Bővebben: 2019. október 15. – Kedd"Adjátok oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!” 
Lk 11, 41
Az, hogy tiszta lettem, én, vagy a népem, - akinek a nevében befogadtuk annak idején Mártikát -  azt nem tudom, de azt igen, hogy nagyon jó jónak lenni, jót tenni, egy bajbalévő gyereknek otthont adni, szeretettel felnevelni, és boldog örömmel férjhez adni!! A képen lévő gyerekek, fiatalok nem az én vérszerinti gyerekeim, de mégis mind egytől egyig az enyémek is, hisz igent mondtam a nevelőkkel én is rájuk, és minden egyes nap mikor felkelnek újból és újból igent mondunk rájuk szeretettel!! 
Jó dolog szeretetben élni, a rászorulókkal azt amink van megosztani, értük felelősséget vállalni. Természetesen sokszor macerás ennyi gyereket jó úton mozgásba tartani, de megéri, jó buli, ezért érdemes megszületni, élni!! 
Merjünk szeretni, jót tenni, jónak lenni, ott ahol vagyunk a rászorulok segítségére lenni!! Legyünk Isten jó szava, áldása, kedves ajándéka ott ahol élnünk adatott, azok számára, akik leginkább rászorulnak Isten gyógyító, vigasztaló, gyámolító szeretetére!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Mártika esküvője Nagyváradon, hol a násznép teljes egészében a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjából kitelt!--------------------Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!” 
Lk 11,37-41
Bővebben: 2019. október 14. – HétfőAz emberiség krízisből krízisbe vándorol! Gondjainkra a választ mindig valami "csodától" várjuk! Ez így volt Jézus korában is és ez így van ma is! Mennyi csodát tett Jézus, de az embereknek még több kellett volna! Jézus nagyon világosan beszél! Ninivé  lakóinak nem még több segély, támogatás kell, hanem bűnbánat, megtérés! Jónás nem hangzatos elméleteket, adományokat, pályázati lehetőségeket vitt magával, hanem nyíltan hirdeti: minden hatalmatok, gazdagságotok ellenére "Még negyven nap, és elpusztul Ninive!" Jónás próféta könyve 3,4
Jézus által, a példaképül elénk állított niniveiek nem másban keresték a rájuk leselkedő pusztulás okát, hanem alázattal magukba száltak és ahogy a Szentírás megfogalmazza:  "Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” Jónás próféta könyve 3, 5-9
Döbbenetes, a bűnbánat, az újratervezés megmenti a királyt és az ő világát! Ninive nem gyilkos polgárháborúban, nem külső, politikailag erős szövetségesektől, nem gazdaságélénkítő csomagoktól, hanem önmaga hibáival való alázatos szembenézésből, őszinte bűnbánatból, kiengesztelődésre való készségéből áll talpra, születik újjá! Amikor Isten látta, hogy letérnek a gonosz útjaikról Ninive lakói, irgalmas szeretettel menti meg az ő népét!
A XXI. század emberét sem a még több pénz, de nem is a még több hatalom, szórakozás fogja megmenteni, hanem az önmagával való őszinte szembenézés, élete bölcs újratervezése, egy könnyebb, tisztább, szabadabb életforma! Ha letérünk gonosz útjainkról, a megszólás, a rágalom, az önzés, a kapzsiság, a paráznaság és a többi húsunkba maró bűneinktől, Isten egészen biztos, hogy megmutatja a mindannyiunk számára élhető, békés jövőbe vezető utunkat! 
A bűnbánat életünket újratervező erejében bízva, 
Csaba t.  
Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.” 
Lk 11,29-32
Bővebben: 2019. október 12. – Szombat"Boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”  Boldogok, mert az emberek bízhatnak bennük és ezért hiszem, hogy a választásokkor rájuk is szavaznak!  A társadalmunkban felelős pozíciókat betölteni akaró erőknek tudniuk kell, hogy mindannyian jó, irgalmas, béketűrő, szeretetet árasztó vezetőkre vágyunk! Egymást lejárató, mocskoló beszédek helyett, mi szavazók arra vágyunk, hogy a megmérettetés porondjára kiálló erők emberséges, szép arcában gyönyörködhessünk! Közéletünk irányítóitól nem gyűlölettől tajtékzó, gyilkos ítéleteket várunk, hanem vigasztaló szót, gyógyírt társadalmunk sebeire. Nem polgárháborúra készülünk, hanem egymással szövetkezve Kárpát-medencét minden itt élő ember számára tündérkertté akarjuk tenni! Nem vészbíróságok felállítására szavazunk, hanem gyógyító orvosokért kiálltunk e pár soros levélben, melynek megírására engem oly sokan kértek! A harag, a széthúzás, a gyűlölködés emberei, ha ideig - óráig be is tudják csapni a szavazóikat, nagyon hamar kihullanak az emberek kegyeiből, és nagy romhalmaz lesz az ő karrierjükből!
