Jézusnak nincsenek titkai, ö mindenhová magával viszi a barátait!! Dicsőséges találkozását a Szentekkel, de nagycsütörtöki vérrel verejtékezését is vállalja apostolai előtt!! Milyen jó lenne, ha megmerném osztani örömeimet, gondjaimat, szenvedéseimet, mindennapi gondolataimat a szeretteimmel, barátaimmal, embertársaimmal!!
E szentírási részt olvasva gondolkozzunk el egyfelől azon, hogy szoktam belső dolgaimról beszélni a körülöttem élőkkel?? Másfelől tegyem fel a kérdést én elkísérem-e társaimat az ő életük útjain? Részt veszek-e a mellettem élő emberek gondjaiban, örömeiben?
Egytől tízesig hányassal osztályozva magamat, a közösségi élet tantárgyából??
Szeretettel,
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
„Mester, jó nekünk itt lennünk!"