Napi evangélium

Krisztusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavai értelmetlenül elszálltak a szélben, hisz a fiatal ember szomorúan, vállát húzogatva elment! Látszólag a földre hull az értékes mag, nem hozza meg a maga gyümölcsét. Máté evangélista jónak látta ezt a történetet néhány szóban leírni. Évek, évszázadok teltek el, és más földrészen egy másik gazdag ifjú, a vasárnapi szentmisében  felfigyelt erre az evangéliumi üzenetre. Úgy érezte, hogy egyenesen neki szólnak a gazdag ifjúnak megfogalmazott szavak! Elindul és Egyiptom pusztájában elkezdi követni megváltó Krisztusát napról-napra. A hosszú évekkel azelőtt elhullott mag az ő szívében szárba szökkent. Szegénységben, tisztaságban, engedelmességben követi Krisztust. Az evangéliumi tanácsok Remete Szent Antal életét gyökeresen átalakították, s az általa felfedezett életforma, az évszázadok alatt született különféle szerzetesi közösségekben megtermékenyítette az Egyházat! Szent Benedek bencései, szent Ferenc kisebb testvérei, szent Ignác jezsuita rendje s a többi szerzetes rendek örökre meghatározzák a keresztény egyházak arcát. 

Evangéliumi tanácsok:

Szegénység! Jézus Krisztus nem a birtoklásban, az anyagi javak gyűjtésében látta az élet értelmét. A gonosz lélek felkínálta neki a világ javait, de Ő bölcsen elutasította. Természetesen, Ő is táplálkozott, ruhát is viselt, de ahogy Ő maga mondja: "az ég madarainak van fészke, a rókának van odúja, de az Emberfiának nincs ahová lehajtsa a fejét". Tanítványait arra kérte, hogy aranyat, ezüstöt ne vigyenek magukkal.... Igen, az evangéliumi szegénység Isten drága ajándéka. Annak, hogy szerzetesi életre hív téged Krisztus, az egyik jele az egyszerűségre, szegénységre való vágyódás!

Tisztaság! A Szentírás nyíltan kimondja: jobb megházasodni, mint vágytól égni! Ennek ellenére, Jézus többször hangoztatja, hogy vannak olyanok, akik Isten országáért önként mondanak le a házasélet szépségéről. Óriási áldozat, de mindig is voltak és lesznek olyanok, akiknek megadatik megérteni ennek az önként vállalt áldozatnak a szépségét, azt a szabadságot, amelyet a szeretet útján járó ember megtapasztal a cölibátusban. 

Engedelmesség! Talán itt van a mai szerzetesi élet krízisének a gyökere! Egészen biztos, hogy nem lehet az engedelmességet  leegyszerűsíteni az elöljáróknak tett alávetettségre. A szerzetes Isten embere, őt Isten hívta meg és nem egy kolostorban ülő ember.  Jézus szól hozzánk:" Jöjj kövess engem"! E hívásra lehet igent- is, nemet is mondani! A szerzetesek Krisztus hívását meghalló, világunkat gyermekeivel tovább építeni akaró Megváltónk élő közössége. Szerzetes közösség akkor működik, ha a szerzetesek külön-külön is keresik Isten akaratát és imádságos szertetettel, bizalommal egymással megosszák az általuk megérzett, megértett mennyei akaratot! Természetesen jön a házi káptalan, és testvéri beszélgetésben elkezdik egyeztetni, keresni,  hogy mi is az ő közösségük által, Isten ajándéka e világnak. Azt amit együtt felismernek, elhatároznak, na az az Isten akarata, melyet engedelmesen valóra is váltanak! 

Meg vagyok győződve, hogy Teremtőnk nem karba tett kézzel, fáradtan szemléli az életüket neki szentelő gyermekei fáradalmait, hanem akárcsak az apostolaival két ezer évvel ezelőtt, ma is velünk szeretné bejárni a bajban lévő emberek otthonait, gondokkal küzdő gyermekei falvait, városait. "Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodok" - mondja Jézus.  A szerzetes, az evangéliumi tanácsok fényénél, a ma is munkálkodó Szentháromságra figyelve, a világot tovább teremteni akaró Szeretet útján jár, az ő testvéreivel. 

Kordámon három csomó, három fogadalom, három örök irányjelző az Isten felé vezető úton!

Szeretettel, 

Csaba t. 

„Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!”

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt. 