Jónak lenni jó! Közéletünk meghatározó személyei, arra kérünk szeretettel benneteket, hogy legyetek a remény, a béke hordozói, világító fáklyák melyet bizalommal, örömmel követhetünk!  Legyetek a remény hordozói, szeretetre, bizalomra, pozitív tettrekészségre nyitott emberek, és győzni fogtok!  Az evangélium pozitív hírek tárháza, ezért is olvassuk kétezer éve figyelmesen!
Zarándokutunkat Székelyhídről - Álmosdra a tisztességes választásért, egész népünk számára pozitív eredményekért felajánlva,
Csaba t. 
Kép: csíkszentsimoni polgármester beszédet tart.
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!” 
Lk 11,27-28
Bővebben: 2019. október 11. – Péntek"Az ördög, mint ordító oroszlán keresi, - mondja lelki mesterünk, Jézus - hogy kit nyeljen el!" A csatolt képen azt látjuk, hogy a házaspárokat e világ "csínos erői" próbálják széttépni..... 
Mennyire vagyok tudatában annak, hogy én magam is célpontja vagyok a kísértőnek? Ahogy a farkas a szarvasra, a  gonosz ugyanúgy prédaként néz rám, és mint zsákmányt, el akar ejteni! Van-e veszélyérzetem, észreveszem-e a kísértéseket az életemben? Családomat, gyermekeimet, világomat mint értékes kincseket óvom-e, védem-e, féltő szeretettel őrzöm-e, hogy benne senki kárt ne tegyen?!
Sokszor azt látom, hogy igazából nagyon sokan a veszélyt, mint az éjjeli pillangók az őket megégető lobogó lángot keresik, a fény körül forognak, míg el nem emészti őket a tűz! Az őszi csendben döbbenjek rá, hogy mindaz mi érték számomra, az törékeny cserépedényben van, s ha féltő szeretettel nem őrzöm, akkor összetörik, elveszik pótolhatatlanul! Talán egyszer -  kétszer újrakezdhetsz, összefércelheted darabokra hullott életedet, de a biztonságban soha nem ülhetsz, mert a gonosz nálánál is nagyobb erőkkel újból neked ront, és megpróbál tőled mindent mi számodra drága, elragadni!
Krisztus mellettünk áll, benne, vele megőrizhetjük kincseinket, megvédhetjük magunkat, szeretteinket! Ahogyan veszély idején a fallal megerősített várban menedéket kerestek az emberek, a kísértés óráiban mi is meneküljünk óvóhelyünkre, teremtő Istenünk karjai közé!
Szeretettel,
Csaba t.  
Evangélium
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”  
Lk 11,15-26
Bővebben: 2019. október 10. – CsütörtökMi a valóság és mi mit látunk meg abból? Mennyire hiteles az amit látunk, és még vajon mennyi minden van amiről fogalmunk sincs?! Mit kell elhiggyek mindabból amit látok, hallok, olvasok, és mit nem? Nehéz kérdés, mert ezer csatornából öntik ránk napi 24 órában az információt! Mindenről lehet hallani és mindennek az ellenkezőjéről is! De mi az igazság?!
Sok évvel ezelőtt e hatalmas útvesztőben botorkálva, Jézus Krisztust kértem meg idegenvezetőnek! Az ő példája, tanítása segít, irányt mutat, megoldhatatlannak tűnő kérdésekre bölcs választ adott és ad! Jézus Krisztus nem hagyott ránk írásos tanítást, de tanítványai egybehangzó módon leírták az evangéliumokban, a leveleikben az Ő életét, számunkra megfogalmazott üzeneteit! Az emberek mindig is keresték az igazságot, 325-ben Nicea-ban összeültek az akkori egyház nagyjai és Jézus tanításából néhány egyértelmű kijelentésben megfogalmazták, hogy mi keresztények mit hiszünk! Hitünk alapja, rövid foglalata a Niceai Keresztény Hitvallás röviden, a Hiszekegy!
