Napi evangélium

Eltelt a nyári vakáció fele! Hány könyvet olvastál el!? Hányszor ütötted fel a Szentírás lapjait? 

Természetesen te is meg kérdezheted: Miért kell olvasni? 

Azért, hogy téged gazdaggá tevő, életedet átalakító csodálatos igéket fedezzél fel. Képzeld el, hogy felhúzott vitorlákkal egy nagy könyv lapjain hajózol! Szépen haladsz a nyári alkonyatban és a lap alján feltűnik egy csodálatos gondolat:  "Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha!" Iz 54,10 

Teremtő Istened gyönyörű szavai neked szólnak! Óvatosan körbehajózod akár egy ismeretlen szigetet, a felbukkanó igéket! Leengeded a horgonyt és partra szállsz! Még csak ízlelgeted az ismeretlen gondolatokat, de már tudod, hogy gazdag vagy, s kincsedet nem veheti el soha, senki! Fellobban a szívedben az öröm, egy tiszta öröm, úgy hódítasz, hogy senki nem kell térdrerogyva hódoljon előtted!   Gazdag vagy, vagyonoddal mi mindannyian gazdagabbakká válunk, életedet megváltoztató sorokat tovább osztva, méginkább lelkedbe vésődnek, örökre a tieid lesznek. 

Kezdj el olvasni, légy a bölcs, a szép, az életet adó igékre vadászó felfedező! Feszegesd a határaidat, ne légy magadnak elég, tágítsd világodat, vedd kezedbe a könyvek könyvét, a Szentírást, s indulj el a csodák földjén! Amit elérsz, s mire kitűzöd a megismerésed zászlaját az a tiéd! A könyvekben rengeteg felfedezésre váró szép gondolat, lakatlan sziget vár reád, melyet ha meghódítasz te magad is átalakulsz! Bölcsebbé, lelkiekben gazdaggá, minden szempontból erősebbé, bátrabbá válsz, mert hegyeket mozgató hitet, lángoló szeretetet, mindet legyőző reményt találsz a megismert könyv lapjain! Vedd a kezedbe a könyvet és olvass!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.  

Mt 13,44-46

2004-ben Magyarországon népszavazást tartottak! Akkor a magukat magyar nemzetiségűnek valló de nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő össznépi döntés nem született meg! A sikertelen népszavazás után sokan, sokféle magándöntést hoztak! Marek Bernardin Győrben született magyar állampolgár, ferences szerzetespap, elöljárója engedélyével vonatra ült és eljött Erdélybe, Dévára és kisebb testvéri szeretettel azóta is töretlen lendülettel szolgálta a határon kívül rekedt magyar testvéreit, a Dél-erdélyi magyar közösséget a legkisebbekben, az árva gyerekekben is! Mi mindannyian őszinte jó barátra találtunk Bernardin testvérünkbe, akit elöljáróink most augusztus elsejétől Kaplonyba, egy másik erdélyi ferences kolostorba helyeztek, hogy ott is kisebb testvérként szolgálja az itt élő testvéreit!

Ki tudná megmondani, hogy jó testvérünk az elmúlt 15 évben csak itt Déván hány szentbeszédet, elmélkedést tartott, hány szentmise áldozatot mutatott be, hány gyermeket keresztelt meg, hány erdélyi magyart kísért el a temetőbe utolsó útjára, vagy hányunk szentgyónását hallgatta meg alázattal, türelemmel? Ezekre a kérdésekre csak az tudja a választ aki őt közénk küldte, s aki minden pohár vizet, mit az Ő nevében adunk, számon tart! A jó mag a szívünkbe hullt és hiszem, hogy százszoros, ezerszeres termést hozott eddig is, és ezt fogja tenni ezután is! E világ azért ilyen szép és lakható, mert ilyen nagylelkű, nagyszerű emberek élnek benne, akik csendben, sokszor észrevétlenül létükkel hintik a jó magot, képesek mindent félre tenni és a legkisebbek szolgálatát szeretettel, mosolyogva felvállalni!

Testvéri szeretettel, őszinte hálával, 

Csaba t.