Mt 19,16-22

Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”  Mt 19,3-12

A szerzetes, a pap önként mond le a házaséletről Isten országáért. Aki tudja az felfogja ezt a nagy titkot, s aki nem tudja annak nagyon nehéz elmagyarázni. Az ószövetség papja, leölt kosok, bakok vérével lépett az oltárhoz. Más élőlényeket áldozott fel, Isten és népe iránti szeretetből. Jézus Krisztus, az örök főpap, a kereszt oltárán önmagát áldozta fel szeretetből, engesztelő áldozatul. A szentírás tanúsága szerint voltak férfiak akiket Jézus, az Újszövetség örök főpapja  meghívott: "jöjj kövess engem!". Az apostolok részesültek Jézus papi hatalmából, így  ők sem mások vérét mutatták be áldozatul, hanem a sajátjukat! Az újszövetség papja ezért a maga  megzabolázott vérével, ezzel a szakadatlan vérnélküli, és mégis véresen komoly áldozattal lép a szentélybe, hogy Krisztus egy és örök kereszt áldozatát jelen valóvá tegye templomainkban. Nagy titok! 

Amikor teológián első prédikációmat írtam, fogalmaztam meg, hogy Istenért, népemért szívesebben feláldoznám lábamat, kezemet szememet mint a családi életet. Nem éreztem, hogy Krisztus kérné ezt az áldozatot, de lelkem mélyén határozottan tudtam, hogy azt a végtelen szeretetet amellyel Krisztus lehajlik hozzánk, azt viszonoznom akarom, azt is világosan éreztem, hogy kommunizmus igájában szenvedő kisebbségi sorsban élő népemért tudatosan áldozatot szeretnék bemutatni. Mivel a családról való lemondás tűnt akkor is és tűnik ma is a legnagyobb áldozatnak, ezért tudatosan döntöttem úgy, 30 évvel ezelőtt, hogy Isten és népem iránti szeretetből vállalom ezt a vér nélküli vértanúságot, a cölibátust. A szeretetből vállalt áldozat mértéke a mértéktelenség. Keskeny meredek út, ez a minden nap felszakadó stigma, sokszor felsajduló létével nap mint nap emlékeztet arra, hogy ki vagyok és hogy hová is indultam el!! 

Nagyon megcsappant papi szerzetesi hivatások száma. Sokak szerint ez azért van mert megcsappant az Isten s az embertársak iránti szeretet a szíveinkben! Egészen biztos, hogy lángoló Isten szeretet nélkül a papi, szerzetesi lét értelmetlen! Ezen az úton csak akkor érdemes elindulni, ha betölti a szívedet az Isten iránti lángoló szeretet!  Ez a szeretet ha elég nagy, akkor képes vagy akárcsak a szerelmes szerelmét ölelve, mindent, mint fölösleges ruhadarabot ledobni, mindazt mi Szerelmedtől elválaszt önfeledten félretenni! A szerelmes szerelme karjai között nem áldozatot hoz mikor mindent hátrahagy, mert számára a meztelen szegénység, tökéletes szabadság, kedvese karjai között a ruhadarabok hiánya a legnagyobb gazdagság. A földi lét talán legnagyobb értékéről a családi élet szépségeiről, a fizikai gyermekek szeretetéről önként megfosztott életemet ezért adtam és adom oda, szabadon! Akinek megadatott mindez, az talán megérti dadogásomat, az újszövetség papjának, szerzetesének önként vállalt életre szóló döntését

Nagyobb szeretete senkinek nincs mint, aki életét adja övéiért. 

Szeretettel,

Csaba testvér

Evangélium

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” 

A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” 

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”  

Mt 19,3-12

"Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be."

Felvidékről ma egy nagy busz vendég érkezett. Szépen elbeszélgettünk és elváláskor arra kértek, hogy áldjam meg őket. Egy aranyos, kedves kislány ott téblábolt mellettem, négy évvel ezelőtt fogadtuk be, most lassan hat éves, de még elég pici ahhoz, hogy könnyedén magasba emeljem. Elkaptam a derekát, fülébe súgtam, hogy fogja össze a kezét úgy mintha imádkozna és én vele, akár egy szentségmutatóval megáldottam a kedves vendégeket. Gyakran szoktam így "gyermek áldásban" részesíteni az embereket. Szabad ilyet tenni?

