Furcsa, mikor egy kisgyermek koravénként él, furcsa, mikor egy idős nő tinédzserként öltözködik, viselkedik.
Nagyon finom a korai eper, de nem szeretnék egész évben fagyasztott epret enni. Mikor az epernek van szezonja, azt eszem, aztán jön a cseresznye, a meggy, a barack, a dinnye, a dió, a szőlő, a naspolya. Mindennek megvan a maga szerepe, íze és zamata. Az életünk vége felé közeledve az érett kornak is megvan a maga varázsa, zamata, illata, feladata. Azokat a perceket is tudatosan át kell élnünk, mikor már nem vetünk, nem gyűjtünk, nem aratunk, hanem két kézzel osztjuk, ajándékozzuk azokat az értékeket, javakat, amelyeket egy életen keresztül összegyűjtöttünk. Végül magunkat egészen kiüresítve, esetleg megfosztva egészségünktől, ifjúkori szépségünktől, tetterőnktől, friss, ragyogó elménktől, odaállhatunk Mennyei Atyánk elé, akinek keblén végtelen örömmel megpihenhetünk.