Oly sok vak ember botorkál körülöttem Uram! Egymást tépik, bántják, se vége, se hossza a civakodásnak!! Szép, egészséges emberek szétverik a családjaikat, buta, rossz döntéseket hozva, magukat az útra, gyermekeiket hozzánk az otthonba taszítják!!
ŐK NEM ROSSZAK, CSAK VAKOK!
Egymásban nem a vergődő, helyét kereső, jobbat akaró, Teremtője felé büklögő embert látják, hanem rosszat, a megtestesült gonoszt, kit el kell pusztítani! Nézik egymást, de nem látják a társukban a jót, a szépet, a falak közé zárt, vergődő fényre, biztonságra, szeretetre vágyó, megriadt, halhatatlan lelket!! A kígyót el kell taposni, a rossznak pusztulnia kell - mondják, és elkezdik szidni, püfölni egymást, mert nem látják egymásba az embert, akiért Te meghaltál a kereszten!!
Ezeket a nézelődő, magukat jól látó, egészségesnek tartó, de a lényegre még is vak testvéreimet hozom most eléd Uram! A betszaidai emberek példájára én is vezetem a látni nem tudó testvéreimet nagy alázattal a Te színed elé!! Egymást szépnek, jónak látni nem tudó, szeretteiknek rengeteg fájdalmat okozó vak testvéreimért imádkozom! Fogd kézen őket Uram és vezesd, hogy meglássák, hogy a férjük nem gonosz, feleségük, ki megriadva vergődik nem a család ellensége, kollégáik, kik szemükbe nézve véleményt mondtak, nem bántani akarták őket, és nekik e földön az emberek ellen nem harcolni kellene, hanem nagyon - nagyon szeretni!
Vak testvéreim szemét nyisd fel Uram a legdrágább ajándékodra, a mindent beragyogó, az embereknek látható formát, a tetteinknek értelmet adó örök szeretetre!!
Egymásban a jót meglátni-tudás ajándékáért imádkozva,
Csaba t.
Kép: Dévai gyermekvédelmi otthonunk lakóival a szentmise végén hálát adva mindenért, azért is, hogy Istent szolgálhattuk.
Evangélium
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
Oly sok vak ember botorkál körülöttem Uram! Egymást tépik, bántják, se vége, se hossza a civakodásnak!! Szép, egészséges emberek szétverik a családjaikat, buta, rossz döntéseket hozva, magukat az útra, gyermekeiket hozzánk az otthonba taszítják!!