Teológián az első nagy leckét Jakab Antal püspök atyától kaptam. Több mint tíz évet ült börtönben, számunkra egy élő vértanú volt, és nála kellett a hét minden napján egyedül ministrálnom. Addig soha életemben nem ministráltam, sőt, hogy őszinte legyek, engem ezek a csipkés lebernyegruhákban való fontoskodások messzemenően irritáltak.
Mint Böjte Csaba, a névsor elején voltam, és mindjárt a tanév kezdetén beosztottak a főpásztorom mellé ministrálni. A püspök atya elkezdte latinul a szentmisét. Dominus vobiscum (az Úr legyen veletek), erre kellett volna mondanom, hogy Et cum spiritu tuo (és a te lelkeddel), de én csak lapoztam kegyetlenül a nagy misekönyvben. A püspök szépen, nyugodtan megvárta, míg kikeresem abból a hatalmas könyvből a választ, amit nagy nehezen felolvastam. Huszonöt évesen akkora stresszben voltam, hogy talán a nevemet se tudtam volna megmondani. Össze-vissza forgattam a misekönyvet, ő hagyta, majd türelmesen helyreigazította. Olvasni kellett az olvasmányt, hát… maradjunk annyiban, hogy a mennyei Atya hathatós segítségével valahogy a szentmise végére értünk. Meg voltam győződve, hogy ott véget is ért a teológiai karrierem. Meg fogják köszönni a jó szándékomat, és azzal pá.
A mise végén a püspök atya szépen letérdelt adorálni, ahogy minden mise végén szokott, hosszan imádkozott, aztán felállt, elindult, és mentében arra kért, hogy várjam meg. Valahonnan hozott egy szép érett narancsot, és a szemembe nézve komolyan
ezt mondta:– Köszönöm szépen az asszisztenciát, várom holnap is. Mindig hittem, hogy nyugodtan, szép szóval lehet embert nevelni, de a főpap ezzel a gesztusával a pedagógiai irányvonalamat egy életre meghatározta. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel tanultam a latin szentmise szövegeit, hétvégére nagyjából tudtam is. Hat évvel később Ő szentelt fel, ugyanabban a templomban, Gyulafehérváron.Tettével örökre beírta a szívembe, hogy nemcsak káromkodva, veszekedve, poroszos pálca lengetéssel lehet gyereket nevelni, hanem úriemberként, higgadtan, türelmes szeretettel is.
Csaba testvér
Részlet: Füvesköntvből, 2020
Az embernek el kell tudnia fogadnia önmagát. Maréknyi porból teremtett lényünkből fakadó kicsinységünk tudatával alázatban éljük életünk.
Csaba testvér
Öröm volt vendégül látni ezt a nagyszerű biciklis csapatot. Már meg is érkezett a következő csapat, akiket ugyanekkora szeretettel fogadunk.
Különösen büszkék vagyunk arra, hogy gyerekeinkkel együtt végezhetjük ezt a munkát. Számunkra ez nem csupán feladat, hanem közös öröm és hivatás is. Jó érzés együtt dolgozni, vendégeinket szeretettel fogadni, és olyan élményeket teremteni, amelyekre mindenki szívesen emlékszik vissza.
Köszönjük a bizalmat, szeretettel várunk vissza mindenkit!
Simoni Szent László
Holnap, július 7-én, kedden a bátorkeszi katolikus tábor vendége Böjte Csaba testvér lesz!
Délelőtt 9.00 órától ünnepi szentmisét mutat be, melyre a szervezők a gyermekek mellett a felnőtteket és minden kedves érdeklődőt is hatalmas szeretettel várnak! Gyertek, ünnepeljünk és imádkozzunk együtt!
Szeretettel, a szervezők nevében:
Nagy Beáta
„A hétköznapok jelentéktelen feladataiban is az igazságot és szeretetet kell érvényre juttatnunk. Vagyis: újból keresztényeknek kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberi életet élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk.”
Márton Áron püspök
Kép: Iochom Zsolt
Köszönjük szépen Leventének a lehetőségét annak egy kettő órát a levendula ültetvénybe lehetünk és meg tanulhatunk hogyan kell szappant készíteni!
Torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthon
Szerencsésen hazaérkeztünk a Szentföldről! Hatalmas öröm, hogy sok-sok áldással a tarsolyunkban adtunk hálát Csobánkán e csodaszép vasárnap délután.
Csaba t.
Szeretettel hívunk a Balatoni Csillagösvény állomásaira, a kedves Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar tagjaival! Gyertek, imából, dalból és gyermeki jókedvből építsünk legalább Urunknak egy szeretetkunyhót, ha már az Isten Országának felépítéséhez kicsik is vagyunk!
Szeretettel,
Csaba t.
