Napi evangélium

A létért való küzdelem ott zajlik a szemünk előtt, adok és kapok, keményen! Ez az egyetlen valóság mit látunk, magunk körül, sokszor a saját bőrünkön tapasztalunk, és akkor Jézus a szemünkbe néz és azt mondja: "Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást"!

A döbbenetes az, hogy mi valóban elkezdjük szeretni egymást!! Makacskodunk, közben duzzogunk, bántjuk is egymást, de mintha egy kemény rugó állítana talpra! Ha le is térünk a szeretet útjáról, mégis mint fáradt vándor a szállásra, újból és újból visszatérünk Krisztus örök, szép parancsához, a SZERETET PARANCSÁHOZ!!

Mondhat józan eszünk bármit, lelkünk mélyén vágyunk arra a békés kikötőre, hol béke, szeretet, jóság, irgalom honol....

Uram, nem lázadok parancsod ellen, lenyelek minden békát és szeretek! Most nem azért vagyok jó másokhoz, mert jó szeretni, hanem azért mert Te kéred, és tudom, hogy drága parancsodnak teljesítése világunkat jobbá teszi! Fáj szeretni és én mégis szeretek, nem mert képmutató vagyok, hanem mert Isteni parancsod az én drága iránytűm az éjszakában!!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: gratulálok Máté Bencének a csodálatos felvételhez.

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Jn 15,9-17

Olvassuk Jézus Krisztus szép beszédeit, és lelkünk mélyén valahogy meg vagyunk győződve arról, hogy a mi Mesterünk nem is gondolja komolyan, hanem csak virágnyelven ijesztget, amikor azt mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!"

Van egy rósz hírem, és egy jó! A rosszal kezdeném! Meg vagyok győződve, hogy Jézus nem ijesztget, a "mindennapi kereszttel" hanem végtelenül komolyan és nagy-nagy szeretettel mondja amit mond. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy akkor is szeretünk, amikor fáj a másikat szeretni. Mert ha csak addig szeretünk amíg jólesik, amíg kényelmes, akkor mi különbség van köztünk keresztények és a pogányok között? Igen, a társam mondhat, tehet bármit, az nem jogosít fel engem arra, hogy letérjek a szeretet útjáról.

A jó hír az az, hogy érdemes akkor is szeretni amikor fáj! Nemrég beszéltem egy idős házaspárral. Annak idején két külön világból jöttek, tüzesek, temperamentumosok voltak és biza, az évek alatt egymásnak nagyon sok fájdalmat okoztak. Az évek elteltek, egymást egyre jobban megismerték és igazából a köztük lévő szeretet nagyon mély lett. A férj viccesen azt mondotta, hogy úgy érzi, neki most kellene megesküdjön az oltár előtt, mert annak idején amikor azt mondta, hogy ő szereti a feleségét, nem is tudta, hogy mit is mondott, hisz az akkori szeretet a mostanihoz viszonyítva csak pislákoló szentjánosbogár volt. Megkérdeztem, hogy soha nem akartak elválni? Azt válaszolta, hogy a válásra soha nem is gondolt, de az, hogy megnyuvassza a feleségét az biza megfordult a fejében! Egymás terhét hordozva, egymás zsörtölődését, kirohanását eltűrve, szeretetből sok "vartyogó békát" lenyelve tudjuk társunkkal, de önmagunkkal is megértetni, hogy mennyire szeretjük egymást.

Családunkért, a munkahelyi kollégáinkért, népünkért hordozzuk alázattal a mindennapi szeretet keresztjét, még ha körülöttünk koromsötét éjszaka is van higgyük, hogy imádságos szeretetünknek meglesz a gyümölcse, erőfeszítésünket Isten bőségesen megáldja. Lassan a háborgó tenger elcsendesedik és felragyog a maga pompájában felettünk az áldott nap, beérik a kitartó szeretet gyönyörű gyümölcse!

Szeretettel, 

Csaba t.