Képek: 2019 július 29. Bernardin testvér Déván

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”

Mt 13,36-43

Kedves osztálytársam Salamon József atya, gyimesbükki paptestvérem a tegnap érdeklődött, hogy annak idején, 24 évvel ezelőtt elhozott hozzánk egy óvodás korú, családból kiesett kislányt és mi lett belőle?  Büszke örömmel meséltem el, hogy abból a kis mustármagból egy ragyogó szépségű nagylány lett, aki nemcsak leérettségizett, hanem egyetemet is végzett, s ma Déván az irodában az én asztalom mellett van az ő asztala is és mint szakképzett szociális munkás, mint egy nagyra nőtt fa, az ő gondjaiban, az ő ágain pihennek az alapítvány gondjaira bízott gyerekek. Igen, ez a nagylány, kinek egy komoly udvarlója is van, ma az Alapítvány nevében intézi a gyermekeink iratait, aktáit a gyermekvédelmi hatóságoknál. Csodálatos látni azt, hogy Jézus Krisztus szavai teljesedésbe mennek a szemünk előtt! 

Higgyünk az életben, merjünk a gyermek mellett dönteni, mert az életre mondott őszinte igen értelmet ad az életünknek, gazdaggá tesz! Ne azt nézzük, hogy a mag mit Isten ránk bízott milyen kicsi, mennyire törékeny, az se bátorítson el, hogy a adottságaink, feltételeink hiányosak, hanem élő hittel fogadjuk be teremtőnk által ránkbízott gyermeket! Élő hittel, bizalommal öntözgessük a ránk bízott csemetét, gondozzuk, bízzunk abba, hogy az Élet Ura aki a létet adta, kibontakoztatja, karjaink között naggyá is teszi gyermekeinket!! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. 

Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”

Mt 13,31-35

Jó mag - konkoly?! Miből mennyi van az életünkben!? 

Annak idején ismeretlen fogalom volt ez a nyaralás! Gondolom, ha nagyszüleinket megkérdeztük volna, hogy mi a külföldi nyaralásokról a véleményük, akkor a sok úri semmitevésről kemény szavakat mondtak volna! Annak idején a pihenés címszó alatti tevékenység egészen mást jelentett! Bebarangoltuk az otthonunk környékét, gombát, teafüvet, köménymagot, erdei gyümölcsöket szedtünk, téli tűzifát gyűjtöttünk és hazafelé ha olyan volt az idő, az Oltba vagy a strandnál egyet fürödtünk....  Eltelt a nyár és a sok mezei munkában barnára sülten, szívó,s kemény testtel, jó kedvvel, a felnőttekre figyelve kezdtük az iskolát! 

Végtelenül szomorú, amikor egy ház udvarát, kertjét felveri a gaz, a termő gyümölcsfákról senki nem szedi le a termést és a tulajdonos közben kirándul, pihen, nyaral, és ha ezt még mástól "lepályázott" pénzen is teszi, akkor ez végtelenül gusztustalan! 

Gondoljuk át a nyári nyaralásainkat Isten színe előtt,

Csaba t. 

Hurrá, nyaralunk, méghozzá otthon...

Evangélium

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment. 

Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” 

A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”  

Mt 13,24-30

Végtelen különös, Jézus Krisztus úgy tűnik az emberek hitetlenségét, közömbösségét látva indulatos lesz és határozottan elmondja "a gonosz és hitetlen nemzedéknek", hogy nem ő, hanem a feltámadottak fogják "elítélni ezt a nemzedéket". 

Vajon Jézus Krisztusnak mi a véleménye a mi nemzedékünkről, a XXI. század emberéről? Vajon ha ma eljönnének Isten angyalai, mennyi élő hitet, cselekvő szeretetet, nehézségeket áthidaló reményt találnának a szíveinkben? Hajlamosak vagyunk más korok, más nemzedékek gondjait, problémáit megbeszélni, elítélni, de vajon én itt és most ha megmérettetnék, könnyűnek, nehéznek, --- milyennek találtatnák-e?

