Napi evangélium

Minden ember szívében ott szunnyadozik a szeretet kis pislákoló parazsa, hisz mindannyian a jó Istentől jövünk, és nekünk a magunk és egymás szívében ezt az isteni tüzet kell szép szavakkal, pozitív gondolatokkal, a múltunk kedves emlékeivel, örömmel, bizakodással  táplálni! A cél az lenne, hogy  fellobbanjon Isten mindent beragyogó, élet adó lobogó hatalmas szeretete minden emberben. 

Istennek legyen hála, nekünk szülőknek, nevelőknek, papoknak, lelkészeknek ezt a csodálatosan szép feladatot, az örök tűz élesztését adta Teremtőnk! Animátorok, lelkesítők, vigasztalok, bátorítók vagyunk! Maximilian Kolbe mondta: "Az a szent, aki körül az emberek szentté válnak." Jézus találkozik a garadai ördöngössel és ez az ember megnyugszik, szentté váll. Milyen jó lenne, ha a mi környezetünkben élő emberek is lépésről-lépésre kinyílnának, bátrak, tettre készek, erősek, boldogok lennének, egyszóval szentté válnának. 

Életem legszebb percei, az igazi sikerélmények azok, amikor láthatom ezt az isteni szikrát fellobbanni, mindent elemésztő tűzzé válni, a rám bízott gyermekek, a testvéreim életében. Szobám csendjében ülve gyakran gondolok azokra a nagyszerű gyerekekre, akik félve, az utcán kapott sebektől megalázva, lesütött fejjel bejöttek az otthonunkba, és  évek múlva erőtől, öntudattól duzzadva, kihúzott derékkal, felemelt fővel, szemükben ragyogó jó kedvvel elindultak álmaik megvalósításának útján.

Bízzunk egymásban és élesszük testvéreink szívébe az Isten és az emberszeretet lángját, 

Csaba t.

Kép: Nagyra nőtt szép gyerekeinkkel büszke örömmel mentünk Romába, Ferenc pápához 2019 nyarán.

Evangélium

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.  

Mk 5,1-20