Napi evangélium

Sokan mondják, Krisztus hiába halt meg, nem változott semmit a világ. Lám, kétezer évvel ezelőtt az emberiség egyik legfejlettebb országában, a római birodalomhoz tartozó "Szentföldön" egy vitás kérdést fényes nappal keresztre feszítéssel oldanak meg. Ki tudná felsorolni az elmúlt évezredekben, évszázadokban hány vitás kérdést próbáltak megoldani erőszakkal, véres háborúkkal és lám most a napokban folyó európai parlamenti képviselő választásokon melynek a tétje óriási az Unió minden tagállamában, nem folyt vér. A napokban lezajlott választások itt is-ott is kormányok bukását, hosszú évek óta regnáló hatalmak erodálását, megszűnését jelentette. 

Nem hiába telt el a kétezer év, lassan, véres fejjel de tanultunk a történelemből és ma gyilkos háborúk nélkül köszönnek le emberek a hatalomról és adják át másoknak az elnöki székeket! Hálatelt szívvel Isten elé térdelek és megköszönöm Teremtőmnek, hogy erős kézzel vezeti az emberiséget a bölcs nagykorúság felé. 

Viták voltak és lesznek, de milyen jó, hogy mindenkinek van lehetősége megfogalmazni a nézeteit, elképzeléseit - akár csak én most e pár gondolatot - megoszthatja a közösségi médiában, barátokat, társakat gyűjthet, pártot alapíthat és a demokratikus játékszabályok szerint megpróbálhatja megszerezni azt a hatalmat, amellyel terveit megvalósíthatja. A mostani választásokon sok pénzzel de kiürült eszmevilággal indultak évtizedek óta begyökerezett csoportok, pártok és alulmaradtak. Voltak olyan közösségek is melyek nem rég szerveződtek, de mivel megtalálták a választ a körülöttük élő emberek gondjaira, félelmeire és azt bátran fel is vállalták, ezért diadalmaskodtak és szavukra a társadalom odafigyel. 

Honnan indultunk és hova értünk... Biztos, hogy még nem értünk célba, nem dőlhet senki hátra, mert Isten országát még nem értük el, de hiszem, hogy jó az irány és jó ebbe az irányba veletek haladni!

Hálás szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Fiatalok és politikusok

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”  

Jn 16,5-11

Miért gyűlölte Jézust a világ? Miért gyűlöli a világ a keresztényeket? Miért vált a tavaly több mint 4.000 keresztény vértanúvá? 

Sok ágból volt összefonva az az ostor mi Jézus hátán csattant! 

1. A fő szál egészen biztos, hogy az volt, hogy Jézus kinyilatkoztatta a Szentháromságot! Isten, igazából nem egy magányos, messze felettünk álló entitás, Jézus tanítása szerint, hanem élő Szentháromságos Szeretetközösség! Ez az teremtő Szeretetközösség nyitott felénk, a marék porból született emberek felé is,  felnőhetünk oda, hogy Teremtőnkkel egy asztalhoz ülve részt vegyünk a nagy mennyei lakomán, csodálatos világunk továbbteremtésében! Jézus tanítása, ez aragyogó Istenarc annyira új és forradalmi, hogy nem csak kétezer évvel ezelőtt, de ma is kiveri a biztosítékot a szigorú monoteizmust valló egyházak híveinél! 

2. Természetesen ehhez a szálhoz hozzájön az emberi féltékenység is, hisz az akkori főpapok világosan látták, hogy ők minden ószövetségi méltóságuk ellenére Jézus mellett csak ministrálni tudnak az árnyékban, és ezt ők nem tudták elfogadni. 

3. Harmadik szálnak oda vehetjük azt a radikális erkölcsi elvárást, azt a mindenek fölé rendelt szolgáló szeretetet, melyet Jézus nem csak hirdetett, de meg is élt és el is vár az őt követő tanítványoktól! A krisztusi tanítás szépséges ragyogásában az Ószövetség emberi léptekkel méricskélő előírásai, nem beszélve a többi akkor divatban lévő babonás szertartásokig, mint  kártyavárak omlottak össze!

A keresztényekre nehezedő üldöztetések is ezekből a szálakból állnak össze! 

