Oly sokszor hallom a kérdést: "megéri egyáltalán"? Aztán jön egy fáradt legyintés társaságában a válasz: "nem éri meg!"
A gólya nem vacillál, nem toporog egyhelyben Afrikában, hanem útra kell, hiszi hogy vele együtt megjön a tavasz, megjön a meleg, s lesz a fiainak táplálék bőségesen!!
Az evangéliumi pogány asszony szintén nem tétovázik félszegen, nem toporog reménytelenül, hanem Jézushoz megy, küzd, érvel az ő gyermekéért! Kérése, imája meghallgatásra talál, Jézus bátorságát, kitartó érvelését a kislány gyógyulásával jutalmazza meg!
Merjük megfogalmazni kéréseinket, lépjünk bátran teremtő Istenünk elé, zörgessünk, kopogtassunk, higgyük, hogy a reménytelen fagyos tájra a tavaszi napfény ráragyog!!
Bűnös kicsinységem tudatában, de mégis bizakodó lélekkel, térdelek teremtő Istenem elé,
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Oly sokszor hallom a kérdést: "megéri egyáltalán"? Aztán jön egy fáradt legyintés társaságában a válasz: "nem éri meg!"