Hitemnek, világnézetemnek a Keresztény Hitvallás a bíztos medre! Imádkozom, hogy az emberiség találjon rá erre a csodálatos, a végtelenbe vezető mederre, és ne pusztító áradatként mosson el mindent! Ezért hétről - hétre, röviden, egyértelműen próbálom e Hitvallás egy - egy mondatát közkinccsé tenni, megértetni, elfogadtatni a hullámverésként a lét partját ostromló generációkkal! Megbolydult világunkba gyertek fedezzük fel keresztény gyökereinket, imádkozzunk, hogy világunk újból Keresztény legyen, és ne csak a felszínen!
Világunk előtt két út áll: vagy bölcsen megtér és a szeretet országát építve keresztény lesz, vagy továbbra is egymásra acsarogva mindenki a maga útját járva, sok szenvedés árán, könnyet és vért hullatva, bűnbánatot tartva fog rálépni a kiengesztelődés, a párbeszéd útjára, a krisztusi szeretet útjára! Isten adta csodálatos medrére ha világunk nem talál rá, akkor, mint fékezhetetlen árvíz, mindent elmos az áradat!
Hiszem, hogy bárhogy is döntünk, végül az emberiség rátalál a medrére, és Isten ölelő karjai között békére, nyugalomra talál! Azért imádkozom újból és újból, hogy megspóroljuk a vért, a könnyet és a háborút!! Imádkozzunk, Jézus Krisztus biztatására, hogy a keresztény hitvallást tanulmányozva, életünk megújuljon a szeretetben,
Csaba t.

Evangélium
Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Lk 11,5-13
Bővebben: 2019. október 9. – SzerdaMiért imádkozom? Mert újból és újból megtapasztalom a határaimat! Gyermekeket tanítunk gondolkodni, alkotni, önmagukat és a világot felfedezni, kifejezni művészetekben, sportban, az élet megannyi területén! Nagyszerű tanárokat, mestereket hozok, változatos eszközökkel, módszerekkel oktatunk, tanítunk, a Kármel hegyén rakjuk a máglyát, de oly nehezen lobban fel a láng! 
A nagy kérdés: kiből lesz az igazi művész? Hogy lehet begyújtani azt a lángot mely éget, perzsel és újból és újból odalök, vonszol, taszít, hogy tanulj, alkoss, kézbe vedd a ceruzát, az ecsetet és megpróbáld a lehetetlent megfogalmazni, leírni, eljátszani, lefesteni a csodát, mindazt mi benned és körülötted van!? 
Mert nem az lesz a művész, a festő aki tud írni, alkotni, rajzolni, festeni, hanem aki nem tudja letenni az ecsetet, aki számára még a jó Isten is színeket keverő, a világot percenként átfestő művész! Az igazi mester az, aki a teremtményeit a legváltozatosabb formában megjelenítő, folyamatosan más árnyalatokkal kiszínező nagy Isten nyomába próbál szegődni, a nagyvilágot szakadatlanul újrateremtő Alkotóval párban repül!
Megtanítani valakit festeni, rajzolni, írni, énekelni csodálatos, de meg vagyok győződve, hogy csak a Teremtő tudja belelehelni az emberbe a lobogó lángot, a lelket, mely őt művésszé teszi! Ezért kérlek, hogy imádkozzunk gyermekeinkért, hogy a tudás máglyája melyet oktatva, tanítva a szívükbe, értelmükbe rakunk, akárcsak Illés oltára a Kármen hegyén, a mennyből jött tűztől lángba boruljon és lobogva égjen! 
Szeretettel, 
Csaba t.
Kép: dévai festő tanfolyam Mariannal, kinek munkáját hálás szívvel köszönöm.
Evangélium
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.” 
Lk 11,1-4
Bővebben: 2019. október 8. – KeddSzűz Mária, Magyarok Nagyasszonya
Az angyal belépett Máriához, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál! Milyen szépen szól az angyal és milyen eredményesen! Tanuljunk meg angyalul szólni egymáshoz, gyöngéd szeretettel, bizalommal, jósággal! Legyünk Isten küldöttei, jó hírt vivő, áldást osztó angyalok, ebben a megbolydult, ideges világban! 