1. Egy keresztény, ha teljes jóhiszeműséggel Krisztus tanítása szerint magát Isten gyermekének nevezi és Teremtőjét gyermeki szeretettel mennyei Atyjának szólítja, számíthat a fanatikus mohamedánoktól az istenkáromlókra váró megkövezésre! Jézus ígérte, annyira merész, hogy az már botrány, a nem keresztény körökben: Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." Jn 14,23. Ez a szeretetteljes bizalmas baráti kapcsolat a Teremtő és a teremtmény között melyért mi alázattal imádkozunk, más vallások szerint égbekiáltó orcátlanság, bűn, melyért az elkövető halált érdemel! 

2. Ma is létezik az emberi féltékenység, irigység! Krisztus tanításának fényében, a békében élő keresztények életén ott van Isten áldása! A szeretet, az összefogás, a szorgalmas élet, a kicsapongások kerülése megtermi a maga anyagi gyümölcsét is! Sok országban, annak ellenére, hogy a keresztények kisebbségben élnek, mégis az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben nem csak eredményesek, de sokszor ők adják a többséget, a társadalom gerincét!  Természetesen ez irigységet, féltékenységet, gyűlöletet szült és szül ma is a más felekezetekhez tartozók szívében! 

3. Aztán az is biztos, hogy a keresztény erkölcsi tanítás tisztasága ma is irritálja az embereket! Lelkük mélyén hiába érzik az emberek a tízparancsolat kényszerítő erejét, ha a testükben más vágyakat éreznek akkor ők azokat akarják követni! Egészen biztos, hogy keskeny és meredek a krisztusi út, egyszerűbb magát az utat is és azokat is akik azon járnak elítélni, eldobni, letörölni a föld színéről! 

Krisztus sem, de mi magunk sem butíthatjuk le az életünket meghatározó alapvető igazságokat csak azért, hogy együttlétünk kompatibilis legyen a multikulturális alapokon álló társadalomban! A feszültségeket, a gondokat Jézus Krisztus tisztelettel, nyugodt párbeszéddel próbálta megoldani! Manipulációval vagy isteni hatalommal senkit nem kényszerített térdre, de ugyanakkor félve, életét mentve soha nem hátrált vissza, nem tagadta meg az Ő általa kinyilatkoztatott igazságokat! Úgy gondolom, hogy nekünk is csak Jézus Krisztus útja járható, nem támadhatunk hatalommal a másképp gondolkodókra, de nem is futhatunk el előlük gyáván! Csak az őszinte, bölcs, türelmes párbeszéd útja áll nyitva előttünk, Mesterünk is ezen az úton járt és a feltámadása után bennünket is erre az útra vezet: „Menjetek és tanítsatok minden népet…” Mt 28,19

Szeretettel, 

Csaba t.   

Kép: Legfőbb földi tanítónkkal, Ferenc pápával

Evangélium

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.  

Jn 15,26-16,4a

A szabad akarat Isten legdrágább ajándéka, amelyet Ő minden teremtményének felkínál! A fenyő, hogy merre növeszti gyökerét a sziklás talajban, ő dönti el, hogy merre szalad az erdőben a kis őzike, az szintén az ő kis szíve döntése! A teremtés hajnalán ősszüleinknek Isten megadta a választás esélyét és döntésüket tiszteletben tartotta. Az egész Ószövetség, az emberi szabad akarat jó és rossz döntések folyamatos láncolata. Karácsony éjszakájával, azzal, hogy Isten közénk jön, nem ér véget az emberi szabad akarat! Jézus újból és újból döntés helyzetbe hozza a tanítványait és tiszteletben is tartja az ember kimondott szavát. Mária "igenje", a gazdag ifjú "neme" nincs isteni hatalommal felülírva.

A mai evangéliumi részben elhangzik egy csodálatosan szép mondat: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." Jn 14,23 

Mit is mond Jézus? Aki úgy dönt, hogy megtartja az én tanításomat, az szeret engem és az Atyát! A Te szereteted feljogosít arra, hogy belépjünk a Te életedbe, s nemcsak egy kurta látogatás idejére, hanem azért, hogy lakóhelyet vegyünk nálad. Milyen döbbenetes, a szabadság igazából lehetőség arra, hogy Istent szeressük, hogy vele egy asztalhoz üljünk. Igazából az az ember szabad, akit félelmei, kishitűsége, bűnös, kósza vágyai, az értelmet elhomályosító indulatok nem gátolnak abban, hogy megtegye a lelkiismerete csendjében felismert, számára legjobbat, az Isten akaratát. Az aki szabadon szereti Istent, az találkozik Istennel, annak az élete kiteljesedik és bármennyire botladozó is, kicsi is, mégis számíthat arra, hogy a hozzá lehajló Szentháromság beemeli őt abba a szeretetközösségbe, melyre a lelkünk mélyén mindannyian vágyunk.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Marika a gyermek Jézus mellett.

