Elindultunk Luxemburgba és Svájcba, hogy egy-egy szentmisét bemutassunk. Szeretettel kérem imáitokat, hogy Isten áldása legyen a missziós utunkon.
Az Egyes-kő mögött van egy kis falu, Háromkút, ahova csak 2006-ban vezették ki a villanyt. A völgyön hosszan folyik egy kis patak, mely ezer éve a határt jelzi Moldva és Erdély között. Mai napig a bal oldalon románok laknak, a jobb oldalon csángó magyarok. Ebből a gyönyörű szép fekvésű tanyavilágból került hozzánk hajdan a képen látható két kisgyermek. Az évek elteltek, a fiúk megnőttek, családot alapítottak és visszaköltöztek őseik földjére. Nemrég szentmisét mutattam be az Egyes-kőnél és ők lóháton eljöttek, hogy találkozzunk, hogy meghívjanak kis falujuk kápolnájába egy szentmisét tartani. 
Jó látni, hogy a kirepült, nagyra nőtt gyermekeink keresik egymás jelenlétét, örömmel vannak együtt. Nemcsak a közös vér, hanem a közös sors is testvérré formál. Isten gyermekei vagyunk, együtt, közösen a mennyország örökösei. Fontos, hogy tanulmányaink befejezése után is összetartsunk, egymás kezét ne engedjük el. Vegyük észre ha valaki lemaradt, botladozik, nehézségekkel küzd. Ma én, holnap ő segít rajtam. 
Motoros tanévkezdés Nagyszalontán, 2026. szeptember 12-én.
Kedves kollégám, Ernő Fedák Sárival is összefutott Kárpátalján. Jól megértették egymást, hisz mindketten szeretik a jó zenét.
Krisztina lányunk szépen felnőtt a csíkszentsimoni otthonunkban, és ma a helybeli sörgyár üzletében dolgozik és a sörgyár látogatókat is nagy szakértelemmel körbevezeti. Érdemes nála kopogtatni, mert ő nemcsak látnivalókat, de különféle típusú innivalókat is tud mutatni a vendégeinek. Büszke vagyok kirepült gyermekeinkre, mert az életben szépen feltalálják magukat, és munkájukat, jelenlétüket a vállalkozók értékelik, nagyra tartják.
A borszéki otthonunkban elbúcsúztattuk a kirepülő gyerekeket, és néhány új gyermek befogadásával elkezdtük a 2026-27-es tanévet. Számomra igazi nagy csoda látni, hogy különféle helyről, eltérő társadalmi réteghez tartozó emberek Krisztus nevében megölelik egymást, és mosolyogva nekiindulnak egy hosszú tanévnek. Az elmúlt 35 évben számtalanszor rácsodálkoztam Isten nevében évekik együtt zarándokló gyermekeinkre és az őket nevelő felnőttekre. Krisztus nagy családjában mindannyian testvérek vagyunk, jóban - rosszban összetartozunk.
A gyergyói Szent Anna otthont átszerveztük, László Pali több lehetőséget nyert szeretett állatainak gondozására, a lovagolni, esztena látogatni akaró vendégek fogadására. A ház vezetését Gurzó Bernadettre bíztuk. Bernadett egy három gyerekes, nagyon kedves, jó szakember, akinek vezetése alatt a Szent Ferenc Alapítvány egyik legnagyobb háza 24 gyerekkel hiszem, hogy eredményesen fog működni. 
Kárpátalján szépek, jól felszereltek az iskolák és az óvodák, még óvóhelynek is kell lennie bennük. Sajnos mivel sokan elmentek, a nagyszerű pedagógusok gyerekhiánnyal küzdenek. Isten áldja a diákokat, tanárokat, óvónőket... itt a nők viszik az oktatás gerincét. 
Nevetlen faluban szentkeresztbúcsún vettünk részt. Antal püspök úr egy gyönyörű keresztet szentelt meg. Isten áldja Jónás atyát és a hétköznap délelőtt is gyalogosan búcsúba zarándokló híveket. Mi hazaindultunk, de szívünk ott maradt a kárpátaljai testvéreinknél.
„A szeretetben az a csodálatos, hogy minél többet adunk belőle, annál gazdagabbak leszünk.”