Napi evangélium

Isten mindig is közösséget építve táplálja gyermekeit! Ádámmal, Ábrahámmal, mindenkivel, ki igent mond az Ő hívására szövetséget köt, közösséget vállal! „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” - Teszi fel Jézus a kérdést, és nyomban mondja is Ő maga a választ! - Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” Mk 3,31

A csodálatos kenyérszaporítás története gyönyörű! Próbáljuk elképzelni, ahogyan hívja és fogadja Jézus, ott a természetben az embereket!! És az emberek, mindenféle rendű és rangú férfiak, nők és gyerekek csak jönnek, jönnek sűrű sorokban, lassan ellepik a tájat! Mindenkinek van egy kérdése, gondja, baja, mivel Jézushoz sietnek! És Jézus tanít, vigasztal, gyógyít, senkinek nem fordít hátat!! Esteledik, az apostolok szeretnék hazaküldeni az embereket, de a Mester ragaszkodik mindenkihez, aki hozzá jött! 

Próbáljuk lelki szemeinkkel látni, ahogyan az esti szürkületben, az a több mint ötezer ember, ötvenes csoportokban szépen letelepítve ül egy hatalmas mezőn, és ott áll középen ragyogó fehér ruhában Krisztus és mindenkinek jóságosan enni ad!! Egészen biztos, hogy az ember között voltak tolvajok, gonosz csalók, a farizeusok megbízottjai, Heródes besúgói! Jézus nem tesz különbséget köztük, nincs porció, itt mindenki jóllakik, bőségesen kap eledelt úgy, hogy még meg is marad!! Döbbenetes, Jézus nem mondja azt, hogy csak a jók, a kiválasztottak, azok akik megérdemlik, azok nyúljanak az ennivaló után, ő felkelti napját jókra, gonoszakra egyaránt!! Minden éhező embernek, mindenkinek, ki kér, annak enni ad bőségesen!!

Milyen jó lenne, ha az Istennek ez a befogadó, a közösséget jóságosan tápláló, a bajban segítő szép vonása felragyogna az én arcomon is!! Ki megáll a sátram előtt, azt fogadjam be és osszam meg vele a kenyeremet! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. 

A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. 

Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 

Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. 

Lk 9,11b-17