Napi evangélium
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
Még csak most kezdődött a szép nyári vakáció és lám-lám a napraforgó már milyen nagyra nőtt! A növények kihasználják a bőséges esőt és az áldott meleget, a ragyogó napfényt és nagyra nőnek, gyümölcsöt érlelnek! Az egyszerű nővények életében az idő nem hiába telik, naponta nőnek, erősödnek, s már roskadoznak a bő termés súlya alatt! Minden egyes kis palánta nagyra nőtt, saját hivatását betöltve keresi a ragyogó nap áldott sugarát, hogy szépen beérlelje a rábízott sok-sok parányi "gyermekét"!
Kezünkből, bárhogyan is szorítsuk, mint drága aranypor a szélben peregnek ki a vakáció visszanemtérő percei, órái, napjai!! Mennyire használom ki az áldott időt!? Telnek a napok, fogy a vakáció, a lehetőség arra, hogy olvassak, tanuljak, felfedezzem, bebarangoljam szellemi, fizikai szülőföldemet, azokat az értékeket, melyeket magamba zárva én magam is több, értékesebb, szebb leszek, lehetek! A szépen pompázó napraforgó, akárcsak az Ószövetség utolsó nagy prófétájának, keresztelő Szent Jánosnak édesanyja Erzsébet, vagy Megváltónk drága édesanyja Mária, befogadták az áldást, igent mondtak a nap mint nap, csendben kibontakozó életre! Mindaz ki igent mond az életre, a növekedésre, az büszkén mondhatja Máriával: "lám ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék."
E szép ünnepen szeretettel gondoljunk Erzsébetre, Máriára! Ott állnak példaképül előttünk, áldott állapotban egymást átölelve, örömükben kacagva, sírva, Isten szeretetét, jóságát áldva, ajándékait köszönve! Egyik sugárzóan fiatal, másik érett felnőtt nő, de mindketten az élet hordozásának az örömében, az anyaság fényében ragyognak, boldogok!
A napraforgónak minden idő jó volt és nagyra nőtt! Erzsébetnek a maga idős kora, Máriának a zsenge fiatal kor egyaránt alkalmas idő az Isten adta gyermek vállalására, kihordására! A feladat mely alatt ők is roskadoznak, örömmel, fénnyel tölti be a szívüket, értelmet ad a nyár elpergő napjainak! A szülés fájdalma kiteljesülés, magzatuk iránti végtelen szeretetüknek!
Jézus szeretettel szól hozzánk: biztatlak benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek! Az Atya meg adja nektek, amit csak kértek tőle a nevemben. Jn 15,16
Jézus Krisztus örök érvényű szavaival biztassuk magunkat a pergő, fogyó nyári vakáció napjaiban, hogy a fák, a növények, a drága Szűzanya vagy Szent Erzsébet példájára mi is használjuk ki az időt gyümölcstermésre, teremtő Istenünk akarata szerinti élet szolgálatára!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Napraforgók - 2019 július 1-én fényképeztem Székelyhíd határában!
Evangélium
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56
Gyönyörű kép..... én is fényképeztem Máté Bence tóparti lesében kócsagokat, így tudom, hogy amit látunk az egy háromdimenziós csatatér! Bármerre is nézel a természetben, bármennyire is szép egy kép, tudnunk kell, hogy az amit látunk nem más, mint harc az életért! Világunkban annak mi él, a létét fenn kell tartania, semmi nem jár ingyen, hisz maga a létezés nem más, mint a létért való szakadatlan küzdelem! Győzöl vagy legyőznek, zsákmányolsz vagy te magad leszel a zsákmány, választhatsz! A történelmet ha olvassuk, láthatjuk, hogy ez így volt az emberek világában is, sokfelé még ma is így van! Egy kegyetlen világban élünk, a mi reményünk, hogy a megváltónk Jézus Krisztus eljött közénk, hogy ezt a csatateret szentséges szívének szeretetével megszentelje! Isten azt akarja, hogy ne egymást győzzük le, hanem összefogva szárnyaljunk, a poros földön való totyogásra kényszerítő nehézségek fölött együtt diadalmaskodjunk! Nekünk nem egymást kell legyőznünk, hanem együtt kell Isten országát, az általunk lerombolt, elvesztett Édenkertet felépítsük!