Evangélium

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”

Mk 8,34 – 9,1

Oly sok vak ember botorkál körülöttem Uram! Egymást tépik, bántják, se vége, se hossza a civakodásnak!! Szép, egészséges emberek szétverik a családjaikat, buta, rossz döntéseket hozva, magukat az útra, gyermekeiket hozzánk az otthonba taszítják!!

ŐK NEM ROSSZAK, CSAK VAKOK!

Egymásban nem a vergődő, helyét kereső, jobbat akaró, Teremtője felé büklögő embert látják, hanem rosszat, a megtestesült gonoszt, kit el kell pusztítani! Nézik egymást, de nem látják a társukban a jót, a szépet, a falak közé zárt, vergődő fényre, biztonságra, szeretetre vágyó, megriadt, halhatatlan lelket!! A kígyót el kell taposni, a rossznak pusztulnia kell - mondják, és elkezdik szidni, püfölni egymást, mert nem látják egymásba az embert, akiért Te meghaltál a kereszten!!

Ezeket a nézelődő, magukat jól látó, egészségesnek tartó, de a lényegre még is vak testvéreimet hozom most eléd Uram! A betszaidai emberek példájára én is vezetem a látni nem tudó testvéreimet nagy alázattal a Te színed elé!! Egymást szépnek, jónak látni nem tudó, szeretteiknek rengeteg fájdalmat okozó vak testvéreimért imádkozom! Fogd kézen őket Uram és vezesd, hogy meglássák, hogy a férjük nem gonosz, feleségük, ki megriadva vergődik nem a család ellensége, kollégáik, kik szemükbe nézve véleményt mondtak, nem bántani akarták őket, és nekik e földön az emberek ellen nem harcolni kellene, hanem nagyon - nagyon szeretni!

Vak testvéreim szemét nyisd fel Uram a legdrágább ajándékodra, a mindent beragyogó, az embereknek látható formát, a tetteinknek értelmet adó örök szeretetre!!

Egymásban a jót meglátni-tudás ajándékáért imádkozva,

Csaba t.

Kép: Dévai gyermekvédelmi otthonunk lakóival a szentmise végén hálát adva mindenért, azért is, hogy Istent szolgálhattuk.

Evangélium

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”

Mk 8,22-26

"Kettő híján ötven helyet léptek előre a magyarok a boldogság terén. De a boldogság mit egymásnak szeretettel kívánni szoktunk, miből is áll? Mi is az igazi boldogság? Jólét, gondok, baj nélküli vidám élet? A keresztény ember mire is vágyik? Jézus miért sóhajt lelke mélyéről, mikor álszent, képmutató emberek Őt, ki mindannyiunknak csak jót hozott elkezdik bántani?

Szent Ferenc, Alverna hegyén azért imádkozott, hogy az ő drága Megváltója ajándékozza meg őt azzal a végtelen fájdalommal és azzal a mérhetetlen boldogsággal, mit átélt a kereszten a világ megváltásának a napján! Igen, nagypéntek kínkeserves szenvedése és a megváltás dicsőséges öröme után nyújtotta ki a testi-lelki sebektől szenvedő Ferenc tudatosan a kezét! És megkapta a világtörténelemben elsőként a stigmákat, Krisztus öt szent sebét!

A keresztény ember az örök boldogságra vágyik, szeretne felnőni oda, hogy teremtő Istenével egy asztalhoz üljön. Célunk e földön Szent Pállal kimondani: élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem!

Magasztos cél, de ehhez mindazt ami salak, mi nem Krisztus, mi nem szeretet és irgalmas jóság bennünk, azt ki kell dobnunk, fel kell égetnünk..., az aranyat tűzben égetik ki! Megtisztulni a földi indulatoktól, a bosszúvágytól, a gyűlölettől, a haragtól nagy dolog! Önmagunk féltésén túli, másiknak csak jót akaró, jót adó végtelen szeretet legyen az egyetlen célunk! Szeretni életed feláldozásáig, akkor is mikor nagyon fáj a társad szava, tette, gyűlölködése, és természetesen ezt nem szobád békés csendjében, teoretikusan, elvont fikcióként, hanem ott a mindennapok konkrét forgatagában kell megélni!

