Ezen a földön minden, de minden véges, egyedül Isten irántunk való irgalmas szeretete végtelen. Ez jó hír, mert ami véges, annak a végére lehet járni! Sokak szerint a széthúzás, az újból és újból felángoló harag, a gyilkos háborúkba torkolló gyűlölködés, mindaz a rossz, ami belopta magát közénk, kiirthatatlan métely, melytől nincs szabadulás. A gonosz lélek pont azt szeretné elhitetni velünk, hogy ő legyőzhetetlen hatalom, hisz neki van uralma mindenek fölött. Hazudik!!! Nem szabad félnünk, hisz Jézus nevére meghajol minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ahogy a Szentírásban olvassuk (Fil 2,10)!
Szeretettel hívlak: gyertek, készüljünk együtt Karácsony szép ünnepére, és advent minden egyes estéjén kilenc órakor mondjunk el közösen egy tized rózsafüzért az áldott békéért! Kezdjünk el kitartóan együtt imádkozni napról napra, az advent minden egyes estéjén, lefekvés előtt. Legyen ez az imakoszorú a mi karácsonyi ajándékunk a betlehemi Kisded számára, de ugyanakkor mi is kérjünk drága Megváltónktól ajándékot! Kérjük a párbeszéd és a kiengesztelődés utáni vágyat, hogy megszülessen az áldott béke a szívünkben, a családunkban és a társadalmunkban! A Mennyei Atya selejtet nem teremt; igazából minden egyes ember egy csoda, Isten remekműve, áldás ezen a földön, aki képes felnőni oda, hogy megértse: sokkal jobb békében élni, bizalommal a másikhoz fordulni, párbeszédet folytatva mindent megbeszélni! A gyűlölet, a harag, a háború olyan zsákutca, mely nem vezet sehová.
A gonosz léleknek nincs nyelve – ő nem tud senkiről semmi rosszat mondani –, keze sincs, nem tud senkit megütni, bántani. De azt szeretné, hogy mi adjuk oda neki a nyelvünket, a kezünket, a lábunkat, egész életünket, hogy hazug rágalmakkal fájdalmat okozzunk, hogy könyörtelenül bántsuk, sebezzük halálra egymást! Látjuk, hogy csak itt, a hazánkkal szomszédos Ukrajnában, az elmúlt négy év alatt mennyi könny és vér ömlött ki szemmel láthatóan hiába. A gonosz ül, és kacagva nézi, hogy az emberek milyen kérlelhetetlenül támadják, ölik egymást! Ne legyünk a gonosz lélek bábjai, ne adjuk oda egyetlen szó erejéig sem a szánkat, sem a nyelvünket a sátánnak! Kezünk arra való, hogy simogasson, kenyeret szeljen a szegényeknek, áldást osztva. Űzzük ki a sátánt a mi gyönyörű világunkból!
Kicsik vagyunk, sokszor sokat tévedtünk, bűnöket is követtünk el. Az őszinte bűnbánat megszentel, felemel, tisztára mos!Őszintén kérjünk egymástól bocsánatot, és mi is bocsássunk meg egymásnak tiszta szívből! Olvassuk minden este a Szentírást, végezzük el adventre készülve a szentgyónásunkat, járuljunk a kegyelem állapotában szentáldozáshoz azzal a hittel, hogy Jézus Krisztus szeretete mint áradó nagyfolyó képes tisztára mosni és felemelni minket, hogy mi, emberek Teremtőnk áldásaivá válhassunk ezen a földön.
Mondhat bárki bármit: én nem hiszek egy olyan Istenben, aki karácsony este naivan, egy utópiát kergetve jött közénk. Milyen Isten lenne az, aki nem létező délibáb keresésére küldi az Ő apostolait, tanítványait? Egészen biztos, hogy a szeretet Istenének az országa elérhető számunkra a Kárpát-medencében, de a nyolcmilliárdot számláló, a földet belakó emberiség számára is.
Karácsonykor azért jön közénk Krisztus, mert bízik bennünk, mert tudja, hogy képesek vagyunk megtanulni a szeretet parancsát. Én a társaimmal fogom mondani naponta a rózsafüzér tizedet; te egy lájkkal jelezd, hogy velünk tartasz, de a komment szekcióban is megírhatod, hogy miért szeretnéd, ha imádkoznánk!
Isten országa előttünk van – fogjuk meg egymás kezét, és imádságos szeretettel induljunk el!