Testvérek vagyunk, ne a mindennapi betevő falatokért, a kócként ellobbanó hatalomért, a porladó anyagi javakért marakodjunk, hanem egymást megbecsülve, összefogva építsük azt az országot, melynek királyi termében, a lelkiismeretünk szentélyében trónoló Krisztus az Úr! Külön- külön elveszünk, de együtt, közösen erősek vagyunk, ezért bizalommal összefogva az elveszett századik testvérünket is keressük fel! Az elsodródott, leszakadó, magányos testvérünket jó szóval, szeretettel, őszinte párbeszéddel győzzük meg, hogy szükségünk van rá! Örvendjünk a legkisebb testvérünknek is, annak, hogy ő megszületett, hisz benne olyan értékeket, kincseket ajándékoz világunknak az Isten, melyek létéről lehet, hogy még ő sem tud, de melyeknek ő az őrzőjük, ezért egyedül ő oszthatja szét!
Jézus szentséges, dobogó, szerető szívének élő sejtjei vagyunk, összetartozunk! Egymásba marva önmagunkat bántsuk, testvéremet megszólva, elítélve, kirekesztve önmagamtól veszem el a levegőt, a fényt, a kibontakozás lehetőségét, hisz mi csak csapatban, együtt létezhetünk! Krisztus dobogó, lángoló szíve az én szívem is, hisz benne élek, általa, vele emelkedhetek az állatok szintjéről a természetfölötti világba, a szeretet országába! A kereszténység nem egy lecsengő múlt fáradt tanítása, hanem az egyetlen, - Mesterünk szerint is - keskeny, meredek ösvény mely a holnapba vezet! Minden más, rőzselángként ellobbanó tanítás,- legyen az kommunizmus, fasizmus vagy az éppen áldozatait most szedő liberalizmus - zsákutca, vakvágány, mely az embert önmagával, de a testvérével szembe is fordította, pusztítja!
Jézus Szentséges szíve mely nagypéntekeken átdöfve is dobog, szeret, olyan csodálatos szimbólum, melynek zászlaja alatt mi, az Isten országát építő jó szándékú kisiparosok gyülekezhetünk! Jézus Krisztus mennybemenetele által megdicsőült, töviskoronával ékesített szíve, mely mellett ott ragyog Mária hét tőr által sebzett és mégis bennünket szerető szíve olyan szentély, melyben mi magunk is újjászülethetünk! Igen, mert mi nem gyilkos, rákos daganatok akarunk lenni népünk életért küzdő, ziháló testében, hanem Jézus szentséges szívének példájára, akár a kereszten is életet osztó, irgalomért esdő őszinte Szeretet! Mindaz miben hiszek s mit, mint keresztény szerzetes pap zászlóként az emberiség előtt magasba akarok emelni az nem más, mint Jézus Krisztus elutasított majd átdöfött szíve mely harmadnap feltámadt, hogy mintha mi sem történt volna tovább szeressen, bizalommal utat mutasson a Szentháromságos Egyisten szeretetközösségének lakodalmas asztalához!
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7
Alattomos szándékkal keresik fel Jézust, de a mi Mesterünk nagysága az, hogy a tanításában összezavarni akarók kötekedéséből is képes jót, örök igazságot kihozni! Jézus nem veszi fel az őt becsapni akaró emberek alattomos stílusát, hanem megfogalmazza a Szentírás egyik legfontosabb tanítását, a Főparancsolatot! A rosszból is jót kihozni, a botlasztóból dobbantót alkotni, na ez Jézus Krisztus stílusa! A mi Tanítónk az eléje rakott akadályon nem átesik, a csapdába nem belesétál, hanem dobbant egyet rajta és jóságosan tanítva még magasabbra emelkedik!
Ma Szent László ünnepe van! Az országra törő kun sereg rabol, fosztogat, kegyetlenkedik! Ez egy fájdalmas, rossz dolog, de az ellenséget legyőző, a betörő kunokat megkeresztelő, az országba a fosztogatókat letelepítő király a rosszból jót hozott ki, hisz e kunok leszármazottaival békében e föld népével együtt dolgozott, építteti az országot, háborúba együtt védi a drága szülőföldet!
