Ahogy a kisgyerek nekiül és építgeti a homokvárat, a Teremtő Isten kis partnere.
Amikor az érett férfi otthont teremt, vagy a barátait összegyűjti és egy közösséget hoznak létre, akkor ugyanazt teszik, mint a homokvárat építő gyermek, csak magasabb szinten. Az alkotás mélyebb vetületét ismerik meg. Amikor valaki közösséget formál, nem malteres téglákból rakja azt össze, hanem szívből, lélekből, tiszta eszmékből, értelemből, így száll szembe a földi életben meglévő hiányosságokkal, hibákkal. Mikor egy családot, egy lelkiséget, egy intézményt „megszül”, embereket keres, akikkel összefog és kölcsönösen segítik egymást – ez megint homokvárépítés, csak magasabb szinten. Miközben a kisgyermek megtanulja azt, hogy milyen magasra rakhatja a homokfalat, hogy még ne dőljön össze, megérti a vár építésének a titkát. A felnőtt ember megérti a családi ház építésének fortélyát vagy a közösség teremtésének szépségét, gyönyörét, értelmét – ez mind intenzívebben, de ugyanaz.