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”  

Jn 14,23-29

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek." 

Csodálom Isten békéjét, annyi békétlenség, izgágaság, veszekedés, háború van ebben a világban és a mi  Megváltónk mégis képes gyermekként közénk jönni karácsony éjszakáján és nyugodt akkor is amikor menekülni kell, akkor is amikor anyukája aggódva keresi Jeruzsálemben. Ráér, játszik a názáreti gyerekekkel, békésen növekedik kedvességben, bölcsességben. Nyilvános működését is ez az isteni nyugalom jellemzi. Názáretből elmegy a Jordán folyóhoz 52 km-t, megkeresztelkedik Keresztelő Szt. Jánosnál, szépen, szerre megszólítja az apostolait, hívja őket, hogy munkatársai legyenek, szisztematikusan bebarangolja szülőföldjét! Ráérősen, türelmesen tanít és amikor az apostolai türelme elfogy és elzavarják az okvetetlenkedő gyerekeket, Ő akkor is szelíd békességgel meginti őket és arra kéri, hogy engedjék hozzá jönni a gyerekeket. Jézus Krisztus békéjén sermmi nem fog ki, nagycsütörtök, nagypéntek komor szenvedése nem hozza ki Jézust a béketűréséből. Szelíden imádkozik, mennyei Atyját kéri, hogy bocsássa meg az emberiségnek az Isten-gyilkosság bűnét, hisz nem tudják, hogy mit cselekszenek. Mennyi békesség van Jézus Krsisztusban a feltámadás után is, milyen jó lenne ha valóban az Ő békéje a mi békénk is lehetne!? Nem Rajta múlik, Ő szeretettel felkínálja nekünk!!

Ezen a szép napon csendesedjünk el, nézzük mennyi békesség van bennünk? Ha egytől tízig osztályoznám a bennem lévő békét, vajon hányast adnék magamnak? Vajon a bennem lévő béke Jézus Krisztus békéje? Természetesen számba kell vennem a békétlenségem forrásait is, mi az ami nyugtalanít, zavar, feszültséget okoz bennem és körülöttem? Mennyire reálisak ezeknek a feszültségeknek az okai? Mit tettem, teszek azért, hogy ezek a békétlenségek bennem és körülöttem megoldódjanak?

Szent Ferenccel együtt kérjük Jézus Krisztust, hogy minket is tegyen a béke hordozóivá, hogy a családomban, a társadalomban -  melyet úgy tűnik ezer darabra akar tépni a nyugtalanság, a nagyravágyás, a hitetlenségből fakadó félelem - békét tudjak vinni. 

Szeretettel, 

Csaba t.

ASSISI SZENT FERENC IMÁDSÁGA

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,

hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

hogy összekössek, ahol széthúzás van,

hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,

hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,

nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,

nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Kép: Gyerekeink Ferenc pápával Roma ragyogó ege alatt

Evangélium

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”  

Jn 14,27-31a

Pünkösd ünnepére készülünk! A tegnap, május 19-én Balasagyarmaton egy valóságos pünkösdi csodában volt részünk. A fegyház 12 fogvatartottja színre vitték és előadták Szent Adorján életét! Ők az egy órás darabban, szerepeltek, énekeltek, zenéltek és mi sírva tapsoltunk nekik!! Elítélt rabok írták a szöveget a dalokat! Megálmodták, majd szépen lassan megtanulták, díszletet terveztek, varrtak, dolgoztak és olyan parádéson előadták, hogy magában a parancsnokban is megfogalmazodott a gondolat, hogy ezt a darabot el kellene vinni Szent Adorján ünnepén Budapestre egy kőszínházba, meg az iskolákba, a diákoknak!!

Vannak még csodák, 

Csaba t.

Evangélium

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.” 

