Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
A létért való küzdelem ott zajlik a szemünk előtt, adok és kapok, keményen! Ez az egyetlen valóság mit látunk, magunk körül, sokszor a saját bőrünkön tapasztalunk, és akkor Jézus a szemünkbe néz és azt mondja: "Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást"!