Napi evangélium

Világvége?! Bármelyik percben eljöhet, de én hiszek a bennünket szerető mennyei Atyánkban, aki gyermekeit nem elpusztítani, hanem békében, jólétben élni akarja látni! Több gyermekvédelmi intézetünk is van és bár nehéz létben tartani őket,  én mégis küzdök, hogy fent tudjuk tartani az otthonainkat. Mennyivel inkább küzd a jó Isten azért, hogy világunk, s annak legkisebb része is ne csak létezzen, ne csak fennmaradjon, de szépen növekedjen, kibontakozzon, mind szebb, gazdagabb legyen!! 

Bízzunk az Istenbe és hagyjuk, hogy vezessen a megtérés, a bűnbánat, az újrakezdés gyönyörű útjain!! Világunk sebeit látva ne kétségbe essünk, hanem egymást biztatva tervezzük újra életvitelünket!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” 

Lk 12,35-40

Ökoszorongás: miért félnek egyre többen a világvégétől?

Egyre többen kezdenek el szorongani a bizonytalanabbá váló jövő miatt: az ökoszorongás felzárkózhat posztmodern korunk legfontosabb társadalomlélektani problémái közé.

Egy nyolcéves kislány pánikrohamot kapott az iskolában, miközben a fenntartható fejlődésről és a környezettudatosságról beszélgettek – látható az utóbbi évek egyik legsikeresebb HBO sorozatának, a Hatalmas kis hazugságoknak második évadjában. Amabella érzésvilágára a twitter-közösség hamar rámozdult, jó páran rákaptak egy sajátos metoo Amabellázásra, jelezve: értik, érzik a karakter rettegését, hogy nyakunkon a világvége.

A környezet pusztulása nyomán érzett félelem nem új keletű, az ökoszorongás évek óta foglalkoztatja a kutató és praktizáló pszichológusokat egyaránt. Lapok számolnak be róla, hogy egyre több és több ember fordul szakemberhez a Föld sorsát illető szorongása okán, míg a pszichológusok tapasztalatai szerint általánosan is növekszik az emberekben a klímaváltozás okán keletkező félelem.

2018-ban nagyszabású kutatást végeztek Amerikában a Yale kutatói, igyekezvén felmérni, miképpen gondolkodik a lakosság a globális felmelegedésről. Eredményeik szerint az amerikaiak

73 százaléka gondolja, hogy a globális felmelegedés létezik (2005-ben ez a szám még csak 63 százalék volt), míg 14 százalék szerint kamu a dolog,

62 százaléka az emberek tevékenységéhez köti a jelenséget, míg 23 százalék szerint a természet változásai okozzák,

69 százaléka aggódik valamelyest a globális felmelegedés miatt és 29 százalék aggódik nagyon,

46 százaléka nyilatkozta azt, hogy a személyes életében érezte már a globális felmelegedés hatását,

69 százaléka érdeklődik a globális felmelegedés témája iránt,

53 százaléka undorodik tőle,

51 százaléka érzi reménytelennek a helyzetet, míg 48 százalék reménnyel teli.

Ezzel együtt a kutatásokból az is kiderült, hogy az emberek bármennyire is tisztában vannak a globális felmelegedés jelenségével,

mégsem érzik úgy, hogy azonnal szükséges lenne változtatniuk a mindennapi életvitelükön.

Az American Psychological Associaton összefoglalója szerint számos akadályt említhetünk, ami közénk és az életmódváltozás közé állhat. Ilyen lehet

a bizonytalanság: a kétely, hogy vajon segít-e a klímaváltozás helyzetén, ha zöldebb életmódot választunk,

a bizalmatlanság: a kétség, hogy vajon tényleg igaz-e, amit a kutatások/kormányzatok kommunikálnak felénk a klímaváltozás kapcsán,

a tagadás: a felfogás, miszerint klímaváltozás nem is létezik,

a kontrollhiány: a felfogás, miszerint egy ember tettei úgysem számítanak,

a szokások: igen, saját megrögzött szokásaink is utunkba állhatnak, kiváltképp ha hosszú távú változásokat szeretnénk az életünkben véghezvinni.