Vannak sértő, bántó, kellemetlen dolgok, de önmagában semmi sem rósz, a mi hozzáállásunktól válik egy dolog igazán rosszá, fájdalmas bukássá, kudarccá!! Az igazi nagyság a legfájdalmasabb helyzetekből is képes jót kihozni, és ez a kereszténység lényege! Krisztust követő kezében az eldobott kő az épület szegletkövévé válik, mert ő nem az igazát keresi, hanem a szeretet mindenekfölötti győzelmét akarja, ezért fárad, tűr, szolgál! Jézus kezét fogva hisszük, hogy életünk legfájdalmasabb kérdéseire is van egy olyan megoldás, melyben senki nem lesz vesztes, hanem a szeretett diadalmaskodásában mindenki győzedelmeskedik!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Csíkszentsimoni Szent László Kollégium lovász diákjai
Evangélium
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
Gyümölcsös kertben sétálni és megcsodálni, megkóstolni az érett gyümölcstől roskadozó fa ízletes termését, nagyon jó! A szászvárosi kis kertünkben egy nagy szemű cseresznyefa gyümölcsét majszolva, teremtő Istenem csodálatos gyümölcsöskertjére gondolok, a bennünk és körülöttünk kibomló csodálatos univerzumra! Mennyei Atyánk szeretetének, bölcsességének, kitartó, gondviselő kemény munkájának a gyümölcsei a csillagok milliárdjaiból álló galaxisok, a Tejútrendszer eldugott szegletében a drága Napunk körül keringő csodálatos kék bolygónk, e termékeny föld, melyet végtelen türelemmel az atomoknál is parányibb részecskékből épített fel a mi Istenünk, hogy a nemlétből a létbe emeljen bennünket!
Isten képére, hasonlatosságára születtünk, nekünk is a magunk módján meg kell teremtenünk bölcs szeretettel a magunk kisebb - nagyobb galaxisait! Jézus gyümölcsöt keres a fán és nem akármilyent, hanem finom, ízletes, jó gyümölcsöt szeretne találni! A fa értékét az általa megtermett gyümölcs értékében látja a Mester! Mindannyian Isten nagy kertjében lassan termésre fordulván, a szeretet, a jóság, az irgalom értékes gyümölcseit kell, hogy teremjük nap mint nap! Nem elég, hogy szép zöld levelekbe öltözve pompázik egy fa, nem elég, ha kemény munkával olyan gyümölcsöket terem mi senki számára nem hasznos, a terméketlen fügefát megátkozó Mesternek ez nem elég!
Számunkra sem elég ha csak magunk vagyunk, ha önző módon az általunk megtermelt szellemi, lelki, anyagi javak csak minket szolgálnak öncélúan! Nem elég ha csak képezzük magunkat, diplomát halmozunk diploma hátára, az sem elég ha csak magunk számára teremtünk kényelmes egzisztenciát! Nem elég ha nyaralás címszó alatt körbejárjuk a világot, hogy itt is ott is élményeket, lim - lomokat vásároljunk, porosodó emlékeket gyűjtsünk! Nem elég, mert Isten gyümölcsöt keres a fán, a szeretet bölcsen kitervelt, kemény munkával megvalósított értékes gyümölcseit keresi Teremtőnk az életünkben!
Természetesen Isten nem csak, a kritikusok keménységével keres életünkben az értékeket, hisz Jézus mondta: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves, ti vagytok a szőllővesszök!" Teremtőnk meg is tesz mindent, hogy mi magunk is gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt! Ez nem csak az életünk célja, hanem boldogságunk forrása is! Hiszem és vallom, hogy jó dolog gyümölcstől roskadozva élni, búzamagként jó földbe hullni, hogy ott elhalva százszoros termést hozzunk! Jézus Krisztus a mi Megváltónk maga is gyümölcsöktől roskadozva azt akarja, hogy: "az én örömöm a ti örömötök legyen és örömötök maradandó legyen!
Teremtő Istenünk képére, hasonlatosságára átalakulva, lépjünk rá a boldogságra vezető útra, az önzetlen szeretet bölcsen kitervelt gyümölcsérlelés keskeny, meredek útjára.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Virágba boruló cseresznyefa.
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket.”
Mt 7,15-20
"....szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!" Mt 7,12
Ma, július 25-én, reggel próbáltam felidézni azt a napot, a harminc évvel ezelőtti gyulafehérvári szentmisét, melyben engem is szentéletű Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök pappá szentelt! Felkeltem és arra gondoltam, hogy mivel is ajándékozhatnám meg magamat ezen az áldott szép napon! Elővettem a rózsafüzért és le - fel sétálva szobámban, elkezdtem imádkozni! Jól esett az imádság csendjében Istenhez emelni a lelkemet, jó volt érezni, hogy én e napon sem akarok ennél több, szebb ajándékot, más ünnepet, mint teremtő Istenem áldott jelenlétében dolgozni!
