80 ÉVE, 1946. JÚNIUS 10-ÉN, EGY HÓNAPPAL AZUTÁN, HOGY A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIA MÁR DÖNTÖTT ARRÓL, HOGY VISSZAÁLLNAK AZ 1938 ELŐTTI HATÁROK, MÁRTON ÁRON A CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚN ÚGY VEZETTE LE A NÉPÉBEN FELGYÜLEMLETT INDULATOT, HOGY KÖZBEN NEVÉN NEVEZTE AZ IGAZSÁGTALANSÁGOT IS.
Márton Áron 1946. június 10-én, a csíksomlyói pünkösdi búcsún 150.000 ember előtt arról az összefüggésről beszélt, ami a háborút lezáró béke és a lelkek békéje között kellene, hogy fennálljon. A nagyhatalmak igazságtalansága azonban az embert nem hajthatja erőszakba.
Márton Áron 1945 végén, 1946 elején, még mielőtt a békekonferencia bármilyen nyilatkozatot tett volna az országhatárokról, munkatársaival olyan etnikai határokra tett javaslatot, ami kisebb területet hagyott volna Magyarországnál, mint amekkorát a második bécsi döntéssel kaptunk (Máramaros és Beszterce-Naszód megyék Romániához kerültek volna), és ezen a területen 60% fölött lett volna a magyar többség, szemben a második bécsi döntéssel visszakerült terület 53%-ával.
Ugyanekkor Bibó István A KELET-EURÓPAI KISÁLLAMOK NYOMORÚSÁGA c. 1946-ban írt könyvével, és az 1946 őszén publikált A BÉKESZERZŐDÉS ÉS A MAGYAR DEMOKRÁCIA c. tanulmányával szintén a demokráciához méltó etnikai országhatárok legitimitása mellett foglalt állást. Mielőtt rátérünk Márton Áronra, a vele sok szempontból rokon gondolkodó Bibó Istvánt idézem: "Valóban az ANGYALOK SZAVÁVAL kell szólnia annak, aki ilyen helyzetben úgy tud hangot adni a csalódásnak és a keserűségnek, hogy ezen a hangon keresztül kifejezésre tudjon jutni minden meg nem érdemelt egyéni szenvedés és mindaz a sok disszonáns érzés, melyet ez a békemű felkavart; de UGYANAKKOR mégse váljék ez a hang SE idétlen rikácsolássá, SE monoton panaszkodássá, s ne fojtsa meg azokat az erőket, melyek a demokráciában önmagára találó, szabad emberhez méltó Magyarország felé visznek. PRÓBÁLJUK MEGTALÁLNI EZT A HANGOT!" Az angyalok hangját kereste Bibó István, olyan hangot, ami úgy fejezi ki a nép keserű érzéseit, hogy közben levezeti a nép indulatait és így felemeli a népet. EZ AZ ANGYALI HANG SZÓLALT MEG AZ 1946-OS CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚ SZÓSZÉKÉN.
Azzal kezdte Márton Áron, hogy "olyan társadalmi rendet akarunk, amely Isten gondolatának megfelel". Márton Áronnak az egész életpályáján végighúzódó evangelizációs törekvése arra irányult, hogy a belsőt, a gondolkodást tegye rendbe. Az embernek kell megjavulni ahhoz, hogy a világ jobb legyen. A helyes gondolkodás, a tiszta szó és az Istennek tetsző élet az, ami olyan társadalmat eredményez, "amely kizárja az emberi önkény érvényesülését, (...) biztonságos jogrendet tart fenn, és amely megvédi minden polgár elidegeníthetetlen jogait minden hatalom támadásával szemben." Kisebbségi, erdélyi magyar katolikusokhoz beszélt, a szellemi rendrakást saját népénél kezdte, mert tudta, hogy nem születhet meg az ember belső békéje, ha másokra mutogat, hogy "kezdjék ők". Márton Áron előbb az általános, eleve adott rend feltételét fogalmazta meg, mert bármekkora sérelem érte is az erdélyi magyar népet, ETTŐL AZ ISTEN ÁLTAL ADOTT RENDTŐL SÉRELMET ELSZENVEDVE SEM LEHET LETÉRNI. Márton Áron törekvése arra irányult, hogy sérelmeket szenvedve is megmaradjanak a szellemi, erkölcsi, közösségi értékek.
Az általános erkölcsi elv megfogalmazása után - amitől a legnagyobb sérelmek mellett se szakadhatunk el - a magyar népnek a nagyhatalmaktól elszenvedett sérelmeit mondta ki 150.000 ember előtt - mert a nép nem mondhatta ki azt, ami őt nyomta. Ezeket mondta Márton Áron 1946. június 10-én: "Sorsunkat azonban a MÁSIK OLDALON a világ hatalmasságai tartják a kezükben. S amikor mi a jobb, rendezettebb, igazságosabb, emberibb jövő kialakításán gondolkozunk, aggódva figyeljük, hogy VAJON A FÖLD HATALMASAI MIT TERVEZNEK FELŐLÜNK? (...) Az igazságos és tartós békét ígérték. És bíztunk abban, hogy ez alkalommal csakugyan a MELLŐZHETETLEN ERKÖLCSI ELVEK ALAPJÁN, ÉS NEM HATALMI ÉS POLITIKAI SZEMPONTOK SZERINT DÖNTENEK. AZ 1946. MÁJUS 7-IKI PÁRIZSI HATÁROZATOKRÓL KIADOTT KÖZLEMÉNYEK MEGZAVARTÁK EDDIGI HITÜNKET." Márton Áronnak ez a beszéde közölte, hogy a nép kontrasztját a föld hatalmasságai jelentik. Ha a világ sorsát intéző nagyhatalmak nem jelentenék a nép kontrasztját, akkor nem a nép ellenében döntetnének, hanem elismernék a népek önrendelkezését, ami etnikai alapú országhatárokat jelentene. Márton Áron arra kérte a népek sorsa felett döntő nagyhatalmakat, hogy "NE FESZÍTSÉK NÉPÜNKET ÚJABB ÍTÉLETTEL A RÉGI KERESZTRE". Beszéde végén közölte, hogy azért hozta ezt a kérdést szószékre, mert A PÜSPÖKNEK KELL KIMONDANIA AZT, AMIT A NÉPNEK NINCS MÓDJA KIMONDANI.
Olyan volt az erdélyi magyarok hangulata, hogy Márton Áron egyetlen szavával népfelkelést robbanthatott volna ki, de ő nem ezt tette. AZ ANGYALOK SZAVÁVAL SZÓLOTT, és úgy vezette le a népben felgyűlt feszültséget, hogy ezzel együtt nevén nevezte az igazságtalanságot. A tömeg fegyelmezetten és rendbontás nélkül hazavonult, és másnap, sajtó, rádió nélkül egész Erdély tudta, hogy miről beszélt Márton Áron Csíksomlyón.
Márton Áron ezután nem beszélt többet a határkérdésről. Tudta, hogy amin nem lehet változtatni, azt el kell fogadni. Tudta, hogy ha nem fogadjuk el azt, amin nem tudunk változtatni, akkor az lenyom. De ha elfogadjuk azt, amin nem tudunk változtatni, akkor az kiindulási alap lehet a továbbiak felé. MÁRTON ÁRON BÖLCS EMBER VOLT.
Márton Áron 1946-os pünkösdi beszédének a teljes szövegét a Márton Áron Hagyatéka 2. kötetében lehet elolvasni.