Létedet fenyegető, egzisztenciális útkereszteződésekben kell döntenünk a szeretet és az elutasítás között.... Nehéz elhinni, pedig igaz: a mindenkori nagypéntek a boldogság előszobája! Ugyanakkor a nagypéntek Júdásnak, a bal latornak és oly sok más szereplőnek lehet a kárhozat pitvara is! Melyik ajtót választom, valahol itt van a szabadakarat végső szava, az üdvösség maga!!

Gyengeségeink tudatában, bízzunk Krisztusban! Életünk nehézségei, megpróbáltatásai közepette higgyük, hogy erőnkön felül nem leszünk megpróbálva! Sóhajtozva, vérrel verejtékezve is tartsunk ki a szeretet útján és akkor boldogok leszünk!

Krisztus nyomába csoszogó, 

Csaba t.

Ötven helyet ugrottunk előre a boldogságlistán

Evangélium

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.

Mk 8,11-13

Oly sokszor hallom a kérdést: "megéri egyáltalán"? Aztán jön egy fáradt legyintés társaságában a válasz: "nem éri meg!"

A gólya nem vacillál, nem toporog egyhelyben Afrikában, hanem útra kell, hiszi hogy vele együtt megjön a tavasz, megjön a meleg, s lesz a fiainak táplálék bőségesen!!

Az evangéliumi pogány asszony szintén nem tétovázik félszegen, nem toporog reménytelenül, hanem Jézushoz megy, küzd, érvel az ő gyermekéért! Kérése, imája meghallgatásra talál, Jézus bátorságát, kitartó érvelését a kislány gyógyulásával jutalmazza meg!

Merjük megfogalmazni kéréseinket, lépjünk bátran teremtő Istenünk elé, zörgessünk, kopogtassunk, higgyük, hogy a reménytelen fagyos tájra a tavaszi napfény ráragyog!!

Bűnös kicsinységem tudatában, de mégis bizakodó lélekkel, térdelek teremtő Istenem elé,

Csaba t.

Üdvözlünk újra Suri!

Evangélium

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

Mk 7,24-30

"Világítson a ti világosságotok" Mt 5,16 Ezt kéri tőlünk Jézus Krisztus! Gyönyörű kérés, gyönyörű feladat!! A szó, az ige a láng mely nekem adatott!!

Viharban, szélben, földi, vagy égi háborúban, hová bújhatnék jobb helyre mint az anyanyelv óvó, védő ernyője alá? Mesébe, versbe, nagy hegyeken túlról jött csodás Evangéliumba bugyolálom az utcáról karjaim közé menekülő gyermekeinket! Mind csibék, a kotló szárnyai alá bújva, menedéket keresünk a kimondott szóban, a leírt igében, és az éjszakai rémek, az ezer felől ránktörő katasztrófa-víziók, mint a hasadó hajnalban az árnyak, szertefoszlanak!!

Magyarul szólok, beszélek, írok, egyszóval vagyok számodra gyermekem, s te okosan hallgatsz, olvasol, válaszolsz, kérdezel és elmondod mindazt mit gondolsz magadban, magadról, világunkról! Pattog a labda, hasad a hajnal, itt is ott is egy - egy szép gondolat, jó poén nyelvünk szép ruháját magára öltve, perdül, fordul, a lét és nemlét hullámverésében megtölti szánkat nevetéssel, szívünket ropogós reménnyel, lábunkba erőt önt, hogy talpra álljunk és elinduljunk bizalommal egymás felé! Csilingel a szó, a kimondott, a leírt, a virágként ajándékba adott ige, olvad a jég, bomlik a rügy, s testvérre talál az ember a mellette bandukoló társában!

Merj megszólalni!! Néma gyermek szavát anyja sem érti! Szíved szeréből, - mint nagy hegyek völgyében megbúvó kisfaluból, napkeltekor a csorda - áradjon a szó, fogalmazd meg, mondd ki tisztán legszebb álmaidat! Öltöztesd érthető szavakba vágyaidat, kérj bátran, biztos, hogy visszhangra talál bennem is, másban is, a hosszan csengő tiszta fohász!

