Napi evangélium

Teréz anya mondta: Isten nem az ő szegényeit képtelen jóllakatni, hanem a gazdagokat! Mérhetetlen kapzsiságunkban tönkre tesszük a világot!! A tévéből, a rádióból harsog a reklám  "nekünk jogunk van hozzá, nekünk jár" és az ember mint megbabonázott alvajáró megy és mindent felvásárol! Már nincs hova tenni az új dolgokat, de nem baj, építünk még nagyobb házakat, raktárakat, lerakatokat! A kapzsiság, a fölösleges pazarlás mint a modern kor ragályos rákos daganata terjed, szétmarja a világunkat!  A  felelős politikusok megtesznek mindent, hogy a "szent növekedés" ne csak fenntartható legyen, de szépen tovább burjánozzon és a kapzsiság ez az óriási daganat megtámad, és mi vakok, nem létünket veszélyeztető gyilkos kórt látunk benne, hanem az önmegavalósitásunkra vezető lehetőséget, a létezésünk kiteljesedését!  "Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék." 

Nézzük a csatolt tudósítást: "Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint szerint csaknem 2,8 millió hektáron lángol az erdő Szibériában. .... Becslések szerint eddig több, mint 1 millió állat pusztult el a tűzben, sokan szörnyű kínok között." 

Határozzuk el, hogy ezentúl csak annyit teszek a tányéromba, amennyire valóban létem fenntartásához szükségem van!  Ami fölösleges, az bűn!!!!

Szomorú szívvel,

Csaba t. 

Szibéria lángokban, az állatok ordítanak

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. 

Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. 

Lk 12,13-21