Jn 14,21-26

"Ha kértek valamit a nevemben, azt teljesítem.”  Jn 14,7-14 

Emlékszem, fent a Hargitán, még bányász koromban kerestem egy kis albérletet, aztán kaptam egy elhagyott, düledező épületet, benne egyetlen szoba volt lakható, azt kimeszeltem és beköltöztem. Nagyon romos volt körülöttem minden, nem volt fürdőszoba, víz, de összeraktunk a barátaimmal egy tégla kályhát, fa volt elég és a méteres hó alatt, úgy éreztem magamat, mint aki hazaért!! Jöttek a barátaim, és abban a pici szobában mindenkinek szorítottunk helyet! Akkoriban azért imádkoztam, hogy akkora házam legyen, hogy mindenkinek ki az ajtómon kopogtat bátran befogadhassam! 

Az évek elteltek, ma Istennek hála több ezer gyermeknek tudok ételt, szállást, jó szót adni!! Isten megszaporította azt a szinte semmit amim volt, nagylelkűen meghallgatta az imánkat és betölti minden jóval nagycsaládunkat!! Örömteli hálával borulok térdre Istenem előtt, aki nem csak ígér, de az ígéreteit túlcsorduló szeretettel teljesíti az Ő gyermekének!! Ezért is bátran merem mondani testvérem, hogy lelked mélyének szentélyében keresd fel Teremtő Istenedet és nagy nagy alázattal mond el neki kérésedet, fogalmazd meg mindazt amire szükséged van és bízd az Úrra sorsodat!  Isten velünk van, felelőtlenül nem ígérget, ezért én hiszem, hogy a térden álló ember Isten akaratából mindenható!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”  

Jn 14,7-14

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jn 14,6

Ma újból és újból a drága nevelőimre gondoltam! Többen közülük egészen biztos, hogy megízlelték az őszinte jóakarat, és az áldozatos munka csodálatos izét, és az évek alatt szépen, mint a jó bor kiforrták magukat a szolgáló szeretetben!! Meg vagyok győződve, hogy kollégáim közül sokan, a mindennapi feladataikat szorgalmasan végezve, csendben, alázattal, lehet, hogy maguk sem tudják, de az életszentség útján járnak!! Van közöttük több, aki már 50-60 gyereket is szépen felnevelt, olyan is van aki már közel száz gyereket engedett útnak és ma is mindegyiknek a nevét tudja, és azt is tudja, hogy ki merre bandukol a nagyvilágban. A gyermekeket nem ők szülték és mégis mint egy igazi jó anya számon tartják nem csak a felnevelt csemetéket, de még az unokák születésnapját is. E késői órában imádságos szeretettel gondolok rájuk és tudom, hogy az Úr készíti nekik a megígért százannyit, amiért az Ő nevében befogadták a fészekből elsodródott fiókákat!! Jó látni, ahogyan egyszerű emberekként botladozva haladnak az Úton, szolgálják nap mint nap Igazságban az Életet! 

Tudom, hogy mérhetetlen nagy áldozat évekig együtt lakni olyan gyermekekkel, kamaszokkal, akik most bontogatják a szárnyaikat, élezik sokszor rajtunk a körmeiket, haladni magányosan a keskeny, meredek úton! Én sem, de mások sem fogják tudni ezt nekik sem megfizetni, sem megköszönni, de azt is tudom, hogy bátran állhatnak minden gyengeségük ellenére Megváltónk színe elé, mert Isten a gyermekeink szép vonásait magára öltve fog velük szembemenni, hogy kitárt karral átölelje őket!!

Jézus nem csak út, hanem az egyetlen cél is!! Bármit is elértél ezen a földön a célodat nem érted el, de ha az Ő karjai között vagy akkor függetlenül attól, hogy mit valósítottál meg e földi léted során, te célba értél! A mindennapi állapotbeli kötelességük teljesítésének a tüzében, mint az arany a kohóban megtisztulva, a mások gyermekét befogadó nevelőanyák, egészen biztos, hogy a XXI század névtelen szentjei! 

Őszinte tisztelettel az élet hordozói iránt,

Csaba t. 

Kép: Pál Éva nevelőnő a nevelt lányai gyűrűjében.

