Eső, napsütés, sár, emelkedők, ereszkedők és sok-sok megtett kilométer – de mindenekelőtt közösség, hit, öröm, tanúságtétel és tartalmas találkozások. Ilyen volt a Tanévkezdő Márton Áron kerékpáros zarándoklatunk Csíkszentdomokosról Csíksomlyóra.
Szeptember 1-jén Csíkszentdomokosról indultunk útnak, hogy kerékpáron, imádsággal és elmélkedésekkel kezdjük együtt az új tanévet. Útközben Csíkszenttamáson, Karcfalván és Delnén is csatlakoztak hozzánk, célunk pedig a csíksomlyói kegytemplom volt.
Az időjárás alaposan próbára tett bennünket. Induláskor esett, aztán kisütött a nap; jutott nekünk „áldásból”, sárból, vízből és változékony időből egyaránt. Talán éppen ettől vált még emlékezetesebbé az út. Jó volt megtapasztalni, hogy nem az számít igazán, milyen az idő vagy milyen nehéz az előttünk álló szakasz, hanem az, hogy együtt haladunk. Együtt tekertünk, együtt figyeltünk, beszélgettünk és gondolkodtunk azon, milyen útravalót adhat nekünk ma Márton Áron élete és tanítása. Természetesen az esőért is hálát adtunk, mert eső nélkül nincs növekedés.
Különösen hálásak vagyunk Ozsváth Juditnak, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete oktatójának, aki Márton Áron életéből doktorált, és az út során vezette elmélkedéseinket. Gondolatai segítettek abban, hogy a kerékpáros zarándoklat ne csupán megtett kilométerek sora legyen, hanem belső út is: lehetőség arra, hogy Márton Áron példáján keresztül a hitelességről, a helytállásról, a hitről, a felelősségről és a szolgálatról gondolkodjunk.
Ehhez méltó kiindulópontot jelentett a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumban tett látogatás és tárlatvezetés is, amely közelebb hozta hozzánk a nagy püspök életét, személyiségét és szellemi örökségét.
Delnén nemcsak a szívélyes vendéglátásnak örülhettünk: Ft. Csíki Szabolcs plébános atya templombemutatója és helytörténeti elbeszélése is maradandó élményt jelentett.
A zarándoklatot a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott hálaadó szentmise koronázta meg, ahol együtt kértük Isten áldását az előttünk álló tanévre. Böjte Csaba testvér prédikációja igazi tanévkezdő útravaló lett számunkra: bátorítás arra, hogy reménnyel, bizalommal és szolgáló szeretettel induljunk neki mindannak, ami előttünk áll.
Jó volt látni, ahogy a különböző településekről érkezők egyetlen közösséggé formálódnak. És jó volt végül együtt megérkezni Csíksomlyóra – sárosan, fáradtan, de lélekben gazdagabban.
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott! Köszönjük az elmélkedéseket, az imádságokat, a biztató szavakat, az együtt megtett kilométereket és mindazt a háttérmunkát, amely lehetővé tette ezt a napot. Köszönjük azoknak is, akik útközben fogadtak, vendégül láttak, segítettek és biztattak bennünket, valamint mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a zarándoklat létrejöttéhez.
A nap végén talán Márton Áron püspök jelmondata foglalja össze legszebben mindazt, amit magunkkal vihetünk az új tanévbe:
„Non recuso laborem!” – Nem futamodom meg a munkától.
És bizony, mi sem futamodtunk meg – még az esőtől sem!
Kívánjuk, hogy ez a lelkület kísérje diákjainkat, pedagógusainkat, családjainkat és mindannyiunkat az előttünk álló tanévben. Az élet nem autópálya, van nehezebb és lazább szakasz, s megtapasztaltuk, ha letérünk az útról, akár sárosak is lehetünk, de Ft. Csíki Szabolcs atyától tudjuk, hogy akár hibázhatunk is. Ha pedig közben néha esik, máskor kisüt a nap, vagy sárosabbá válik az út, jusson eszünkbe: együtt könnyebb továbbhaladni.
Istennek legyen hála ezért a tartalmas, örömteli napért, és köszönet mindenkinek, aki részese volt!
Eső, napsütés, sár, emelkedők, ereszkedők és sok-sok megtett kilométer – de mindenekelőtt közösség, hit, öröm, tanúságtétel és tartalmas találkozások. Ilyen volt a Tanévkezdő Márton Áron kerékpáros zarándoklatunk Csíkszentdomokosról Csíksomlyóra.