Minden ember, mint Mária várja Isten küldöttjét, az ő életét megtermékenyítő Teremtő igét, azt a feladatot, utat, mely értelmet ad az ő életének! Merjük bizalommal, gyöngéd szeretettel, bölcs alázattal egymást megszólítani, a testvéreinkkel Istent földre hozó párbeszédet folytatni! Ez egyáltalán nem lehetetlen, mert maga Jézus Krisztus mondta, hogy: "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." Mt 18,20 A békességben párbeszédet folytató emberek, Istent szülik, hozzák a földre, figyelmes szeretetükkel, bölcs, egymással megosztott gondolataikkal! 
Mindig készen a párbeszédre, 
Csaba t. 
Kép: Csíksomlyói gyerekeink beszélgetnek...
Evangélium
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”  
Lk 1,26-28
Bővebben: 2019. október 7. – HétfőOktóber a forradalmakra való emlékezés ideje! Az ember állandóan elégedetlenkedik azzal ami van és ahogyan van! Mindannyiunkban benne van a vágy a jobbra, a szebbre, az értékesebbre, ezt a vágyat hiszem, hogy teremtő Istenünk lopta a szívünkbe! Otthon a családban, a munkahelyen, de a társadalomban is mindig, mindent szeretnénk tökéletesíteni, jobbá tenni! Egész életünk, minden egyes napunk egy folyamatos forradalom, önmagunk, a környezetünk, a világunk megújítására való szakadatlan törekvés! Keressük magunkban, egymásban, a világban Isten gyönyörű arcát, imáinkkal, mindennapi töprengéseinkkel, beszélgetéseinkben, megfeszített munkánkkal, ezt szeretnénk felragyogtatni! A nagy kérdés, hogy ezt a sorozatos forradalmat, hogy, milyen úton - módon kell megvívnunk!?
Jó látni, hogy Mahatma Gandhi, Jézus Krisztus evangéliumából fakadó erőszakmentes útja, a világunkat megújító, igazi forradalomnak a járható útja! Szeretettel bíztatlak olvassátok el az alábbi írást, és az erőszakot elvetve, a szeretet útján járva, a rosszat soha el nem fogadva tegyük jobbá világunkat! Legyünk irgalmas szamaritánusai testvéreinknek!
Szeretettel,
Csaba t. 
„Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz.”
(Mahatma Gandhi)
1869. október 2-án született Mohandász Karamcsand Gandhi indiai politikus, a 20. század legnagyobb hatású pacifista vezére, aki, miközben az erőszakmentességet hirdette, oroszlánrészt vállalt a független India megteremtésében. Gandhi, akit hazájában a Mahatma – azaz „nagy lélek” – és „a haza atyja” jelzővel is kitüntettek, nem csak azért volt jelentős történelmi személyiség, mert neki köszönhetően India lerázta magáról a brit gyarmati uralom láncait, hanem azért is, mert – sajnos ritkán követett – példát szolgáltatott a világnak arra, hogy az igazság nevében hogyan lehet vérontás nélkül harcolni.
Gandhi egy tehetős gudzsaráti család gyermeke volt, mely a tartomány szigorú hierarchiájában a kereskedők kasztjában foglalt helyet; a későbbi békeharcos édesapja fűszerekkel kereskedett, így a fiatal Mohandász előkelő oktatásban részesülhetett, időközben azonban az ősi hagyományoknak is alá kellett vetnie magát. Ez azt jelentette, hogy Gandhinak már 13 esztendősen – Kasturba személyében – feleséget kellett választania, akitől egyetemi tanulmányai előtt már két gyermeke is született. A politikus a korai családalapítás ellenére 1889-ben mégis vállalkozott a hatalmas útra, Londonba ment, ahol három éven keresztül jogi tanulmányokat folytatott, közben pedig megismerkedett a nyugati filozófusok – például a polgári engedetlenség tanát megfogalmazó Henry David Thoreau – írásaival. Az Európában szerzett ismeretek később jelentős hatást gyakoroltak az indiai függetlenségi mozgalom ideológiájára. 
1891-ben Gandhi hazatért Gudzsarátba, de nem sokáig volt maradása, ugyanis két évvel később Dél-Afrikában, egy indiai székhelyű cégnél kapott jogtanácsosi állást. Ezen a gyarmaton – főként Natal tartományban – jelentős hindu kisebbség élt, melynek sanyarú sorsát – az állandó diszkriminációt és megaláztatást – még az igen előkelő értelmiségi pozícióba jutott Gandhi is megtapasztalhatta: a fiatal jogászt a közösségi helyeken rendre atrocitások érték származása – tulajdonképp eltérő bőrszíne – miatt, így aztán megérett benne az elhatározás, hogy harcba száll honfitársai jogaiért.