A Szentírás szavait ha komolyan vesszük, akkor hinnünk kell, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak az evangéliumban és nemcsak az Oltáriszentségben, hanem a gyermekekben is valamilyen módon jelen van. Milyen jó lenne, ha az élet szolgálatában, a gyermekek családjainkba való befogadásának "Istentisztelete" elterjedne a mi népünk körében. Milyen jó lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, hanem Teremtő Istenünk szeretne végtelen alázattal beköltözni otthonunkba! Meg vagyok győződve, hogy egy terhesség megszakítás útjára lépő fiatal ha megfontolná, hogy a kisbaba mely a méhében van, őt élő tabernákulummá tette, akkor nem a kisbaba életét, hanem a saját útját szakítaná meg az abortusz klinika felé! A gyermek nem teher, hanem áldás, mely életünknek értelmet, fényt, ragyogást ad, Istenünkkel egy asztalhoz ültet.

25 éve nevelünk gyerekeket és hiába nézem hosszan a képeket, a névsorokat, egyetlen olyan arcon vagy néven nem akad meg a szemem amelyikről azt gondolnám lelkem mélyén, hogy kár volt befogadni, kár volt igent mondani az ő jövetelekor.

A nagy nyári melegben szobám csendjében, gondolatban átölelem gyermekeinket magasba emelve őket, és megáldom a kedves olvasókat az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! Imádkozva arra kérem teremtő Istenünket, hogy népünket áldja meg gyermekek iránti őszinte szeretettel, adja, hogy minden egyes gyermek mely megfogan itt, megszülessen és oly nagy szeretettel legyen fogadva a családba az ő édesapjától, édesanyjától, ahogyan a szentáldozáshoz járuló ember magához veszi az Oltáriszentséget.

Szeretettel, 

Csaba testvér

Evangélium

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?” 

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! 

Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” 

Mt 18,1-5. 10. 12-14

Jézus mit szól az emberek által alkotott szabályokhoz, törvényekhez? A mai evangélium világosan útat mutat. Szent Pétert, a halászt arra kéri, hogy térjen vissza mesterségéhez, dolgozzon, fogjon halat, s Ő apostola munkájára áldását adja, hogy így eleget tudjanak tenni a közösség elvárásainak, mondhatnánk úgy, állampolgári kötelességüket teljesítik, adót fizetnek. Úgy gondolom, itt nem a részletekben kell elakadni, hanem a lényeget kell meglátni. Isten azt akarja, hogy azt amihez értünk, amit szeretünk, azt a munkát végezzük. Természeten kérhetjük, remélhetjük Isten áldását erőfeszítésünkre, mindennapi munkánkra, de hasznot, a verejtékes munkánk gyümölcsét jó testvérekként, alázattal meg kell osztanunk azzal a közösséggel mely befogadott, a társadalommal, mely segítő szeretettel van irántunk. 

Nemrég az egyik nagyra nőtt fiam, amikor vállalkozásról és a munkája után  való adózásról beszéltünk, megkérdezte, hogy a verejtékesen keresett pénzének egy részét ő miért kellene odaadja ezer idegeneknek? Persze ő mondott egyebeket is amit én itt most nem akarok megosztani a kedves olvasókkal. Csak annyit mondtam, hogy azok az ezer idegenek nemcsak korházba vittek, hanem édesanyádnak segítségére voltak, hogy téged megszüljön, kezelésben részesítettek és teszik ezt azóta is mikor szükséges, azért, hogy te ép, egészséges legyél. Ugyanilyen vad idegen emberek fogadtak téged óvodába, iskolába, hogy türelmesen neveljenek, tanítsanak, oktassanak. Az úton amin jársz, ahogy este hazafelé bandukolsz, fölötted a közvilágítást és sorolhatnám tovább, mind-mind idegen emberek adták, adják! Az orvosok, a tanárok, a közúti hídakat tervező mérnökök, építő munkások így már nem is idegen emberek, hanem a mi nagy családunk tagjai. Ezt a nagy családot országnak nevezik, mert őseink - valamikor nagyon jól - úgy döntöttek, hogy együtt, közösen jobb, mint külön-külön. Együtt jobban meg tudjuk védeni önmagunkat, együtt nagyobb biztonságban, békében élhetünk, mint külön-külön kisebb törzsekben. Nagy családunkban, az országban amelyben élünk s mely az Európai Unió tagja, sokkal jobb élni, mind egymástól elszigetelt, egymásra ellenségesen néző, törvények által nem szabályozott csoportokban, falkákban. Ezeket a bennünket fenn tartó strukturákat nekünk tisztelnünk kell, a közösségnek nemcsak haszonélvezői, hanem adóterhekkel fenntartó, törvénytisztelő állampolgárai kell legyünk.

