Meglátogattuk a székelyföldi házainkat. Zsók Évit és Kacsó Katit vittem magammal, és ők mint "szorgalmas állami ellenőrök" minden papírt átnéztek. Azzal a Jézusi jelszóval indultunk, hogy: "Adjuk meg a császárnak is ami a császáré!" Úgy tapasztaltam, hogy a hatóság nagyon szereti, hogy legyen minden papírforma rendben. Így hát sok-sok kiló papírt átnéztünk. Mit mondjak? Nagyon büszke voltam a kollégákra, mikor láttam, hogy házvezetői munkájuknak ezt az oldalát is komolyan veszik. Őszintén elmondhatom, hogy Istennek hála mindent sínen, mozgásban találtunk. Volt aki nagyon jó minősítést kapott, persze olyan ház is volt, melyikhez márciusban újból vissza kell mennünk, hogy segítsünk áttörni a falakat.
A fogadtatás mindenütt nagyon fagyos volt. Például Csíksomlyón - 25 fokos hidegben fogadtak a ház előtt. Aztán bementünk a házba és jó volt látni, hogy a kazánok, kályhák bírják a kihívást. Bent a házakban mindenütt jó meleg volt, a gyerekek nem fáznak, most már csak izzadva ki kell fizessük a fűtésszámlákat.
Az út nagy sztárjai a dévai iroda munkatársai voltak, nem is gondoltam, hogy az évek alatt ennyire beleásták magukat a román gyermekvédelem bürokratikus rejtelmeibe. Öröm volt látni, hogy mennyire otthonosan mozognak a különféle engedélyek, be- és kimutatások világában.
A csatolt képek e hosszú úton készültek, tanúsítják, hogy egy ilyen hatalmas családban is, még a mindennapi kemény munka mellett is képesek vagyunk szeretettel, vidáman együtt dolgozni.
Szeretettel,
Cs.t.