Mivel a politikus családja az erőszakmentességet középpontba helyező dzsainizmus hitelveit vallotta, a fiatal Gandhi küzdelmének is ez lett a legfőbb alapelve: nem volt hajlandó alávetni magát a diszkriminatív törvényeknek, nem fizette be az igazságtalannak tartott különadókat, tetteiért akár a börtönt, vagy a halált is vállalta, de nem ártott senkinek. A fiatal indiai jogász furcsa stratégiája kezdetben bizonyára megdöbbentette a Natal tartományban élő hindukat, ám Gandhi bátor kiállásával és szónoki tehetségével hamarosan magához vonzotta a tömegeket, népszerűsége és engedetlensége nyomán pedig Dél-Afrika börtöneit is megjárta. 
Ezek az évek az indiai függetlenség szempontjából is kulcsfontosságúnak bizonyultak, ugyanis a brit gyarmati hatóságokkal folytatott küzdelemben megszületett és letisztult a satyagraha eszméje, melynek révén a pacifista politikus igen ellentmondásos kapcsolatot ápolt az angolokkal. Gandhi ugyanis, aki 1908-ban a Hind Szvarádzs – magyarul hindu önkormányzat – című művében a teljes önállóság jelszavát tűzte zászlajára, a krízishelyzetekben rendre a britek mellé állt, így például az 1906-os zulu felkelés és a két világháború idején is azok támogatására buzdította népét, aki ellen maga is harcolt. Hozzáállását, melyet a kölcsönös méltányosságba vetett – gyakorta naiv – hit jellemzett, sokszor még harcostársai sem értették meg, mégis volt abban valami csodálatos, hogy ez az ember az állandó meghurcoltatások ellenére sohasem tért le – később sikeresnek bizonyuló – útjáról.
Gandhi két évtizeden keresztül tehát Dél-Afrikában „készült” történelmi feladatára, 1915-ben pedig családjával együtt hajóra szállt, és visszatért Indiába. A gyarmati hatóságoknak ezentúl a hatalmas és nehezen irányítható indiai koronagyarmaton támadtak gondjai a különös férfival, aki – a britek által mélységesen lenézett – hindu öltözékben, de a nyugati műveltség fegyverével és végtelen türelemmel küzdött a szabadságért. Gandhi az 1910-es évek végén mind gyakrabban szervezett munkássztrájkokat és tüntetéseket – például Csamparanban, Ahmedabadban, vagy 1919-ben Amritsarban –, melyeket a britek békés jellegük ellenére rendre vérbe fojtottak. Aktivitása nyomán az egykori jogász az – 1885-ben megalakult – Indiai Nemzeti Kongresszus hierarchiájában is mind befolyásosabb pozícióba került, mely 1921-ben végül az ő elnöksége alatt és a satyagraha eszméjét követve szerveződött újjá. 
Bár a brit erőszakra sokan vérontással válaszoltak volna, Gandhi továbbra is csak a polgári engedetlenség fegyverével volt hajlandó harcolni: általános bojkottot szervezett az angol közigazgatás és a Nagy-Britanniából érkező árucikkekkel szemben, miközben arra buzdította honfitársait, hogy saját szükségleteiket a maguk által megtermelt javakkal biztosítsák. Az újabb „lázadás” szítása nyomán természetesen Gandhi 1922-ben ismét börtönbe került, a kiszabott hat évet azonban nem töltötte rács mögött, ugyanis 1924-es vakbélműtétjét követően szabadon engedték őt. A politikust sem megrendült egészsége, sem a fogság nem törte meg; lapjában, a Fiatal Indiában ugyanúgy a brit uralom lerázása érdekében agitált, éhségsztrájkokat és böjtöt tartott a mozgalom egységének megtartása érdekében, 1930-ban pedig megszervezte a híres „sómenetet”, mely során több százezer hívével Ahmedabadból Dandiba zarándokolt. A híres menet előzménye a sóra kivetett rendkívül magas gyarmati adó volt, mely ellen Gandhi úgy tiltakozott, hogy levonult a tengerpartra, és követőivel együtt sót gyűjtött magának.