Sajnos nagyon sok olyan levelet, e-mailt kapok, amelyben csak ítélkezés, reménytelen kétségbeesés, szürke depresszió van. Sokan felsorolják, mint valami víruskeresők, társadalmunk, közösségeink, a politikusok, az orvosok, a tanárok hibáit, az Egyházat sem kímélve ítélkeznek! A baj az, hogy hitből fakadó, tovább vezető, reményre okot adó javaslatokat, elképzeléseket nem fogalmaznak meg. A megoldásokat, a reményre okot adó parányi "egérutat" nem keresik, nem mutatják fel. "Jaj, nagy a baj... essünk kétségbe"! "Jaj, nincs tovább, dobjuk be a törölközőt", "Itt mindennek vége, nincs semminek semmi értelme!" Ezek és ezekhez hasonló megállapítások a gonosz lélek jelszavai, a sátán mantrája! Végtelenül szomorú, hogy a ma embere gondolkodás nélkül átveszi a tagadás szellemének stílusát, szófordulatát és ami még ennél is szomorúbb, hogy átveszi azt a gondolkodásmódot, "hitetlen hitet", amely nem vezet sehova. 

Isten bebizonyította, hogy az Ő hívő gyermekei áldottak és lehet, hogy akárcsak Jézuson nagypénteken ideig-óráig diadalmaskodhat a halál, a Golgota kínja, de egészen biztos, hogy a győzelem az Istenben bízó ember oldalán áll. Erősítsük meg a hitünket, bízzunk Urunkba, megváltó Királyunkba, aki ha azt ígérte, hogy hajunk szálát is számon tartja, akkor egészen biztos, hogy szavát megtartva gondunkat viseli! A reménységünk nem fog becsapni bennünket, mert Isten elég hatalmas, hogy megvédjen minden veszedelemben!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Dévai fiatalok

Evangélium

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” 

Mt 12,38-42

Csodálatos látni ahogyan összehajol az ég a földdel, mikor az Isten és az ember egy asztalhoz ül! A végtelen megfogja a porszem kezét és térben, időben együtt útra kelnek! Az Ószövetség Istenének egyik legszebb tulajdonsága: a gyermekét türelemmel oktató, tanító szép pedagógusi arc! Ez a gyönyörű tulajdonság ott van az Ószövetség minden lapján, gondoljunk csak arra, ahogyan a két kőtáblát átadja Mózesnek az Isten, vagy ahogyan erővel, hatalommal felruházott prófétáit küldi Teremtőnk a teremtményeihez! 

Kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálem határában, egy egyszerű kis házban ott pislákol egy olajmécses s annak fényénél sürög-forog Márta, szeretettel, jósággal vacsorát készít a hosszú utak vándorának, Jézusnak. Közben az ő húga, Mária odakuporodik Jézus lábához a tanítványok közé és nagy kerek szemekkel hallgat! Jézus bölcsen beszél Lázárral, az ott jelenlevő apostolokkal. Márta, mint szivacs a vizet szívja magába a bátorító, vigasztaló hitet, reményt, fényt adó krisztusi szavakat. Közben a tűzhely mellett Márta dolgozik, szüksége lenne az ő testvérének szorgos kezére és ezért szót emel. Jó hallani Mesterünk szavát: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” Rohanó világunkban álljunk meg egy pillanatra és csodáljuk meg világunkat teremtő Istenünk tanulásra, tanításra felszólító szép szavait! Mit megismersz, megtanulsz, mi így a tied lesz, az beléd épül és azt nem is veszted el soha!

Megváltónk szép példája ott lobog a pedagógusok előtt, kik nap mint nap alázattal lehajolnak a gyermekhez, hogy együtt induljanak útra, alkossanak, szeressenek, hidat verjenek lélek és lélek közé! Csodálattal szemlélem a türelemmel szóló, bölcsen oktató, jósággal nevelő, munkája eredményességében hittel tanító Istent, és hatalmas örömmel tölt el minden alkalom, mikor e szép isteni vonásokat látom felragyogni akár az iskolában egy tanár arcán, vagy a templomban egy pap vonásain, de akkor is, ha egy zenetáborban művész jóságos mozdulattal, a gyermekeinkhez lehajol!  

Adná az Isten, hogy az Ő bölcs szavakkal, türelemmel oktató, nevelő lelkülete betöltse mindannyiunk szívét, hogy merjünk egymásnak őszinte kérdéseket feltenni és mindig legyen aki kérdéseinkre megnyugtató, utat mutató választ adni tud.

