentély, egy mérföldkõ az Isten Országába vezetõ utunkon.
Szeretettel,
Csaba t.