A híres sómenettel Gandhi pályája csúcsára érkezett, a brit hatóságok pedig teljesen tehetetlennek bizonyultak vele szemben, ugyanis a satyagraha módszerei ellen nem volt orvosság: a politikus nem szervezett katonai egységeket, vagy terrorkülönítményeket, melyeket fegyverrel le lehetett volna győzni, ő a tömegek békés és türelmes megszervezésében hitt, azok pedig szinte agyonnyomták a gyarmattartó kisebbséget. A britek tanácstalansága a Gandhival való bánásmódban követhető nyomon leginkább, akit 1930-ban – Nehruval együtt – börtönbe zártak, majd 1931-ben tárgyalóasztalhoz, később pedig ismét cellába ültettek. Az illegalitásba száműzött Indiai Nemzeti Kongresszust azonban ekkor már képtelenség volt elnyomni, ráadásul a gyarmattartók 1939 után még nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen Európában kirobbant a második világháború. 
Gandhit elrettentette a hitleri Németország berendezkedése és ideológiája, ezért híveit ismét arra utasította, hogy álljanak a britek mellé, ugyanakkor Linlithgow hercegétől és Sir Archibald Wavelltől – a világháborús korszak két alkirályától – is azt követelte, hogy egyenrangú, szuverén államként ismerjék el a szövetségesek oldalán harcoló Indiát. Mivel erre a britek nem voltak hajlandóak, Gandhi 1942-ben megszervezte a Quit India – azaz: távozzatok Indiából – mozgalmat, ezekben az esztendőkben azonban a fő kérdés már nem a szabadság kivívása, hanem az egység megtartása volt. A világháború során az Indiai Nemzeti Kongresszus mellett ugyanis a Muszlim Liga is mind nagyobb befolyásra tett szert, a két szervezet vetélkedése pedig a vallási ellentétek kiéleződéséhez, és a társadalom kettészakadásához vezetett. 
Gandhi minden erővel próbálta megakadályozni a különválást, és célját még azután sem adta fel, hogy Lord Mountbatten, az utolsó indiai alkirály 1947 tavaszán két állam, a hindu India és a muszlim Pakisztán – ekkor még a mai Banglades is az utóbbi állam része volt – között osztotta fel a koronagyarmat területét. A pacifista politikus ekkor régi módszeréhez folyamodott, a közös állam, majd a kölcsönös jó viszony kiépítése érdekében böjtöt és éhségsztrájkot kezdett, miközben igyekezett engedményeket kiharcolni az Indiában maradt iszlám hitű kisebbség számára. Muszlimbarát tevékenysége nyomán hívei többsége azonban hamarosan szembefordult Gandhival, aki nemes törekvéséért végül az életével fizetett: 1948 januárjában egy szélsőséges hindu nacionalista Új-Delhiben meggyilkolta a politikust. Az a férfi tehát, aki egész életében a szubkontinens függetlenségéért harcolt, végül nem a britek, vagy akár a muszlimok, hanem saját honfitársa keze által veszítette el életét.
Gandhi már életében az indiai közélet legendás alakja lett, akit a függetlenségi mozgalom többi  legendás alakja, például Dzsavaharlál Nehru vagy Mohamed Ali Dzsinna is szinte szentnek kijáró tisztelettel illetett. Mahatma, a „nagy lélek” hamarosan hivatalosan is „a haza atyja” lett, miközben pacifizmusa örök érvényű pozitív példát szolgáltatott az állandóan háborúzó világ számára. Mahatma Gandhi neve évtizedekkel halála után is egyet jelent a béke szeretetével és keresésével, nemes tetteit és szándékait pedig az utókor úgy jutalmazta, hogy – az ENSZ közgyűlésének határozata értelmében – születése napját 2007-ben az erőszakmentesség világnapjának nyilvánították.

1869. október 2. | Mahatma Gandhi születése

Szerző: Tarján M. Tamás
Evangélium
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” 
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”  
Lk 10,25-37
Bővebben: 2019. október 3. – CsütörtökTeremtő Istenben vetett hitemet megvallom és útra kelek én a porszem, hogy Jézus Krisztus felkérését teljesítsem, hirdetve testvéreimnek fennhangon: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Kicsinységem tudatában porba hullva alázattal, 
Csaba t.
