Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. Ezek az evangélium igéi."
Mt 13,47-53
Jézus tovább megy, nem ücsörög a babérjain a kánai menyegző végén, nem sütkérezik az elért eredményekben a csodálatos kenyérszaporítás után, hanem tovább megy! Tovább megy, mert "az aratnivaló sok, és a munkás kevés!" Sok az elkeseredett szomorú, a kétségbeesett beteg, a semittevő tunya, a bűn útján rossz szándékkal bujkáló, az indulatoktól izzó erőszakos ember, és Megváltónk mindannyiunkhoz jött és bennünket is válogatás nélkül mindannyiunkhoz küld!
A Szent Ferenc Alapítványba tömörült fiatalokkal, a munkatársaimmal a kezdet kezdetétől tudatában voltunk annak, hogy nem csak az árva gyerekeket, a bajban lévő anyákat, családokat kell segítsük, támogassuk, hanem Isten gyönyörű országát kell építsük ezen a földön. Az áradó folyó mentén nem elég ha az én házam mellett építem a gátat! Az ostromlott várban nem elég, ha csak a falak rám eső részét erősítem, mert a lángra lobbant szomszéd háza az én házam is, és nekem ott a helyem a tűzoltók között! Munkámmal ha szépen haladok, gondoljak a társaimra és ott ahol ember kell a gátra, hát álljak oda! Ahol a feladat ember után kiált, nekem ott a helyem!
Gyönyörű szülőföldünk legeldugottabb szegletében is minden síró, vigaszra váró igazából ránk vár, a mi jóságos, biztató, bátorító szavunkra. Minden tudatlanul vagdalkozó, másnak és magának balgán fájdalmat okozó, a gonosz csapdájában vergődő ember a mi testvérünk, aki a szívében ott hordozza az Isten ajándékát, azt az áldást, melyet csak ő adhat e világnak. Ő hordozza azt az igazgyöngyöt, ami mindennél értékesebb. E világon ő a legértékesebb gyémántot rejtő bánya számodra! A te testvéred a az örökre meg maradó aranybánya! Nekünk az a dolgunk, hogy párbeszéddel, jóságos türelemmel, hetvenszer hétszer megbocsátva, irgalommal újrakezdve kiszeressük belőle a szép szeretet himnuszt. Mert minden jó szó, a szerető szívből fakadó igaz tett, a legkisebb pohár víz is amelyet nagylelkűen az én bátorításomra, biztatásomra ad, az újból talpra állt testvérem, azt Isten nem csak neki, hanem nekem is megköszöni. Az ő gazdagsága, a szeretet útján szerzett jócselekedetei a mi el nem múló igazi kincsünk, a mi közös, drága trófeánk, melyekre valóban büszkék lehetünk.
Szeretettel kérlek és biztatlak, fáradtan ne álljunk meg! E világ kincseit, babérjait számolgatva ne pazaroljuk az időt! Kudarcaink, eleséseink ne torpantsanak meg, hanem emeljük magasba Krisztus Urunk diadalmas zászlaját! Az elért eredményeket magunk mögött hagyva, sebektől szabdalva is, menjünk tovább a szeretet útján, mert a Szentháromság, Isten Országának boldog szeretet közössége terített asztallal vár reánk.