Ezen a héten imádkozzunk mindazokért, akik a világ legnagyobb Tanítója, a mennyei Atya példájára bennünket jóra, szépre, igazra tanítanak. Én különösen azokért imádkozom, kik gyermekeinknek örök élményt jelentő szép táborokat szerveznek! De azért is imádkozzunk, hogy mi magunk ne ítélkezzünk az utánunk jövők felett, hanem bölcsen érvelő, magyarázó Mesterünk példájára időt, energiát szánva egymásra, keressük együtt a legjobb megoldásokat, helyes döntéseket, az Isten Országa felé vezető utat.

Szeretettel,

Csaba testvér.

Evangélium

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. 

Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” 

Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”  

Lk 10,38-42

A keresztény erények közül talán a szerénység, az egyszerűség, az alázat az, amelynek a lényegét a legnehezebb megértetni a mai emberrel, pedig a lelki élet nagy mesterei szerint az alázat az a kapu, amelyen keresztül Isten színe elé járulhatok, amelyen keresztül Teremtő Istenem beléphet az én életembe. 15 nagy szentnek bölcs tanítását szedték csokorba az alázatról, melyet én is tisztelettel megosztok. 

Nehéz újat mondani az erények Királynőjéről, a Szent Alázatról! Szent Ferenc magát és barátait gyakran a kerek asztal lovagjaihoz hasonlította, végül is az a kor a lovagi eszmék kora volt. Az akkori gondolkodásnak központi eleme volt az Úrhölgy akiért a lovag megküzdött, akiért minden fáradtságot, veszélyt, szenvedést érdemes volt vállalni. Szent Ferenc számára az Alázatos Szegénység volt az az Úrhölgy akiért, amiért ő mindent elhagyott. Számára az igazi boldogság, ha étlen-szomjan, átfagyva, testvéreitől is eltaszítva, az általa alapított kolostorból kiverve találkozhat és egyesülhet végtelen alázattal a Szegénység Úrnőjével. Szent Ferenc e misztikus egyesülést nevezi földön elérhető legnagyobb, igazi boldogságnak! 

Jónak lenni jó! Isten tőrvényeit betartani jó! Az erényekbe öltözni jó! Az erények Királynőjét, a szent Alázatot keresni, megtalálni hihetetlen szabadságot, békét ad az embernek. Ezért is mondja Jézus: "...az én igám édes, az én terhem könnyű...". Az alázatra törekvő ember (mert az alázat egy olyan hegycsúcs ami felé tartunk, de soha nem érjük el) gyermekként belesimul a mennyei Atya karjaiba, élő hittel, akár a sziklás földbe a fenyő gyökere, soha nem harcol, hanem a repedésekbe megbúvó humuszban életet találva, az akadályokba kapaszkodva nagyra nő, hatalmas koronájában gyümölcsöt érlel! Az alázatos ember is minden lélegzetvételével épít, teszi Isten akaratát. A bennünk lévő feszültség, harag, düh, a terméketlen élet biztos jele annak, hogy letértünk az alázatosság útjáról! 

E napon öltsük magunkra Krisztus Urunk igáját, tanuljunk tőle és lépjünk be a szent alázat kapuján szerető mennyei Atyánk udvarába!

Gyermeki tisztelettel,

Csaba t. 

A kevélységtől az alázatosság: 15 tanács nagy szentektől

Evangélium

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.  

Mt 11,28-30

Jézus elküldi a tanítványait, hogy menjenek gyógyítsák meg a bajban lévő embereket, vigasztalják a szomorúakat, hirdessék az örömhírt, a szeretet evangéliumát. A tanítványok hallgatnak a Mesterre, elindulnak a szeretet útján, teszik a jót, ott és úgy ahogy lehet.

Jónak lenni jó! Nemcsak a világ lesz jobb egy jó ember körül, hanem maga a jóság, szeretet útján járó ember is eltelik örömmel, fénnyel, ragyogással. Nem tudsz úgy testvéred lámpájába lángot gyújtani, hogy annak fénye ne ragyogná be a te arcodat is. Krisztussal, ha a szeretet útján jársz, lehet, hogy elfáradsz, de nem fogsz kiégni, elszürkülni, kifacsart üres citromhéjként útszélre esni! A lelketlen munka öli a lelket, a szeretetből vállalt lelkes munka építi a lelket!!

A tanítványok a Krisztustól kapott szent munkából hazatérnek és egymás szavába vágva mesélik, hogy mi mindent tett általuk az Istene! Szeretem magam elé képzelni megváltó Istenünk arcát, amint föláll és kitárt karral, örömmel így imádkozik: "Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!" Büszke örömmel néz a Teremtő a teremtményére! Ha tudnék festeni, egészen biztos lerajzolnám a tanítványaira gyönyörködő szeretettel felnéző Krisztust.

Istennek hála sokszor megadatott nekem is, hogy büszke örömmel nézhettem fel nagyra nőtt, ügyes gyermekeinkre. Ezért is hirdetem fennhangon, hogy jónak lenni jó! Jó Jézus Krisztus által mutatott úton elindulni, jó gyermekeinket, tanítványainkat jóra nevelni, és nagyon jó mikor nagyra nőtt gyermekeinket láthatjuk ahogyan büszke örömmel haladnak az eredményes, gyümölcsöző életük útján! Nagyon jó hajnalok hajnalán a telefon csengésére ébredni és ilyen jó híreket, szép képeket kapni: "Szia Tata. A nevem Kovács Anna Hajnalka, 3.500 g 60 cm. Megharcoltunk az életért jól vagyunk, büszkék vagyunk magunkra." Lánya, Annamária

Isten áldja a megszületett kisbabákat és az édesanyákat akik nekik életet adnak! Nagy szeretettel köszöntöm mindazokat a hajdani gyermekeinket, kik a szeretet útján járnak, akik az élet mellett döntöttek és házasságban, gyermeket vállalva, jókedvvel, örömmel élik az életüket! Adná az Isten, hogy minden hajnalban ilyen jó hírre ébredjünk!

Egy boldog nagyapa,

Csaba t.

Evangélium

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 

Mt 11,25-27

Nagy kérdés, mi kell történjen az életünkben, hogy megtérjünk, hogy Istenbe kapaszkodva az irgalmas szeretet útjára lépjünk? 

Az anyaotthonban befogadtunk egy fiatal lányt, aki egy állami árvaházban nőtt fel, 16-17 éves korában szerelmes lett egy fiúba. Kapcsolatukat sokan ellenezték, végül a fiatalember még a gyermeke világra jötte előtt, egy sötét órában véget vetett az életének. A sok nehézségen keresztülment várandós kismama alázattal bekopogott otthonunkba, s a kedves nővérek imádságos szeretetére bízta életét. Bizalommal hagyta, hogy vezessék, megszülte szép gyermekét. A napokban meglátogattam, elbeszélgettem vele és örömmel láttam, hogy szívében nem harag és gyűlölet izzik, hanem megbocsájtás, jóság és szeretet. Bízik a holnapban, bízik abban, hogy gyermekét fel tudja nevelni, fiának rokonait is, akik a házasságot ellenezték szeretettel felkereste. A kis árva ágyához odatette a gyermek édesapjának fényképét és nap mind nap imádságos szeretettel gondozza azt a falat életet, amit élete szerelmétől kapott.

Alázattal néztem e törékeny testbe zárt nagylelkű lányt, karján drága gyönyörű gyermekével, ahogyan zokszó nélkül hordozza embert próbáló keresztjét és arra gondolok, hogy hány és hány Isten ajándékaiban fürdő, szerető, gondoskodó családban felnövő, minden jóhoz hozzájutó fiatal képtelen mosolyogni, az életnek örvendezve vállalni szerelmet, saját gyermekét! Milyen sok fiatal, e 18 éves lány gondjainál sokkal kisebb problémák alatt összeroskad, Istent és világot szidva ítélkezik, s orvosi segítséget kérve "megszakítja a terhességét". 

Jézus Krisztus csodálkozik az embereken akik talán sokkal több kegyelmet kapnak, mint mások és mégis elesnek, képtelenek szeretettel, bizalommal az élet útján járni. Nem csak csodálkozik, de jajt is kiált azokra akik képtelenek a nekik fölkínált szellemi, lelki, anyagi kincseket felhasználni, azokból bizalommal, szeretettel gyümölcsöt teremni. Legyen ez az egyszerű árvaházi lány a mi példaképünk, tanuljunk  tőle, és hozzunk emberhez méltó jó döntéseket, életünk legsötétebb óráiban is!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Csaba testvér

Evangélium

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.  

Mt 11,20-24

"Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget."

Legtöbb betegségnek lelki eredete van.... Gyermekkori traumákat, fiatalkori naivan elkövetett bűnöket, kétségbeesett cselekedeteket  hurcolunk magunkban! Milyen jó lenne megállni és Jézus Krisztushoz menni, kérni a papjainktól a szentgyónásban a feloldozást!! Én magam is, de minden paptársam egészen biztos, hogy minden bűnbánatra jelentkező testvérünket örömmel fogadunk!! Gyertek éljünk a lehetőséggel, a nyár csendjébe gondoljuk hosszan életünket, tervezzük újra lépéseinket, szülessünk újjá a megtérés kegyelmében, szakítsunk bűneinkkel és Istengyermeki szabadságban éljük szeretteink körében életünk minden napját!

Szeretettel,

Csaba t. 

10 tanács a gyónásra készülőknek!

A gyóntatószékből kilépve sokszor töprengek: „Jól csináltam? Elég konkrét, elég őszinte voltam?” A PárKatt.hu-n közzétett cikk tíz pap gyónással kapcsolatos tanácsait osztja meg az olvasókkal.

Tíz pap tíz hasznos szempontot fogalmazott meg:

• A lelkiismeret-vizsgálatban a bűneinkkel szembesülünk, a gyónásban viszont Isten szeretetével, irgalmával, megbocsátásával.

• Miután megmondtad, mikor gyóntál utoljára, mondj néhány szót magadról (egyedülálló, párkapcsolatban lévő, házas, újraházasodott, esetleg pap, szerzetes vagy?). Helyzeted ismeretében könnyebb tanácsot adnunk.

• A bűnök nem negatív érzelmek, hanem tudatos döntések a rossz mellett. Bűnöket gyónj meg, ne érzelmi állapotokat!

• Az elkövetett bűn Isten megbántása, a meggyónt bűn viszont Isten-dicséret. Ezért amikor a bűnbánat szentségében meggyónod a papnak a bűneidet, gondolj arra, hogy ezzel egyben Istent dicsőíted nagy irgalmáért.

• A gyakori szentgyónás jót tesz a lelkednek és lelkileg építő a gyóntatód számára is. A bűnhöz, különösen ha mélyen berögzült, szokássá vált, sok türelemre és kitartásra van szükség. Ne add fel, akármennyiszer követted el ugyanazt a bűnt! A bűnbánat szentségében gyógyulás is történik; a testi sérülésekhez hasonlóan a lelki sebek teljes gyógyulása is időbe telhet.

• A gyónásban nem az a lényeg, hogy te milyen rossz vagy, hanem hogy Isten milyen jó.

• A pap olyan, mint az orvos. Ha orvoshoz mész, elmondod, mid fáj, több-kevesebb részletességgel, hogy tudja, hogyan kezeljen a leghatékonyabban. Ne feledd: nagyon sok beteg fordult már hozzá ugyanezekkel a tünetekkel. Bízzál benne, hallgasd meg a tanácsát, és hamarosan jobban leszel!

• Isten a bűnök egyszerű, alázatos megvallását kedveli. Nincs szüksége regényre. Már olvasta. A szószaporítás mögött sokszor gőg és a bűnbánat hiánya rejlik. Egyszerűen, őszintén kimondani, nevükön nevezve a bűnöket: olyan ez, mintha levetkőztetnének, hogy keresztre feszítsenek, hogy meghaljanak a bűneink és feltámadjon a megbocsátás.

• Ne törődj semmivel, menj gyónni! Isten szeretete hatalmasabb a bűneinknél.

• Sok embernél az jelentené a legnagyobb fejlődést a gyónás területén, ha a bűnök kötelező, tényszerű felsorolása helyett egyre inkább úgy gondolna rá, mint az Istennel való kapcsolat megújítására. A gyónás nem csupán a bűn eltörlése, hanem találkozás Krisztussal.

Forrás és fotó: párKatt.hu

Magyar Kurír

Evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”  

Mt 10,1-7