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” 

Jn 14,1-6

Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Jn 13,16-20

Jézus többször beszél a jó Pásztorról! Elmondja, hogy milyen az igazi jó pásztor, hogy kell neki viselkednie azért, hogy a juhai hallgassanak a szavára és kövessék őt. A fent idézett részben Jézus alázattal azonosítja magát az Ő munkatársaival, a neki szentelt papokkal, szerzetesekkel. Mikor először olvastam ezeket a sorokat, engem kirázott a hideg, hisz egyfelől érzem saját magam kicsinységét, gyarlóságát, gyengeségét, másfelől érzem, hogy én, mint Isten szolgája valóban Alter Krisztus (Krisztus mása) kell hogy legyek. Meg kell valósítanunk azt amit szent Pál olyan szépen fejez ki amikor azt mondja: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." Gal 2,20

Imádkozzunk a hivatásokért, azért, hogy a gazdag ifjak, a fiúk és a lányok meghallják Krisztus hívását és nagy lélekkel induljanak el az Istenimádás, az emberszeretet keskeny és meredek útján. Isten nemcsak a Szentírásban akar hozzánk szólni, nemcsak az Oltáriszentségben szeretne köztünk lenni, hanem mindennapi szolgáló szeretettel jelen akarna lenni a neki szentelt nők és férfiak életében.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba testvér

Kép: Pál Feri atyával

Evangélium

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” 

Jn 13,16-20

Jézus újból és újból tanúságot tesz a Szentháromság szeretetközösségéről, melyből nem vagyunk kizárva mi sem! "Gyertek hozzám mindnyájan" - mondja Jézus, és ez nem egy amolyan költői meghívó, hanem egy valós meghívás az isteni szeretetközösségbe!  Európának és a fejlett világnak a tragédiája, hogy nem keressük az élő személyes Istennel való kapcsolatot, hanem beérjük az anyagi világ örömeivel, e sok ócska lim - lommal, ruhákkal, drága ételekkel, autókkal, kriptaként magasodó házakkal, egymás előtti üres hencegéssel! Azt hisszük, hogy mindent megtehetünk, mindent kipróbálhatunk, de össze-vissza matatásunk, idétlen viselkedésünk nem boldoggá, hanem Isten majmához, a gonosz lélekhez tesz hasonlóvá! 

Bár tudom, hogy nem érdemlem meg, én mégsem valami alamizsnát várok el Teremtőmtől, hanem azt, hogy fogja meg a kezemet és ültessen asztalához. Arra vágyom, hogy emelje rám jóságosan tekintetét, bízzon meg bármilyen kis nyúlfarkincáju feladattal, hogy hasznos lehessek számára! Hiszek Jézus Krisztusban és abban is aki küldte őt, a mennyei Atyában, és ez engem boldoggá tesz, ez nekem a mindennapi munkához, a rosszcsont gyerekek szeretetéhez, ha elesek az újrakezdéshez, minden szükségletemben erőt ad! Jó a Szentháromság közösségéhez tartozni már itt ezen a földön, mert e nagycsaládban mindig békesség van, ide ha az imádság csendjébe belépek, mindig olyan jó szeretetteljes bizakodás, a csillogó reménység nyugtató melege fogad, ha eltévedek gyermeki naiv futkorászásban, van ahova visszatérjek, és ha bűnbe esve megütöm magamat, itt nem ítélkeznek, hanem gyógyítanak! 

Tudom, hogy te is kicsi vagy, de biztatlak, fogd cókmókodat és gyere imádságos szeretettel költözz Istenünk házába, mennyei Atyánk a tékozló fiút is hazavárja....

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.  

Jn 12,44-50

" Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem." Jn 10 22

Istenhez tartozás biztos jele, ha hallgatok Teremtőmre.... Vajon én hallgatok a saját lelkiismeretemre?? Minden ember, ha elcsendesedik, ha nyugodtan imádkozva befelé fordul, meghallja Isten szavát. Tény, hogy nem mindig tetszik az amit Isten mond, ezért jobb rádiót hallgatni, cseverészni, internetezni... 

Bizalommal tegyük le a telefonjainkat és csendesedjünk el, egy csodálatos, világ van bennünk, melyet izgalmas felfedezni!! Isten jó társaság, nem unalmas, nem szekál, egyszerűen, mint egy igazi jó pásztor vezet, mindenre gondja van jóságosan, és ha elcsatangoltunk, ha a "századikok" vagyunk akkor megkeres!! Bízzuk bátran életünket a lelkiismeretünk által, az Egyházban bennünket vezető Istenre.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: lépj be a szíved szentélyébe

Evangélium

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”  

Jn 10,22-30