Hálatelt szívvel köszönetet mondok mert 30 év papi szolgálattal ajándékozott meg az Isten, méltónak talált arra, hogy egyszerű papjaként hirdessem a nagyvilágban az evangéliumot. Az elmúlt évek minden - imában, munkában gyermekekkel, felnőttekkel vesződve, kacagva - eltöltött percéért hála és köszönet van a szívemben! Minden egyes kicsi vagy nagy emberkéért hálát adok Teremtőmnek, azokért is akik kérték, elfogadták a szeretetemet, azokért is akik átkaroltak, felemeltek a maguk szeretetével! Természetesen azokért is hálát adok, akik őszinte víruskeresőként ráirányították figyelmemet a hibáimra, bűneimre, hiányosságaimra, a nehéz percekben, a kísértésekben derül ki, hogy mi is lakik az ember fiában!!
E napon megállva, az elmúlt évekre visszanézve, ha valami fáj, akkor az az, hogy ebbe a harminc évbe a szeretet, munka mellé milyen sok lim - lom fecsegés, lötyögés is belekerült az életembe! Az Úr elvetette a jó magot, de esténként jön a gonosz és konkolyt hint az élet legcsodálatosabb termőföldjébe, a lelkünkbe, a szeretet szülőföldjébe, hisz onnan nő ki minden szó, cselekedet, érték! Hordozom magamban a konkolyt, olyan gyarlóságokat, bűnöket, melyektől azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz megszabadulni, de melyek kérlelhetetlen potyautasként velem tartanak! Bűneink mohó paraziták, melyek felfalják az Isten és ember szeretetre kapott drága időt, energiát!
A harmincas kilométerkőnél előre nézve egy dolgot szeretnék kérni Megváltótól! Isten gyermekeinek szabadságát, békéjét, teremtő, alkotó erejét kérem, hogy a rám bízott nagycsalád apraját, nagyját testi - lelki épségben ne csak meg tudjam őrizni, hanem a növekedésben, kibontakozásban eredményesen szolgálni is tudjam!
Számomra ez a keskeny, meredek út az öröm, az élet útja, gyarlóságaim ellenére is ez a csodák földje, hol nap mint nap gyermekeink életében, környezetemben bármerre is nézek megtapasztalhatom Teremtő Istenem hozzánk lehajló jóságát, gondoskodó szeretetét, azt a hatalmas életerőt, mely virágba borítja, termővé teszi a világunkat!
Alázattal az úton tovább menve,
Csaba t.
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6.12-14
Harsányi Lajos : A levita énekel
Engem az Úr ragadott el magához,
Õ tette Szent palástját vállaimra,
Azóta látok minden égi titkot,
enyém az arany, tömjén és a mirha.
Szép ezüst ékszer, Anyám búcsúcsókja,
a Földrõl csupán ezt hoztam magammal,
E helyre, mely az örök lét küszöbje,
melyen úgy állok, mint egy fényes angyal.
Nem értitek mivé lettem e percben,
mily szédületes magasokban állok,
Hogy mily kicsinyek hozzám a hegyek mind,
s az ûrben száguldó csillagvilágok.
Az Õ hatalmas Szent aranykeze most,
miként örök tûz, pihen áldva rajtam,
Én választottam a legszebb világot,
a legbölcsebb igéket mondja ajkam.
Én nálam szebbet senki nem dalolhat,
én nálam szebbet senki sosem látott,
Ó, ihletésim szárnyas víziói,
a nagy világ bámulni fog rátok.
Most sanda szem bután rám meredhet,
sok irigy ajk kiálthat utánam,
Meg nem sebez hegye mérges nyilaknak,
örök halmokra lépett már a lábam.
És fönt a halmon minden aki tiszta,
a Szent, a nép: az én dalom dalolja,
És inkább meghalok, semhogy akárki
a dicsõségem egyszer megrabolja.
Ó szálljatok ezüst galambok, évek,
majd roppant angyal száll a tengerekre,
Megesküszik halhatatlan nevekre,
hogy vége van a szárnyas Szent idõknek.
Akkor lehull a szemrõl minden fátyol,
akkor kitágul szeme mindeneknek,
És fényben látnak engem: ihletettjét
a legnagyobbnak, az örök Istennek.
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szeptember 29. – Győr, 1959. november 2.) magyar költő, író, római katolikus pap, a magyar katolikus líra egyik megújítója. A bábolnai gazdaság irodatisztjének fia és egy falusi kántortanító unokaöccse volt.
