A szép őszben elmentünk Bordány nevű helységbe, és a helybeli papokkal bemutattunk egy szentmisét, imádkoztunk itt a homokhátságon esőért és az áldott békéért.
A mai napon, október 15-én a nemzetközi naptárak szerint a Falusi Nők Nemzetközi Napját ünnepeljük.
Nemrég voltam Barackosban. Ezt a települést még azok sem nagyon ismerik, akik amúgy jártak már Székelyföldön, vagy akár a Gyimesekben. Hidegség is elég eldugott falu, de Barackos még azon is túl van – igaz, az Óperenciás-tengeren innen egy picit!
Ebbe a faluba ment férjhez az én kedves lányom, Laura. Most szombaton meg is kereszteltük a gyönyörű kislányukat, Hortenzia Katalint. Boldogok és keményen dolgoznak. Ez a kép a most készülő házuk előtt készült, a keresztelő előtt! Imádkozom azért, hogy az otthonuk megépüljön, s ha valaki ebben segíteni tud nekik, azt szívből köszönöm!
Laurát és minden vidéken élő, falusi nőt nagy tisztelettel köszöntök ezen a napon, s kérem életükre, munkájukra és családjukra a Jóisten bőséges áldását!
Együtt főzünk, együtt nevetünk, együtt teremtünk emlékeket. A szilvalekvár nemcsak szilvából, hanem szeretetből, összefogásból és sok közös munkából is készül. Nálunk a legszebb dolgok mindig együtt születnek. Mert nem az számít ki mennyit kever a lekváron, hanem az, hogy közben mennyi szeretet kerül bele.
Úgy tűnik, felénk is tudnak a házastársak veszekedni, elválni, ezt nem kell külön tanítani nekünk... De milyen jó lenne megtanulni kibékülni, újrakezdeni, egymásnak megbocsátani! Ezt a tudományt Jézustól a keresztényeknek meg kellene tanulnunk. A Rózsa házaspár hosszú éveket szentelt e tudomány elsajátítására, épp ezért hívtuk meg őket Erdélybe, hogy az adventi szent idő alatt segítsenek ezt a Krisztus akarata szerinti, kiengesztelődésről szóló tudományt tanulmányozni, elsajátítani.