„A múlt és a jövő az a két pólus, melyeknek feszültségében él az ember. Isten bölcsességében úgy látta jónak, hogy az ember elől elrejtse a jövőt. Ha tudnánk a holnapi nap terheit, össze is roppanhatnánk alatta, mert az erőt mindig csak a mai nap nehézségeihez kapjuk. Ha ismernénk a jövőt, nem dönthetnénk szabadon, és talán a jelenben kevesebbet fáradoznánk, küzdenénk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
