Csaba testvér és a kórus pár tagja az Angyalos Boldogasszony Kápolnánál kezdték a napot. Csaba testvér lelkigyakorlatos beszéddel, a kórus tagjai csodálatos énekléssel ajándékozták meg a jelenlévőket!
A forrás hozzá az imádság, az Istennel való találkozás és a közösség. A Balatoni Csillagösvény Missziós Körút olyan eseménysor, ami feltölti a szíveket reménnyel, hittel, bizalommal. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar tagjaival végzett missziós körúton nyolc különböző településre jutnak el. Végig együtt vannak és közösségben imádkoznak, énekelnek, találkoznak és elviszik a kiválasztott helyszínekre az örömhírt.
Július 11-én a Nagyboldogasszony-bazilikában 18:00-kor kezdődő szentmisét Csaba testvér celebrálja, itt és ekkor találkozhatunk vele és a gyerekekkel, ami minden évben nagy ajándék és öröm.
Csaba testvér gondolatai a tavalyi esemény kapcsán: „A kedves jelenlévők, ha gondolják, tapsolhatnak is. A templomban vallásos, egyházi énekek mennek, majd onnan kivonulva, a templom előtt már népdalok. Az esti szürkületben jó együtt énekelni, jó ezeket a dalokat együtt dudorászni. Annyira megható volt a zirci, nagy, székesegyház méretű bazilika előtt, ahogy énekeltek a gyerekek a hívekkel. Azt gondolom, ha a Jóisten lenéz az égből, azt látja, mégiscsak érdemes volt ezt a világot megteremteni.”
„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek felé fordulunk. (...) Mert nemcsak föld, hegyek, vizek, városok alkotnak egy országot, hanem a lelkek is. A közös sors, a közös nyelv, a közös szenvedés s a közös reménység köt össze bennünket, éljünk bárhol is a világon.”
Márai Sándor
Felvidéken, Bátorkeszin hittantáborban jártam, sok-sok aranyos gyerekkel és testvérrel találkoztam!
Lehet úgy is élni, hogy hatalmas zsákokat cipelünk magunkkal. Én azt gondolom, hogy fölöslegesen ne görnyedezzünk mázsás súlyok alatt, mert megnyomorítják életünket.
Teológián az első nagy leckét Jakab Antal püspök atyától kaptam. Több mint tíz évet ült börtönben, számunkra egy élő vértanú volt, és nála kellett a hét minden napján egyedül ministrálnom. Addig soha életemben nem ministráltam, sőt, hogy őszinte legyek, engem ezek a csipkés lebernyegruhákban való fontoskodások messzemenően irritáltak.
Mint Böjte Csaba, a névsor elején voltam, és mindjárt a tanév kezdetén beosztottak a főpásztorom mellé ministrálni. A püspök atya elkezdte latinul a szentmisét. Dominus vobiscum (az Úr legyen veletek), erre kellett volna mondanom, hogy Et cum spiritu tuo (és a te lelkeddel), de én csak lapoztam kegyetlenül a nagy misekönyvben. A püspök szépen, nyugodtan megvárta, míg kikeresem abból a hatalmas könyvből a választ, amit nagy nehezen felolvastam. Huszonöt évesen akkora stresszben voltam, hogy talán a nevemet se tudtam volna megmondani. Össze-vissza forgattam a misekönyvet, ő hagyta, majd türelmesen helyreigazította. Olvasni kellett az olvasmányt, hát… maradjunk annyiban, hogy a mennyei Atya hathatós segítségével valahogy a szentmise végére értünk. Meg voltam győződve, hogy ott véget is ért a teológiai karrierem. Meg fogják köszönni a jó szándékomat, és azzal pá.
A mise végén a püspök atya szépen letérdelt adorálni, ahogy minden mise végén szokott, hosszan imádkozott, aztán felállt, elindult, és mentében arra kért, hogy várjam meg. Valahonnan hozott egy szép érett narancsot, és a szemembe nézve komolyan
ezt mondta:– Köszönöm szépen az asszisztenciát, várom holnap is. Mindig hittem, hogy nyugodtan, szép szóval lehet embert nevelni, de a főpap ezzel a gesztusával a pedagógiai irányvonalamat egy életre meghatározta. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel tanultam a latin szentmise szövegeit, hétvégére nagyjából tudtam is. Hat évvel később Ő szentelt fel, ugyanabban a templomban, Gyulafehérváron.Tettével örökre beírta a szívembe, hogy nemcsak káromkodva, veszekedve, poroszos pálca lengetéssel lehet gyereket nevelni, hanem úriemberként, higgadtan, türelmes szeretettel is.
Öröm volt vendégül látni ezt a nagyszerű biciklis csapatot. Már meg is érkezett a következő csapat, akiket ugyanekkora szeretettel fogadunk.
Különösen büszkék vagyunk arra, hogy gyerekeinkkel együtt végezhetjük ezt a munkát. Számunkra ez nem csupán feladat, hanem közös öröm és hivatás is. Jó érzés együtt dolgozni, vendégeinket szeretettel fogadni, és olyan élményeket teremteni, amelyekre mindenki szívesen emlékszik vissza.
Köszönjük a bizalmat, szeretettel várunk vissza mindenkit!
Holnap, július 7-én, kedden a bátorkeszi katolikus tábor vendége Böjte Csaba testvér lesz!
Délelőtt 9.00 órától ünnepi szentmisét mutat be, melyre a szervezők a gyermekek mellett a felnőtteket és minden kedves érdeklődőt is hatalmas szeretettel várnak! Gyertek, ünnepeljünk és imádkozzunk együtt!
„A hétköznapok jelentéktelen feladataiban is az igazságot és szeretetet kell érvényre juttatnunk. Vagyis: újból keresztényeknek kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberi életet élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk.”