Szeretettel, 

Csaba testvér

Kép: Popa Simona és a nagyszalontai gyerekeink! Simona a  Nagycsaládunk, ennek az Országnak az Olimpiai Vívó Bajnoka! Az ő, de a többi sportoló eredményeiben is benne van az adó amit fizetünk.

Evangélium

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”  

Mt 17,22-27

Világvége?! Bármelyik percben eljöhet, de én hiszek a bennünket szerető mennyei Atyánkban, aki gyermekeit nem elpusztítani, hanem békében, jólétben élni akarja látni! Több gyermekvédelmi intézetünk is van és bár nehéz létben tartani őket,  én mégis küzdök, hogy fent tudjuk tartani az otthonainkat. Mennyivel inkább küzd a jó Isten azért, hogy világunk, s annak legkisebb része is ne csak létezzen, ne csak fennmaradjon, de szépen növekedjen, kibontakozzon, mind szebb, gazdagabb legyen!! 

Bízzunk az Istenbe és hagyjuk, hogy vezessen a megtérés, a bűnbánat, az újrakezdés gyönyörű útjain!! Világunk sebeit látva ne kétségbe essünk, hanem egymást biztatva tervezzük újra életvitelünket!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” 

Lk 12,35-40

Ökoszorongás: miért félnek egyre többen a világvégétől?

Egyre többen kezdenek el szorongani a bizonytalanabbá váló jövő miatt: az ökoszorongás felzárkózhat posztmodern korunk legfontosabb társadalomlélektani problémái közé.

Egy nyolcéves kislány pánikrohamot kapott az iskolában, miközben a fenntartható fejlődésről és a környezettudatosságról beszélgettek – látható az utóbbi évek egyik legsikeresebb HBO sorozatának, a Hatalmas kis hazugságoknak második évadjában. Amabella érzésvilágára a twitter-közösség hamar rámozdult, jó páran rákaptak egy sajátos metoo Amabellázásra, jelezve: értik, érzik a karakter rettegését, hogy nyakunkon a világvége.

A környezet pusztulása nyomán érzett félelem nem új keletű, az ökoszorongás évek óta foglalkoztatja a kutató és praktizáló pszichológusokat egyaránt. Lapok számolnak be róla, hogy egyre több és több ember fordul szakemberhez a Föld sorsát illető szorongása okán, míg a pszichológusok tapasztalatai szerint általánosan is növekszik az emberekben a klímaváltozás okán keletkező félelem.

2018-ban nagyszabású kutatást végeztek Amerikában a Yale kutatói, igyekezvén felmérni, miképpen gondolkodik a lakosság a globális felmelegedésről. Eredményeik szerint az amerikaiak

73 százaléka gondolja, hogy a globális felmelegedés létezik (2005-ben ez a szám még csak 63 százalék volt), míg 14 százalék szerint kamu a dolog,

62 százaléka az emberek tevékenységéhez köti a jelenséget, míg 23 százalék szerint a természet változásai okozzák,

69 százaléka aggódik valamelyest a globális felmelegedés miatt és 29 százalék aggódik nagyon,

46 százaléka nyilatkozta azt, hogy a személyes életében érezte már a globális felmelegedés hatását,

69 százaléka érdeklődik a globális felmelegedés témája iránt,

53 százaléka undorodik tőle,

51 százaléka érzi reménytelennek a helyzetet, míg 48 százalék reménnyel teli.

Ezzel együtt a kutatásokból az is kiderült, hogy az emberek bármennyire is tisztában vannak a globális felmelegedés jelenségével,

mégsem érzik úgy, hogy azonnal szükséges lenne változtatniuk a mindennapi életvitelükön.

Az American Psychological Associaton összefoglalója szerint számos akadályt említhetünk, ami közénk és az életmódváltozás közé állhat. Ilyen lehet

a bizonytalanság: a kétely, hogy vajon segít-e a klímaváltozás helyzetén, ha zöldebb életmódot választunk,

a bizalmatlanság: a kétség, hogy vajon tényleg igaz-e, amit a kutatások/kormányzatok kommunikálnak felénk a klímaváltozás kapcsán,

a tagadás: a felfogás, miszerint klímaváltozás nem is létezik,

a kontrollhiány: a felfogás, miszerint egy ember tettei úgysem számítanak,

a szokások: igen, saját megrögzött szokásaink is utunkba állhatnak, kiváltképp ha hosszú távú változásokat szeretnénk az életünkben véghezvinni.