Ugyanez a kutatás igyekszik arra is választ adni, milyen pszichés hatásai lehetnek a klímaváltozásnak. Véleményük szerint a hőség, az extrém időjárási körülmények és az erőforrásokért való küzdelem kiéleződése

a csoportok, nemzetek közötti nézeteltéréseket is fokozhatja, ahogyan a csoportokon és egyéneken belüli stressz-és szorongásszintre is negatív hatással lehet. Számos kutatás bizonyította már, hogy a hőség növeli az agresszió szintjét: nagyjából 24 ezerrel több zaklatás vagy gyilkosság történik az USA-ban az átlaghőmérséklet két fahrenheitnyi növekedésével.

Kiemelik: „direkt hatások híján is, csupán a klímaváltozás érzékelése és a tőle való félelem fenyegetően hathat a mentális egészségre”. A negatív jóslatok mellett azért hozzátették:

nem kizárt, hogy pozitív következményei is lehet a klímaváltozásnak, például elképzelhető, hogy kollektív felelősséget vállal a világ társadalma a probléma megoldásában, amiben valamennyien osztozunk.

Mi is akkor az öko-szorongás?

Lényegében egy média által létrehozott kifejezés, ami a klímaváltozással kapcsán megjelenő mentális állapotváltozást ír le, amiben az érintett pánikszerű tüneteket mutat, elveszti étvágyát, csökken a teherbírása, ellenállóképessége, kevesebbet tud aludni – mint a felsorolásból látszik, a tünetek sokfélék lehetnek.

Fontos látni, hogy a pszichológiában a szorongást jövő-orientált állapotnak tartjuk, vagyis elsősorban nem a jelentől tart az illető, hanem attól, mit hoz a jövő. Sok esetben az aggodalom jó – felkészíti a szervezetünket egy egy estleges veszéllyel való találkozásra. Gondoljunk csak az ősemberre: ha a dzsungelben járkált és fennállt a veszélye egy mamut-támadásnak, az ember izmai – és egész szervezete – készenléti állapotban volt, hogy a megfelelő pillanatban reagálni tudjon. Ezzel szemben a szorongás egy másik, túl intenzív és kezelhetetlen szintre léphet, sok esetben pedig krónikussá is válhat – természetesen ilyenkor már nem szolgálja egészségünket.  Az APA a klímaváltozással kapcsolatos szorongás kapcsán is fontosnak tartja elkülöníteni a normál és patológiás szorongást.

Egy másik médiában is elterjedt kifejezés az ökobűntudat, ami az emberek rossz érzését hivatott leírni, mikor bűnösnek érezzük magunkat a Föld állapota miatt és erkölcsi felelősséget vállalnánk, változtatnánk viselkedésünkön. A szakértők szerint helytelen lenne erre a fajta bűnösségérzetre rájátszani a változást sürgetőknek, vagyis nem célravezető embereket nyomasztani egy ökóbb életmódra, ugyanis előbb-utóbb elutasítással reagálnak majd, megvezetve érzik magukat. Ugyanakkor az arany középutat célszerű megtalálni, hiszen igenis van felelőssége minden embernek abban, mit tesz a bolygóval – meg kell érezni, mi az a bűntudat és szorongás, ami valóban önmagunkra kell venni, és mi az, ami a közösség terhe.

nem minden felelősség a hétköznapi embereket terheli – ne feledjük az ipari termelés súlyát! –, de minden embernek van felelőssége a klímaváltozásban. A kutatók szerint éppen ezért célszerű ebből azt leszűrni, hogy nem reménytelen a helyzet, a szorongáson és a bűntudaton túl választhatjuk az aktív cselekvést is.

Igen, nem fogjuk megváltoztatni a világot; nem foltozzuk be az ózonréteget néhány boltban hagyott nejlonzacskóval, nem növeljük a légtér oxigéntartalmát a szelektív hulladékgyűjtéssel, és még akkor is túl magas lesz a bolygó káros anyag kibocsátása, ha autó helyett biciklivel járunk – mégis nagyjából ilyeneket tehetünk. Ez a mi részünk, és a szorongás ellen is csak a mindennapi döntések, a következetesség védhet.

Írta: Gacsályi Sára

www.mandiner.hu