„Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy az anyagi gondoskodást túlhangsúlyozzák. Nem akarom lekicsinyelni a pénz fontosságát, de nem lenne szabad az első helyre tennünk. Népünk nagyjai közül sokan nagy szegénységben nőttek fel. […] nem a híres, sok-sok szemléltetőeszközzel felszerelt iskoláktól és a talicska számra behordott játékoktól váltak értelmes, értékes felnőttekké, hanem a családi szeretet életadó melegétől, a jóságos édesanya, édesapa folyamatosan dolgozó, példaadó jelenlététől és néhány falusi, egyszerű tanár emberséget és műveltséget adó oktatásától.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A piski csatatéren, a győzelmet hirdető obeliszket annak idején 1919-ben ledöntötték. Istennek hála, az újra állítási munkálatokkal szépen haladunk! Rengeteg betont öntünk a kövek mögé, hogy ha változik a világ, újból ledönteni ne legyen könnyű! Több mint hatvan darab követ - némelyik egy tonnát is nyom - illesztenek a helyükre a nagyszerű kőrestaurátorok. Szépen haladnak, de kilenc méterig még van bőven! Azt ígérték, hogy Isten segítségével a szép munkájukat szeptember 13-ra befejezik. 