Evangélium
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”  
Lk 10,1-12
Bővebben: 2019. szeptember 28. – SzombatSiker és kudarc! Isten a föld porából megalkotta az embert. Fényből, sárból született lények vagyunk. Mindannyiunk arcán fel-fel ragyog teremtő Istenünk szép vonása, de sajnos nagyon sokszor megjelenik, ott éktelenkedik a föld sötét árnyéka is. Erények-bűnök, sikerek-kudarcok tarka szőttese az életünk. Magunkban, környezetünkben a fényt, az életet nagyra tartjuk, örvendünk ha a fény, a ragyogás betölti életünket. Nagyon sokan kérdezik, de akkor Isten miért engedte meg a bűnt, a rosszat, a fojtogató sötétséget? Ez a kérdés nemcsak bennünket, egyszerű embereket foglalkoztat, hanem az Istenhit örökké visszatérő botrányköve. 
A mai evangéliumban, Jézus sikereinek csúcsán arról beszél tanítványainak, hogy az emberfiának szenvednie kell. Ez a jézusi prófécia annyira mellbe vágja a tanítványokat, hogy még beszélni sem mernek róla, kérdéseket sem tudnak feltenni ezzel kapcsolatosan Jézusnak. 
Miért tolerálja Jézus a bűnt? Hogyan engedheti meg, hogy mi emberek bűnöket kövessünk el? Valóban hogyan engedhette meg Jézus Krisztus, hogy az Ő népe tudva és akarva elkövesse a legelképzelhetetlenebb bűnt, az Istengyilkosság bűnét? 
Az evangélium erre a kérdésre is választ ad: "Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte." A szeretet lényege a szabadság! Csak ott van szeretet, ahol valós lehetőség van a döntésre, a választásra. Ezért nem korlátozza a szabadságot, nem veszi el tőlünk a bűn, a rossz melletti döntés lehetőségét! Ahogyan ősszüleinknek a kezdet kezdetén megvolt a lehetőségük dönteni jó és rossz között, ugyanúgy Jeruzsálem népének megvan a lehetősége választani Jézus és Barabás között. Ami csodálatos és mindannyiunk számára példaértékű, az az, hogy Jézusnak a népe iránti szeretetét egyáltalán nem érinti az emberek döntése. Megváltónk ott a kereszten, tenyerében a szegekkel értünk imádkozik! Nem fenyegetőzik, nem az igazságról beszél átkozódva, hanem irgalmas szeretettel örök üdvösséget ígér nagypéntek egyik tragikus szereplőjének, a jobb latornak, aki fennhangon kimondja, hogy ő valóban megérdemli a kereszthalált. 
Erről a végtelen szeretetről Jézus hiába beszélt volna bármennyire is szépen, mert mi nagypéntek nélkül nem értettük volna meg az Ő tanítását, a szeretet lényegét! Egészen más az elmélet és egészen más a Golgotán ég és föld között haldokolva, a szó nélkül kimondott tanítás a szeretet végső győzelméről. Nézem a botrány fáját, a keresztet, és arra gondolok, hogy milyen jó lenne ha a szeretet mellett tudnánk, mernénk dönteni! Milyen jó lenne ha mától fogva mindig Jézus mögé állva, csak a szeretet útján járnánk, vezessen az az út bármerre is, mert a szeretet útja az üdvösség útja, Isten asztalához vezető egyetlen út!
Szeretettel,
Csaba t. 
Film: Afrikában a város szélén....

Evangélium
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.  
Lk 9,43b-45

 

Bővebben: 2019. szeptember 26. – Csütörtök... kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust."
A " Keresztény Tanösvényen" ezen a héten a mi Urunk Jézus Krisztus ajtaján kopogtatunk, akárcsak Heródes mi is keresük az alkalmat, hogy találkozzunk Megváltónkkal. Azért vagyunk a világon, hogy Istent, az Ő drága szent fiát Jézus Krisztust megismerjük, megszeressük, és Vele egy s az Ő nagy családjában boldogok legyünk!