Ugyanez a kutatás igyekszik arra is választ adni, milyen pszichés hatásai lehetnek a klímaváltozásnak. Véleményük szerint a hőség, az extrém időjárási körülmények és az erőforrásokért való küzdelem kiéleződése

a csoportok, nemzetek közötti nézeteltéréseket is fokozhatja, ahogyan a csoportokon és egyéneken belüli stressz-és szorongásszintre is negatív hatással lehet. Számos kutatás bizonyította már, hogy a hőség növeli az agresszió szintjét: nagyjából 24 ezerrel több zaklatás vagy gyilkosság történik az USA-ban az átlaghőmérséklet két fahrenheitnyi növekedésével.

Kiemelik: „direkt hatások híján is, csupán a klímaváltozás érzékelése és a tőle való félelem fenyegetően hathat a mentális egészségre”. A negatív jóslatok mellett azért hozzátették:

nem kizárt, hogy pozitív következményei is lehet a klímaváltozásnak, például elképzelhető, hogy kollektív felelősséget vállal a világ társadalma a probléma megoldásában, amiben valamennyien osztozunk.

Mi is akkor az öko-szorongás?

Lényegében egy média által létrehozott kifejezés, ami a klímaváltozással kapcsán megjelenő mentális állapotváltozást ír le, amiben az érintett pánikszerű tüneteket mutat, elveszti étvágyát, csökken a teherbírása, ellenállóképessége, kevesebbet tud aludni – mint a felsorolásból látszik, a tünetek sokfélék lehetnek.

Fontos látni, hogy a pszichológiában a szorongást jövő-orientált állapotnak tartjuk, vagyis elsősorban nem a jelentől tart az illető, hanem attól, mit hoz a jövő. Sok esetben az aggodalom jó – felkészíti a szervezetünket egy egy estleges veszéllyel való találkozásra. Gondoljunk csak az ősemberre: ha a dzsungelben járkált és fennállt a veszélye egy mamut-támadásnak, az ember izmai – és egész szervezete – készenléti állapotban volt, hogy a megfelelő pillanatban reagálni tudjon. Ezzel szemben a szorongás egy másik, túl intenzív és kezelhetetlen szintre léphet, sok esetben pedig krónikussá is válhat – természetesen ilyenkor már nem szolgálja egészségünket.  Az APA a klímaváltozással kapcsolatos szorongás kapcsán is fontosnak tartja elkülöníteni a normál és patológiás szorongást.

Egy másik médiában is elterjedt kifejezés az ökobűntudat, ami az emberek rossz érzését hivatott leírni, mikor bűnösnek érezzük magunkat a Föld állapota miatt és erkölcsi felelősséget vállalnánk, változtatnánk viselkedésünkön. A szakértők szerint helytelen lenne erre a fajta bűnösségérzetre rájátszani a változást sürgetőknek, vagyis nem célravezető embereket nyomasztani egy ökóbb életmódra, ugyanis előbb-utóbb elutasítással reagálnak majd, megvezetve érzik magukat. Ugyanakkor az arany középutat célszerű megtalálni, hiszen igenis van felelőssége minden embernek abban, mit tesz a bolygóval – meg kell érezni, mi az a bűntudat és szorongás, ami valóban önmagunkra kell venni, és mi az, ami a közösség terhe.

nem minden felelősség a hétköznapi embereket terheli – ne feledjük az ipari termelés súlyát! –, de minden embernek van felelőssége a klímaváltozásban. A kutatók szerint éppen ezért célszerű ebből azt leszűrni, hogy nem reménytelen a helyzet, a szorongáson és a bűntudaton túl választhatjuk az aktív cselekvést is.

Igen, nem fogjuk megváltoztatni a világot; nem foltozzuk be az ózonréteget néhány boltban hagyott nejlonzacskóval, nem növeljük a légtér oxigéntartalmát a szelektív hulladékgyűjtéssel, és még akkor is túl magas lesz a bolygó káros anyag kibocsátása, ha autó helyett biciklivel járunk – mégis nagyjából ilyeneket tehetünk. Ez a mi részünk, és a szorongás ellen is csak a mindennapi döntések, a következetesség védhet.