Bátortalanul szóló, nincs mitől félned, a csodák földjére lépsz, te magvető vagy, szavakat vetsz, jóságot, életet aratsz! Magányos vihartépte faként éltél, de ha bölcsen megszólalsz, tisztán lobogó mondataidtól körülötted a kietlen puszta élni kezd, virágba borul! Az Ige számodra is testté lesz, körülötted erdő sarjad amerre a szemed ellát, és a kopár vidék megtelik élettel, kacagással, Teremtőnket dicsőítő szép szimfóniával!!

Csendben szólaló, 

Csaba t.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Mt 5,13-16

Mesterem szeretlek téged, bízom is benned, de van valami amit nem értek! Szavadra körülnéztem és valóban azt látom, hogy sokan, nagyon sokan olyanok, mint a pásztor nélküli juhok! Aztán odamegyek hozzájuk és próbálom őket szeretni, vigasztalni, bátorítani, részben sikerül is, de egy idő után kiderül, hogy biza nem is mind bárányok, hanem jócskán van köztük farkas is, de mérges kígyó is. Igen Uram, te küldesz az emberek közé, én oda is mentem bizalommal, megfogtam a kezüket, a Te gyógyító szép szavaiddal szóltam hozzájuk, de lásd többen belém marnak, jószándékú segítségemmel visszaélnek, fuldokolva, vergődve keményen orrba vágnak, mélybe rántanak!

Azzal a századik báránnyal is baj van Uram, mert bár elvesztek, szemmel láthatóan nagy bajban vannak és én kicsinységem tudatában, naivan a te szavadra próbálom keresni őket, de aztán kiderül, hogy egyáltalán nem bárányok, és nem is érzik magukat elveszettnek! A végén még az is kiderül, hogy arra végképp nem vágynak, hogy én vagy bárki más megmentse őket, sőt ők akarnak megmenteni engem, a "naiv kis gyermeket"!

Mesterem csodállak téged, ahogyan nagycsütörtökön lehajolsz egymás után a tanítványaid lábához! Letérdelsz Júdás előtt is, hogy megmosd alázattal az ő lábát, holott jól hallod, hogy már ott zörög a harminc ezüstpénz a zsebében, mit a te fejedért kapott!!! Csodálom azt a gyöngéd jóságot, mellyel a beléd maró Júdásnak is adsz saját kezeddel a finom ünnepi vacsorából! Szeretném megtanulni azt a végtelen türelmet, alázatot, a szeretet végső győzelmébe vetett hitet, mellyel árulódhoz fordultál az Olajfák hegyén, s hagytad, hogy megcsókoljon, majd ott, a téged megragadó katonák között is szelíden barátodnak nevezted őt!

Ferenc pápa arra bíztat, hogy menjünk, mint pásztorok a juhaink közé! Uram, el is indultam legfőbb pásztorunk kérésére, de ezeknek a juhoknak a bűze sokszor orrfacsaró, akarva, akaratlanul bemocskolódunk ha köztük forgunk, s így lehet, hogy a politikailag oly szolid és korrekt társadalom ki fog zárni magából!

Mardosó kérdések!! Tudom, Te már kétezer évvel ezelőtt válaszoltál ezekre a kérdésekre: "Jézus mindenkihez szólt: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom." Lk 9,23

Őszinte vagyok, sokszor sajnálom magamat, de tovább nem rinyálok Uram, hanem vállalom keresztemet és

követlek csapzottan, az enyéim bűzét, mocskát vállalva, ha kell a Golgotára!

Gyermeki bizalommal, 

Csaba t.

