„Földi létünk talán egyik legfontosabb célja, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket.”
Ma ünnepélyesen meggyújtottuk az első adventi gyertyát az Isten Irgalmasság kápolnában, és a szentmisében kértük az Úr áldását adventi készületünkre.
Fénye azt hirdeti, hogy a világosság közeledik, s a Megváltó felé vezető úton nem vagyunk egyedül: Isten szeretete kíséri minden lépésünket.
Adja a Jóisten, hogy e láng fellobbanása szívünkben is fényt gyújtson: reményt a nehézségekben, békét a mindennapokban és élő hitet a várakozás szent idejében.
Legyen az advent számunkra a csendes elmélyülés, a lelki megújulás és az örömteli készülődés időszaka.
Ma a ferences család minden szentjére és boldogjára emlékezünk — mindazokra, akik Szent Ferenc és Szent Klára nyomán egyszerűen, örömmel és bátran követték Jézust.
A mai evangélium (Mk 10,17–21) egy fontos kérdést tesz elénk:
Mi az, ami még hiányzik belőlem?
Mi az, amit Jézus szeretettel kérne tőlem, hogy közelebb kerüljek hozzá?
Nem mindig nagy dolgokról van szó. Lehet félelem, egy rossz szokás, túl sok aggodalom… bármi, ami visszatart attól, hogy szabadabban, tisztábban, bátrabban éljek.
A ferences szentek azt üzenik:
Ha mered Jézusnak odaadni, ami terhel, Ő békével és örömmel ajándékoz meg.
Egyszerűen. Tisztán. Őszintén.
Ma engedd, hogy az Ő szerető tekintete rád essen — és elindítson egy új lépés felé.
Advent közeledtével együtt gyújtunk fényt: apró kezek fonják a koszorút, s közben a várakozás csendes öröme költözik a szívekbe. Minden gyertya egy-egy mosoly, minden dísz egy közös pillanat.
Annak idején, a vizsgák előtt mindig így imádkoztam:
Uram, gondviselő jóságodat vallom,
de tudom, szándékodat csak Te bírod!
Irgalmas jósággal ha segítesz megköszönöm,
a megérdemelt kudarc ha válna a javamra,
azt is a Te kezedből hálás szívvel fogadom.
Egy dolgot kérek, ne hagyd,
gazdag ifjúként hátat fordítsak neked és elhagyjalak.
Formálj, alakíts, hibáimat faragd le rólam,
akaratod szerint rendezd életemet!
Bármit elvehetsz, hisz mindenem a Tiéd!
Bármilyen úton vezethetsz, csak ne engedd el a kezem.
Alkothatsz általam, vállalom a munkát.
Marék porból általad formált létemet,
gyermeki bizalommal a kezedbe teszem!
Ezeket a gondolatokat, ha nem is ezekkel a szavakkal újból és újból elmondtam az évek alatt, most sem teszek mást, bizalommal a mennyei Atyám kezébe helyezem a magam és családom életét.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép. Jézus Krisztus születése helyén, a betlehemi bazilika oszlopai állják az évezredek viharait, példaképeink.