Isten mindig is adott prófétai hivatást. Támasztott olyan férfiakat, nőket akiket Ő választ ki bölcs tetszése szerint, akik által vigasztal, bátorít, int és sokszor keményen ostoroz is. Minden prófétai hivatás az Istennel való személyes, mély, élő kapcsolatból születik. A prófétai szó nem könyvből, nem is emberi okoskodásból, hanem Isten szent akaratából fakad.

A próféta nem jövőmondó vagy politikai elemző, nem sikeres influencer, hanem Isten alázatos „szócsöve”, aki a jelenben állva az örökkévaló igazságot képviseli.

Sziénai Szent Katalin (akinek ma, április 29-én van az ünnepe) a legtökéletesebb példa erre az Istenből fakadó prófétai szóra. Katalin, mint a kicsinyek egyike (akiről az evangélium beszél), megkapta azt a kinyilatkoztatást és annak megvalósításához az erőt is, amit a bölcsek nem. E kinyilatkoztatás lényege: Isten uralma a szívben kezdődik, és az egész világot szeretetének lángjával át fogja alakítani.

Az ő hivatásán keresztül nézzük meg, hogy mit jelent ma prófétának lenni:

1. A próféta imából, misztikából születik, de munkássága konkrét tettekben valósul meg! A prófétai szó mindig Isten szent jelenlétéből fakad. Katalin nem elméleteket gyártott. Évekig tartó némaságban és imádságban él, és Krisztussal, a jegyesével „lelki nászra” lép. A próféta ereje nem bölcs könyvek tanulmányozásából fakad, ő nem egy ciszterna, egy hatalmas gödör mely a vizet felfogja és őrzi, hanem egy feltörő vad forrás, ezért örök áldás! Katalin írni-olvasni is alig tudott, mégis a pápákat és királyokat tanította, mert a szavaiban "izzik” Isten jelenléte. Leveleit érdemes olvasni, hisz ma is Isten-íze van. Katalin írásai - akárcsak az evangéliumból ismert jézusi tanítás - nem elvont, csepegő, ködös érzelmi dagonyozás, hanem célratörő, konkrét feladatokat meghatározó, azok megvalósulását kemény hangon követelő, sokszor fenyegető, határozott, világos kérések. Ha nem imádkozunk, akkor csak politizálunk. Ha nem figyelünk a Pásztorra, akkor csak béresek maradunk.

2. A szeretetből fakadó „ostorozás”

Katalin nem félt keményen beszélni. Leveleiben, amelyeket bíborosoknak vagy magának a pápának írt, gyakran használta a „férfiasan kell cselekedni” kifejezést, és felszólította az egyházfőt, hogy térjen vissza Rómába Avignonból. Katalin nem gyűlöletből vagy gőgből ostorozott, hanem mert látta Isten fájdalmát a széthúzás miatt. Prófétai szava nem rombolt, hanem tisztított. Ez a különbség a lázadó és a próféta között: a lázadó a hibát nézi, a próféta az Isten arcát amit a bűn eltakar, és azt akarja tisztítani. Nem gyűlölettel kritizál, hanem szeretettel int, bátorít, utat mutat, ezért leveleiben ma is a Szentlélek örök, friss jelenlétét érezzük. Világos számára, hogy az Egyházat nem kívülről, erőszakkal kell megreformálni, hanem belülről, a szentség erejével.

3. „Vér és Tűz” – A belső tűz:

Katalin híres mondása: „Ha azok lennétek, amiknek lennetek kellene, lángba borítanátok az egész világot!” A mai világunk valóban „próféták után kiált”, de nem olyanok után, akik csak panaszkodnak a sötétség miatt, hanem olyanok után, akik örömmel lángolnak és ezt az örömteli lobogást akarják megosztani. Katalin egyik leggyakrabban használt szava: Akarom! Amikor XI. Gergely pápa Avignonban tartózkodott, Katalin levelekkel árasztotta el. Az egyikben ezt írta: „Azt mondom neked, jöjj, jöjj, jöjj! ... Az Isten akarja, én pedig akarom (Io voglio), hogy jöjj vissza Rómába." Katalin számára a pápa Rómába való visszatérése nem politikai kérdés, hanem Isten akarata. Ezzel a határozottsággal törte át a pápa bizonytalanságát. Látta a korabeli Egyház hibáját amely inkább építkezett, mintsem hirdette az evangélium örömhírét: Ezért határozottan felszólította őket: „Akarom, hogy ne legyetek többé némák! Kiáltsatok százszoros nyelven! Látom, hogy a világ elpusztul a hallgatás miatt.”

Sziénai Szent Katalin közbenjárására kérjük ma azt a kegyelmet, hogy ne féljünk hallgatni Isten szavára, és legyen bátorságunk szelíden, de határozottan képviselni Jézus Krisztust ebben a „forrongó világban”.

Szeretettel, 

Csaba t.