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Mk 6,30-34

Minden ember szívében ott szunnyadozik a szeretet kis pislákoló parazsa, hisz mindannyian a jó Istentől jövünk, és nekünk a magunk és egymás szívében ezt az isteni tüzet kell szép szavakkal, pozitív gondolatokkal, a múltunk kedves emlékeivel, örömmel, bizakodással  táplálni! A cél az lenne, hogy  fellobbanjon Isten mindent beragyogó, élet adó lobogó hatalmas szeretete minden emberben. 

Istennek legyen hála, nekünk szülőknek, nevelőknek, papoknak, lelkészeknek ezt a csodálatosan szép feladatot, az örök tűz élesztését adta Teremtőnk! Animátorok, lelkesítők, vigasztalok, bátorítók vagyunk! Maximilian Kolbe mondta: "Az a szent, aki körül az emberek szentté válnak." Jézus találkozik a garadai ördöngössel és ez az ember megnyugszik, szentté váll. Milyen jó lenne, ha a mi környezetünkben élő emberek is lépésről-lépésre kinyílnának, bátrak, tettre készek, erősek, boldogok lennének, egyszóval szentté válnának. 

Életem legszebb percei, az igazi sikerélmények azok, amikor láthatom ezt az isteni szikrát fellobbanni, mindent elemésztő tűzzé válni, a rám bízott gyermekek, a testvéreim életében. Szobám csendjében ülve gyakran gondolok azokra a nagyszerű gyerekekre, akik félve, az utcán kapott sebektől megalázva, lesütött fejjel bejöttek az otthonunkba, és  évek múlva erőtől, öntudattól duzzadva, kihúzott derékkal, felemelt fővel, szemükben ragyogó jó kedvvel elindultak álmaik megvalósításának útján.

Bízzunk egymásban és élesszük testvéreink szívébe az Isten és az emberszeretet lángját, 

Csaba t.

Kép: Nagyra nőtt szép gyerekeinkkel büszke örömmel mentünk Romába, Ferenc pápához 2019 nyarán.

Evangélium

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.  

Mk 5,1-20

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Hogy nézhetett ki a kis Jézus, mikor az Ő drága anyukája elvitte a jeruzsálemi templomba? Nem tudom, de a kis Péter, a tusnádi otthonunk lakója szerintem hasonlíthat rá!! Nézem házunk egyik legkisebb gyermekét, ki családjától elsodródva is, örömmel, boldogan falatozik és próbálom magam elé képzelni a mi urunk Jézus - Krisztust ahogyan ott gőgicsél Mária karjaiban!!

Döbbenetes ez a végtelen alázat, szeretet, mely a nagy Istenből ilyen kis gyermeket csinál!! Vajon bennem ez az alázatos szeretet lángja lobog-e? Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén ne csak kezemben lobogjon a méhek viaszából készült gyertyámon a láng, hanem a szívemben is égjen az Isten és ember szeretet kiolthatatlan, minden bűnt felemésztő tüze!!

Szeretettel,

Csaba t.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:

Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,

szavaid szerint békességben,

mert szemeim meglátták Szabadításodat,

melyet minden nemzet számára készítettél,

hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,

és dicsőség népednek, Izraelnek.

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Lk 2,22-40

„Keljünk át - biztat Jézus - a túlsó partra.” Én is útra kelek... Nem hajóval, nem is gyalog, hanem egy ajándékba kapott autóval!! Csíkszereda, Segesvár, Keresd és 17.00 órától szentmise Medgyesen!! 

Szeretettel hívlak missziós útra! Gondolj egy nagyot és gyere velünk... Ha nem is ma, de jelentkezhetsz, mert mi nagyon sokat utazunk Teremtő Istenünk nevében... Jó az apostolok példájára, az apostolok útjára lépni!! Jó prófétaként testvéreinknek az áldott szeretet parancsát hirdetni, magyarázni!!

Hagyd el a világ hiúságainak kergetését, szeress és légy Jézus Krisztus tanítványa, Mesterünk kitárt karral vár reád!!  „Az aratni való sok, de a munkás kevés." Lk 10, 2 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Kézdivásárhelyen a bajban lévő emberek otthonában... Olga asszony otthonába mindenki bekopogtathat.

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mk 4,35-41