Az elmélkedés, imádság csendes óráiban, a Szentírást olvasva fedezzük fel Jézus Krisztus egy-egy szép vonását. Ma Jézusnak a megszólíthatóságát szeretném példaként magunk elé állítani. Ő egy olyan érdekes, izgalmas személyiség, akivel kora egyik legelőkelőbb uralkodója, Heródes is szeretett volna találkozni. Jézust, hogy láthassák, hogy vele beszélgessenek, nagyon sokan messzi útra keltek és fölkeresték. Vele jó volt találkozni. A pásztorok, a napkeleti bölcsek bekopogtattak az ő ajtaján. De az egész evangélium arról szól, hogy Jézus, mint a mágnes vonzza az embereket. Ő maga is nagyon sok ajtón bekopog. Felkeresi az öreg Nikodémust, Péter anyósát, a kánai menyegzőn az ünneplő fiatal párt. Jézus Krisztus nem egy duzzogó, sarokba félreülő savanyú uborka, aki azt mondja, hogy:"ezzel a világgal az a baj...", hanem egy igazán "jó arc"! Keresik a Vele való találkozás lehetőségét az emberek, s nemcsak a betegek, a gyógyulásra várók, hanem ahogy a mai evangéliumból látjuk, a gazdagok is, azok akiknek az akkori mércével mérve mindenük megvolt.
Nagy kérdés: Jézusnak ez a szép vonása, közösségteremtő, könnyen barátkozó, barátait egy életen keresztül megtartó jó tulajdonsága meg van-e bennem? Szoktak-e ismeretlen emberek felkeresni, telefonon felhívni, szívem ajtaján zörgetni? Vágyom-e arra, hogy életem gondjait, problémáit megbeszéljem, hogy mások felkeressenek, bekopogtassanak hozzám? Mennyire tudok nyitott lenni az egyszerű pásztorok, halászok, napszámért dolgozó szőlőmunkások felé, vagy az okos, bölcs, előkelő hatalommal rendelkező gazdagok felé? Hogy kéne megváltozzak, mit kellene tegyek, hogy kitörjek talán a magányos elszigeteltségemből? Egészen biztos, hogy változnom kell ahhoz, hogy kíváncsiak legyenek rám az emberek, hogy nekem is barátaim legyenek!?
Jézus nyitottsága érték, az Ő barátkozásra való készsége példaértékű! Maga a teremtés is arról szól, hogy Isten megossza a létet az Ő teremtményeivel, gyermekeivel. Isten létbe hívott téged, engem és azt mondja: "Gyertek hozzám mindnyájan.." azt akarja, hogy a mennyei lakomán egy asztalhoz üljünk! Csodaszép példát állít elénk: legyünk mindannyian egyek úgy ahogy Ő egységben van az Atyával! A Szentírás sokszor rámutat, hogy Jézus egységben van a Szentháromsággal! "Én és az Atya egy vagyunk!" Jézus a mi példaképünk! Ne hagyjuk, hogy a kisebb-nagyobb sértődések egymástól elszigeteljenek, elválasszanak! A legnagyobb gondok, bajok közepette, szenvedésünk, halálunk órájában is Jézus Krisztus kell legyen a példaképünk, aki még a kereszten is megnyitja szívét a mellette lévő ember felé: "még ma velem leszel a paradicsomban!" Ugyanakkor a Mennyei Atya felé is folyamatosan nyitott, utolsó szavai is ezt igazolják: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet!"
Aki elszigetelődik, ki hátat fordít testvérének s nem akar találkozni embertársával az nem keresztény, akármennyi keresztvizet is öntöttek rá, sőt bármilyen egyházi méltóságot is töltött be, az ilyen ember nem Jézus Krisztus követője. A keresztény nem magányos farkas, nem Isten országának partizánja, mert egyedül, egymagadban nem tudsz Isten gyermeke lenni!
Nyissuk meg szíveinket, legyünk megszólíthatók s mi magunk is szólítsuk meg embertársainkat, ragyogjon arcunkon Krisztus szép vonása, és boldogok leszünk!
Sok-sok szeretettel,
Csaba testvér
Kép: Öröm látni, hogy a házainkból kikerült lányaink még mindig igazi jó barátok.
Evangélium
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Sajnos, a mai világban sokan úgy érzik, ha nem csinálnak valami rendkívülit, nem kerülnek be a televízióba, a médiába, nem lesznek sztárok, az életük elhibázott, szürke és értelmetlen. Egyáltalán nem így van, mennyire jó tudni azt, hogy hétköznapi kötelességeink teljesítésével mi is felnőhetünk a mennyek országához. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2019. október 16. szerda, Gál napja van. Holnap Hedvig napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Formálodás

Mindig kicsiben kell kezdeni. Isten a világnak kis morzsáját rakja a kezünkbe, azt kell nagy szeretettel formálnunk, „újrateremtenünk”.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube