Nagy kérdés, mi kell történjen az életünkben, hogy megtérjünk, hogy Istenbe kapaszkodva az irgalmas szeretet útjára lépjünk?
Az anyaotthonban befogadtunk egy fiatal lányt, aki egy állami árvaházban nőtt fel, 16-17 éves korában szerelmes lett egy fiúba. Kapcsolatukat sokan ellenezték, végül a fiatalember még a gyermeke világra jötte előtt, egy sötét órában véget vetett az életének. A sok nehézségen keresztülment várandós kismama alázattal bekopogott otthonunkba, s a kedves nővérek imádságos szeretetére bízta életét. Bizalommal hagyta, hogy vezessék, megszülte szép gyermekét. A napokban meglátogattam, elbeszélgettem vele és örömmel láttam, hogy szívében nem harag és gyűlölet izzik, hanem megbocsájtás, jóság és szeretet. Bízik a holnapban, bízik abban, hogy gyermekét fel tudja nevelni, fiának rokonait is, akik a házasságot ellenezték szeretettel felkereste. A kis árva ágyához odatette a gyermek édesapjának fényképét és nap mind nap imádságos szeretettel gondozza azt a falat életet, amit élete szerelmétől kapott.
Alázattal néztem e törékeny testbe zárt nagylelkű lányt, karján drága gyönyörű gyermekével, ahogyan zokszó nélkül hordozza embert próbáló keresztjét és arra gondolok, hogy hány és hány Isten ajándékaiban fürdő, szerető, gondoskodó családban felnövő, minden jóhoz hozzájutó fiatal képtelen mosolyogni, az életnek örvendezve vállalni szerelmet, saját gyermekét! Milyen sok fiatal, e 18 éves lány gondjainál sokkal kisebb problémák alatt összeroskad, Istent és világot szidva ítélkezik, s orvosi segítséget kérve "megszakítja a terhességét".
Jézus Krisztus csodálkozik az embereken akik talán sokkal több kegyelmet kapnak, mint mások és mégis elesnek, képtelenek szeretettel, bizalommal az élet útján járni. Nem csak csodálkozik, de jajt is kiált azokra akik képtelenek a nekik fölkínált szellemi, lelki, anyagi kincseket felhasználni, azokból bizalommal, szeretettel gyümölcsöt teremni. Legyen ez az egyszerű árvaházi lány a mi példaképünk, tanuljunk tőle, és hozzunk emberhez méltó jó döntéseket, életünk legsötétebb óráiban is!
Szeretettel,
Csaba t.
Csaba testvér
Evangélium
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Nagy kérdés, mi kell történjen az életünkben, hogy megtérjünk, hogy Istenbe kapaszkodva az irgalmas szeretet útjára lépjünk? 