A fiatalok olyanok mint a hegyi patak, ha van pálya, meder akkor szépen haladnak, értékes lesz életük minden perce! Ha nincs cél, ha elveszik a meder, akkor mint az áradó folyó belemarnak a partba, zavarosan sodornak, pusztulás marad a nyomukban. Az elöljáróknak, a felnőtteknek bölcs pályákat, kihívásokat kell a felnövekvő generációk elé állítsanak, olyanokat amelyekért érdemes felkelni, tanulni, keményen küzdeni!!. Sajnos ma mind kevesebb a szép nemes cél, ezért az Egyházam biztatására minden hónapban szervezek legalább egy zarándok utat.
A kolostor udvarán egy gyönyörű, hatalmas diófa áll, velem együtt eresztett gyökeret 33 évvel ezelőtt Déva városának földjébe! Távolról látszólag minden rendben, szép zöld, de ha megnézzük közelebbről látható, hogy a áprilisi fagyok minden rügyet, bimbót megöltek. Egy darabig azt hittem, hogy a fa is meghalt, de húsvéti örömömre kizöldült. Valószínű, hogy idén egyetlen dióval sem fog megajándékozni, de él, zöld és lombja alatt jó lesz megpihenni a nyári kánikulába!!
Tanuljunk meg a diófától talpra állni, újra kezdeni, a csapásokat túlélni! Újból és újból reményteli szívvel az előttünk álló feladatoknak neki lendülni!
Egyházmegyénk segédpüspöke, Dr. Kerekes László, hat kedves fiatalnak szolgálta ki ma, 2025. május 13-án a szászvárosi Szent Erzsébet templomunkban, bérmálás szentségét. Hála és köszönet a szép napért különösképpen a szászvárosi akolitusnak Bíró Istvánnak és Menyhárt Ernőnek amiért a fiatalokat felkészítették a Szentlélekkel való élő találkozóra!Szeretettel,
1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz.
Csapatban az erő felejthetetlen félmaraton a hétvégén!
Hatalmas élménnyel gazdagodtunk a hétvégén: sikeresen teljesítettük a félmaratont, váltóban futva 23 km-t és 550 métert! Az örömünket pedig csak fokozta, hogy második helyezést értünk el – amiért szívvel-lélekkel, együtt küzdöttünk meg!
A sport nemcsak testben, de lélekben is formál. Tanít minket kitartásra, küzdelemre, egymás támogatására és arra, milyen csodálatos érzés egy közös célért együtt dolgozni.
És ha ez nem lenne elég: gyermekeink is velünk voltak, nem futóként, hanem önkéntesként segítették az esemény lebonyolítását, önzetlenül, lelkesedéssel. Nélkülük nem lett volna ugyanaz!
Ez a nap újra bebizonyította: együtt mindenre képesek vagyunk!
Csapatban az erő – és az élmény, ami örökre megmarad!
Ha a szeretet, a jóság és az irgalom útján járunk, meghozza az eredményeket, hiszen a legtöbb ember olyan, mint a tükör, ha belemosolygok, visszamosolyog rám.
Szerencsésen újból itt vagyok Déván, és örömmel látom, hogy a 2025 rózsa szezon első bimbója már szépen kipattant!! Május van, ha süt a nap, ha hideg van és fúj a szél, az élet feltartóztathatatlanul megy tovább, visz bennünket is a hátán kérlelhetetlenül.