A drága jó Antal és Ervin atyával egyet szekereztünk fent a Hargitán! Csodaszép tájon, egyszerű kunyhók és fényes paloták előtt mentünk el az ős természetbe. Szomorúan néztük az elhagyott tanyákat, a megműveletlen hegyi legelőket. Antal atya itt nőtt fel, annak idején 2oo méterenként egy - egy székely családnak volt tanyája sok sok állattal pedig akkor mindenre adó volt kivetve, és a dézsma igen sok volt! Ma földalapú támogatás van, meg az állatokra külön adnak támogatást és mégis ez a csodaszép vidék elnéptelenedett. A föld eladó egy cég 37o hektáron vadasparkot létesített.
Nem keseredtünk el, jó volt hallani a kilencven év feletti atyáktól, hogy nincsen nagy baj. Hála az Istennek megvan a föld, mitől bocsánatot lehet kérni, és a föld jóságos, megbocsájt és eltartja azt ki megműveli.
Szekerezés után egy- egy pohár sörrel oltottuk szomjunkat a finom estebéd előtt! Mindannyian egyet értettünk abban, hogy nincs is szebb hely, mind a Hargita, a jó Isten áldott Tündérkertje!
Szeretettel,
Csaba t.