Írta: Gacsályi Sára

www.mandiner.hu

"Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”  Jn 12,26 ... és aki nem szolgál az Istennek arra mi vár?? Gondolom, hogy ugyanaz mi a tegnapi evangéliumban megismert balga szüzekre! Ők nem teljesítették a rájuk bízott feladatot és nem is engedik be a mennyei lakomára!! Isten ingyen szeret, de az Ő szeretetből életünkben szülessen gyümölcs, mert másképp a terméketlen fügefa sorsa a miénk lesz!! Ne álltassuk magunkat, az életnek ára van, ha meg akarjuk tartani, ha a gyermekeinknek, unokáinknak tovább akarjuk adni mindazt mi érték, akkor küzdenünk kell, s az Isten által ránk bízott feladatokat nap mint nap teljesítenünk kell!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”  

Jn 12,24–26

„Mester, jó nekünk itt lennünk!"

Jézusnak nincsenek titkai, ö mindenhová magával viszi a barátait!! Dicsőséges találkozását a Szentekkel, de nagycsütörtöki vérrel verejtékezését is vállalja apostolai előtt!! Milyen jó lenne, ha megmerném osztani örömeimet, gondjaimat, szenvedéseimet, mindennapi gondolataimat a szeretteimmel, barátaimmal, embertársaimmal!! 

E szentírási részt olvasva gondolkozzunk el egyfelől azon, hogy szoktam belső dolgaimról beszélni a körülöttem élőkkel?? Másfelől tegyem fel a kérdést én elkísérem-e társaimat az ő életük útjain? Részt veszek-e a mellettem élő emberek gondjaiban, örömeiben?

Egytől tízesig hányassal osztályozva magamat, a közösségi élet tantárgyából??

Szeretettel,

Csaba t. 

Evangélium

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. 

Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. 

Lk 9,28b-36

Jézus annyira igaz Ember! Barátja Keresztelő János halála letöri!! Elmegy egy magányos helyre egyedül, imádkozni..... Az emberek utána mennek, csonkák, bonkák, betegek és a barátját gyászoló Mester, félre rakja a maga gondját, baját és gyógyít, vigasztal, tanít! Majd szeretettel, jósággal enni ad az éhező embereknek!! Túlcsorduló mertékkel mér mindenkinek... még maradék is marad!!

Milyen szép arca van Jézusnak!! Kövessem Megváltó Mesteremet!!

Szeretettel,

Csaba t.  

Evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.  

Mt 14,13-21

Teréz anya mondta: Isten nem az ő szegényeit képtelen jóllakatni, hanem a gazdagokat! Mérhetetlen kapzsiságunkban tönkre tesszük a világot!! A tévéből, a rádióból harsog a reklám  "nekünk jogunk van hozzá, nekünk jár" és az ember mint megbabonázott alvajáró megy és mindent felvásárol! Már nincs hova tenni az új dolgokat, de nem baj, építünk még nagyobb házakat, raktárakat, lerakatokat! A kapzsiság, a fölösleges pazarlás mint a modern kor ragályos rákos daganata terjed, szétmarja a világunkat!  A  felelős politikusok megtesznek mindent, hogy a "szent növekedés" ne csak fenntartható legyen, de szépen tovább burjánozzon és a kapzsiság ez az óriási daganat megtámad, és mi vakok, nem létünket veszélyeztető gyilkos kórt látunk benne, hanem az önmegavalósitásunkra vezető lehetőséget, a létezésünk kiteljesedését!  "Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék." 

Nézzük a csatolt tudósítást: "Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint szerint csaknem 2,8 millió hektáron lángol az erdő Szibériában. .... Becslések szerint eddig több, mint 1 millió állat pusztult el a tűzben, sokan szörnyű kínok között." 

Határozzuk el, hogy ezentúl csak annyit teszek a tányéromba, amennyire valóban létem fenntartásához szükségem van!  Ami fölösleges, az bűn!!!!

Szomorú szívvel,

Csaba t. 

Szibéria lángokban, az állatok ordítanak

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. 

Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. 

Lk 12,13-21

Az irányított maghasadás Csernobilben mekkora áldás volt, az ott született villanyáram egész vidékeknek szárnyakat adott és mikor megszaladt, irányíthatatlanná vált a folyamat, mekkora katasztrófát okozott!? Ha ura vagy vágyaidnak, s a bölcs döntések vezetnek utadon boldog leszel a szerelmed oldalán, de ha kosza szabadon garázdálkodó testi vágyak rángatnak, akkor nem csak sebeket okozol, hanem magadat is megsebzed, tönkre teheted!! A buja vágyak nem csak Keresztelő Szent János vértanú halálát okozták, de a Heródes családnak is a végét jelentette, mert a bűn zsoldja a halál!!  

A lelki, testi tisztaságunkért imádkozva, 

Csaba t. 

Evangélium

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.  

Mt 14,1-12